Januárban a céljainkról beszélgettünk.
Elsősorban arra fektettük a hangsúlyt, hogy együtt, a csoportban mit szeretnénk elérni, ezért készítettünk egy plakátot azokról a dolgokról, amiket együtt szeretnénk megvalósítani.
Erre a plakátra kerültek fel a következő dolgok: – ügyes napos leszek, segítek a rendrakásban, -egyedüll megpróbálok felltözni, segítek a dadus néninek virágot locsolni, ma nem a barátomnak leszek a párja, rajzolok egy képet anyukámnak.
Aztán beszélgettünk arról is, hogy ki mi szeretne lenni, ha nagy lesz. A csoportunk biztonságban lesz, hiszen lesz 3 rendőr, egy tűzoltó, több autószerelő, egy kéményseprő, két orvosunk. Éhezni sem fogunk, mert lesz szakácsunk és fagyiárusunk is. Egy énekes visz majd vidámságot a mindennapjainkba és egy fodrász fog minket majd megszépíteni.
Szíves Huba manóak segítettünk átkelni a hatalmas Magocska erdőn és összegyűjtöttük a mindig éhes óriás madárnak a magokat, hogy végre egyszer jól lakhasson.
Célok kitűzése és elérése
Éppen nagyon aktuális ez a téma a csoportunkban. 10 alkalmas korcsolyaoktatásra járnak a gyerekek a közeli jégpályára. A legtöbben még sosem korcsolyáztak, 1-2 gyerek van csak, aki már látott közelről korcsolyacipőt.
Beszélgettünk, fényképeket nézegettünk, igyekeztünk felkészülni az első alkalomra.
Ahogy várható volt, mindenki máshogy reagált a nehézségekre: Szoros volt a sisak, nehéz a korcsolyacipő, hideg a jég…. és ez még csak az eleje…. Mire megoldottunk minden problémát, az oktatók jégre hívták a csoportot, és elkezdődött az óra.
Nagyon furcsa volt más keze alatt látni a csoportot.
A kezdeti próbálkozások után már látható volt, hogy kinek lesz szüksége egy kis támogatásra, és ki az, aki nem veszi annyira lelkére az első óra ügyetlenkedését.
Nagyon elfáradva, de vidáman jöttek le a gyerekek a jégről. Öltözködés közben volt, aki azt mondta, hogy ez a korcsolyázás nem tetszik neki, nem is akar többet jönni. Volt, aki azt újságolta, hogy már meg tudott állni egyedül is a jégen.
Másnap reggel a szokásos beszélgetésünkben természetesen központi szerepe volt a jégpályán szerzett tapasztalatoknak. Ez volt az alkalmas idő, hogy mélyére nézzünk ennek a dolognak:
A gyerekek életében meglévő közvetlen tapasztalatokat idéztünk fel a tanulási folyamatokról. Van, akinek kistestvére van, aki most tanul járni; van, akinek az anyukája éppen autóvezetést tanul. Megegyeztünk abban, hogy a korcsolyázást is csak úgy lehet megtanulni, ha gyakoroljuk. Senki nem úgy született, hogy mindent tudott már. Nyári emlék felidézése is segített: volt, aki a szünetben tanult meg úszni vagy biciklizni.
A következő órára majdnem mindenki eljött. Azok, akik nem adták fel, nagy sikerélménnyel jöttek le a jégről. Ők maguk állapították meg, sokkal jobb volt most korcsolyázni.
A következő alkalomhoz is kitaláltunk egy kis motivációt: Közösen gondolkodtunk arról, vajon milyen játékokat lehet játszani a jégen, és ezek közül vajon az oktatók mit ismerhetnek. Izgatottan várjuk a következő órát.
A délutáni pihenés előtt mindig mesélünk a gyerekeknek. Most éppen egy több fejezetből álló könyv van soron: Edgár – Egy kisegér kalandjai (Csendes Istvánné meséje) A következő fejezetben Edgár éppen korcsolyázni tanul. Micsoda véletlen: Edgár is sokszor elesett, és ő is nagyon elfáradt az első alkalommal.
Mesei és valós tapasztalatok is megmutatták a gyerekeknek, hogy a kezdeti nehézségek miatt nem érdemes feladni, kitartással, bátorsággal a célokat lehet elérni.
Újra és újra megerősítjük a célunkat, a gyerekek egyéni eredményeit szintén. Remélem, csapatunk lelkesedése nem csökken majd, és a célt, hogy a gyerekek alapvető jégbiztonságot/jártasságot szerezzenek, sikerül elérnünk.
Sülysápi Móra Ferenc Általános Iskola
A félév közeledtével beszéltünk a témáról, új célok kitűzéséről.
Olyan célokról is, amelyeket folyamatosan a mindennapokban is meg tudunk valósítani. A játékos, rajzos feladatok, az aktuális dal mindig elnyerik a gyerekek tetszését. 🙂
Célkitűzés, céljaink elérése nagyon megmozgatta osztályunk fantáziáját.
