Januárban a céljainkról beszélgettünk.
Elsősorban arra fektettük a hangsúlyt, hogy együtt, a csoportban mit szeretnénk elérni, ezért készítettünk egy plakátot azokról a dolgokról, amiket együtt szeretnénk megvalósítani.
Erre a plakátra kerültek fel a következő dolgok: – ügyes napos leszek, segítek a rendrakásban, -egyedüll megpróbálok felltözni, segítek a dadus néninek virágot locsolni, ma nem a barátomnak leszek a párja, rajzolok egy képet anyukámnak.
Aztán beszélgettünk arról is, hogy ki mi szeretne lenni, ha nagy lesz. A csoportunk biztonságban lesz, hiszen lesz 3 rendőr, egy tűzoltó, több autószerelő, egy kéményseprő, két orvosunk. Éhezni sem fogunk, mert lesz szakácsunk és fagyiárusunk is. Egy énekes visz majd vidámságot a mindennapjainkba és egy fodrász fog minket majd megszépíteni.
Szíves Huba manóak segítettünk átkelni a hatalmas Magocska erdőn és összegyűjtöttük a mindig éhes óriás madárnak a magokat, hogy végre egyszer jól lakhasson.

Éppen nagyon aktuális ez a téma a csoportunkban. 10 alkalmas korcsolyaoktatásra járnak a gyerekek a közeli jégpályára. A legtöbben még sosem korcsolyáztak, 1-2 gyerek van csak, aki már látott közelről korcsolyacipőt.
Beszélgettünk, fényképeket nézegettünk, igyekeztünk felkészülni az első alkalomra.
Ahogy várható volt, mindenki máshogy reagált a nehézségekre: Szoros volt a sisak, nehéz a korcsolyacipő, hideg a jég…. és ez még csak az eleje…. Mire megoldottunk minden problémát, az oktatók jégre hívták a csoportot, és elkezdődött az óra.
Nagyon furcsa volt más keze alatt látni a csoportot.
A kezdeti próbálkozások után már látható volt, hogy kinek lesz szüksége egy kis támogatásra, és ki az, aki nem veszi annyira lelkére az első óra ügyetlenkedését.
Nagyon elfáradva, de vidáman jöttek le a gyerekek a jégről. Öltözködés közben volt, aki azt mondta, hogy ez a korcsolyázás nem tetszik neki, nem is akar többet jönni. Volt, aki azt újságolta, hogy már meg tudott állni egyedül is a jégen.
Másnap reggel a szokásos beszélgetésünkben természetesen központi szerepe volt a jégpályán szerzett tapasztalatoknak. Ez volt az alkalmas idő, hogy mélyére nézzünk ennek a dolognak:
A gyerekek életében meglévő közvetlen tapasztalatokat idéztünk fel a tanulási folyamatokról. Van, akinek kistestvére van, aki most tanul járni; van, akinek az anyukája éppen autóvezetést tanul. Megegyeztünk abban, hogy a korcsolyázást is csak úgy lehet megtanulni, ha gyakoroljuk. Senki nem úgy született, hogy mindent tudott már. Nyári emlék felidézése is segített: volt, aki a szünetben tanult meg úszni vagy biciklizni.
A következő órára majdnem mindenki eljött. Azok, akik nem adták fel, nagy sikerélménnyel jöttek le a jégről. Ők maguk állapították meg, sokkal jobb volt most korcsolyázni.
A következő alkalomhoz is kitaláltunk egy kis motivációt: Közösen gondolkodtunk arról, vajon milyen játékokat lehet játszani a jégen, és ezek közül vajon az oktatók mit ismerhetnek. Izgatottan várjuk a következő órát.
A délutáni pihenés előtt mindig mesélünk a gyerekeknek. Most éppen egy több fejezetből álló könyv van soron: Edgár – Egy kisegér kalandjai (Csendes Istvánné meséje) A következő fejezetben Edgár éppen korcsolyázni tanul. Micsoda véletlen: Edgár is sokszor elesett, és ő is nagyon elfáradt az első alkalommal.
Mesei és valós tapasztalatok is megmutatták a gyerekeknek, hogy a kezdeti nehézségek miatt nem érdemes feladni, kitartással, bátorsággal a célokat lehet elérni.
Újra és újra megerősítjük a célunkat, a gyerekek egyéni eredményeit szintén. Remélem, csapatunk lelkesedése nem csökken majd, és a célt, hogy a gyerekek alapvető jégbiztonságot/jártasságot szerezzenek, sikerül elérnünk.

Januárban többféle ponton is érintettük az aktuális témánkat, a célok kitűzését és elérését. A csoportban, a délelőtti játékidőben spontán kialakult egy célba dobó verseny, amely során kérdeztem a gyerekektől, hogy amikor beletaláltak, milyen érzés volt, illetve azt is, milyen, amikor nem. Akinek többször nem sikerült, mondtam, hogy ne adja fel, próbálkozzon, hiszen a célját csak úgy érheti el. Csupaszív, a csoport Boldog Ovis kabalája izgalmas játékkal készült a gyerekek számára. Reggel a csoportba érkezéskor várta őket egy levéllel, amiben az állt, hogy ha megtalálják a kirakós darabjait, megtudhatják hova vezeti őket. A csoportban elrejtett darabokat mindenki szorgosan kereste, majd mikor mindegyik előkerült, közösen kirakták Boldogvár képét. Ehhez kapcsolódva olvastam el a Boldogvár meséjét, ami után elmondhatták, mi az álmuk, céljuk, mit szeretnének megvalósítani. Valaki azt szerette volna, hogy megtanuljon repülni, valaki azt, hogy 2 keréken tudjon biciklizni, valaki pedig azt, hogy béke legyen a világban.

Januári témakörünk a célok kitűzése és elérése volt. A téma bevezetéseként tornánkat célba dobással és akadálypálya teljesítésével egészítettük ki. Beszélgetőkör alkalmával mindenki elmondhatta a céljait, melyeket lerajzoltuk, majd egy közös plakátot készítettünk.

Elkészült a közös téli erdei terepasztalunk! A közösen séták alkalmával gyűjtött kincseket, együtt helyeztük el a terepasztalunkra. Mindenki ötletét elfogadva, sok vidám percet töltöttünk el közösen.