Arra kerestük a válaszokat, hogy: Miért fontosak a célok? Milyen célokat érdemes kitűznünk?
Új év,új elhatározások,új célok. Aktuális éppen, az évkezdéshez tökéletesen passzolt.
A délutánt a “Leghasznosabb dolog” című mesével indítottuk. A mese feldolgozása közben nagyon élvezték a gyerekek a dramatizálást, az érzéseik megfogalmazását és megjelenítését. Sok olyan -számomra ismeretlen- esemény került felszínre, amiről nem tudtam. Pl.: Az elválás részhez érkezve több gyereknek is sikerült olyan a közelmúltban történt eseményt felidéznie,amikor nehéz volt az elválás szüleiktől ,anyától, aki éppen a beteg kistesóval kórhárba került vagy az akkor zajló családon belüli válás is szóba került.
A mese végére érve „megpakoltuk” főhőseink zsákját az általunk leghasznosabbnak tartott dolgokkal,ami elsősorban nem használati tárgyak voltak.
Bizalom, hit, bátorság és a szüleiktől kapott levél volt szerepelt a többség rajzain.
A hónap témájára készülve sokat gondolkodtam azon, hogyan is tudom átadni mondandómat – egy olyan csoportról van szó, akik bár serdülő korúak, mintát nem igazán láttak rá az eredeti családjukban, többnyire jelen életükben is „carpe diem” szellemiségben élnek…
A téma felvezetése során mind a három csoportnál beigazolódott, hogy kevés a tapasztalat amire építhetek – bár azért volt olyan csoport, ahol könnyebben lehetett előhívni belső képeket, gondolatokat.
A 10-14 éves korosztálynak szóló Boldogságóra Munkafüzetből felolvastam Az ifjú és az angyal című történetet, melyet utána megbeszéltünk – a tanulságokat többsége megértette, sikeresen levonta, aki esetleg nem értette meg, társai gondolatait megismerte. Ezt követően két csapatra lettek elosztva, a céltudatos és céltalan ember jellegzetes vonásait gyűjtötték össze, majd megosztották egymással gondolataikat. Mondatbefejezéssel folytattuk a foglalkozást: Tökéletesen boldog lennék, ha… – meglepő válaszok mellett, volt aki lefagyott tőle. Kis rávezető kérdésekkel sikerült elérni azt, hogy merjen belegondolni abba, melyet eddigi tapasztalatai alapján elzárt magától. Végül a jövőkép megalkotását folytattuk, azt a fantáziát igyekeztem beindítani, hogy vajon milyen lesz az életük 20 évesen, 50 évesen, 60 évesen.
Mind a három csoportban aktívan vettek részt nemcsak a gyerekek, hanem a kollégáim is, akik hozzájárultak, hogy ismét mély személyiségrétegeket megmozgató programot bonyolítsunk le közösen. Hálás vagyok a közös munkánkért!
Az 5.-6. osztályos gyerekek feladatlapot oldottak meg. Célok kitűzése, milyennek látják magukat 20 év múlva. Bakancslista írása.
Kehidakustányi Deák Ferenc Napköziotthonos Óvoda
Januárban többféle ponton is érintettük az aktuális témánkat, a célok kitűzését és elérését. A csoportban, a délelőtti játékidőben spontán kialakult egy célba dobó verseny, amely során kérdeztem a gyerekektől, hogy amikor beletaláltak, milyen érzés volt, illetve azt is, milyen, amikor nem. Akinek többször nem sikerült, mondtam, hogy ne adja fel, próbálkozzon, hiszen a célját csak úgy érheti el. Csupaszív, a csoport Boldog Ovis kabalája izgalmas játékkal készült a gyerekek számára. Reggel a csoportba érkezéskor várta őket egy levéllel, amiben az állt, hogy ha megtalálják a kirakós darabjait, megtudhatják hova vezeti őket. A csoportban elrejtett darabokat mindenki szorgosan kereste, majd mikor mindegyik előkerült, közösen kirakták Boldogvár képét. Ehhez kapcsolódva olvastam el a Boldogvár meséjét, ami után elmondhatták, mi az álmuk, céljuk, mit szeretnének megvalósítani. Valaki azt szerette volna, hogy megtanuljon repülni, valaki azt, hogy 2 keréken tudjon biciklizni, valaki pedig azt, hogy béke legyen a világban.
Mórahalom Város Önkormányzata Napköziotthonos Óvoda
Januári témakörünk a célok kitűzése és elérése volt. A téma bevezetéseként tornánkat célba dobással és akadálypálya teljesítésével egészítettük ki. Beszélgetőkör alkalmával mindenki elmondhatta a céljait, melyeket lerajzoltuk, majd egy közös plakátot készítettünk.
Elkészült a közös téli erdei terepasztalunk! A közösen séták alkalmával gyűjtött kincseket, együtt helyeztük el a terepasztalunkra. Mindenki ötletét elfogadva, sok vidám percet töltöttünk el közösen.