Visszajött a répa című mesével ráhangolódtunk a témakörre. Tél van, hideg az idő a madarak is fáznak és nincs mit enniük. Hogyan tudunk nekik segíteni? Beszélgettünk, ötleteltünk, mit tehetünk. A beszélgetés részeként megegyeztünk abban, hogy készítünk a madaraknak madáretetőt. A célkitűzést közös munka követte. Közben madáretetős verset mondogattunk: „ Csip, csirip. Csip, csirip. Koldulgatok egy kicsit. Morzsát, maradék kenyeret. Megtöltöm jól a begyemet.”
Az elkészült alkotásokat kitettük a faliújságra. Az udvari játék során pedig megtöltöttük a kinti madáretetőnket is eledellel.

Amikor a gyermek meglát egy feladatot (tökmaggal rakunk ki előrajzolt mintákat), aminek a menetét az óvó néni megbeszélni velük, először csak bátortalanul, esetleg segítséget kérve kezd hozzá. De a kíváncsisága, és a kitartása hajtja előre, és boldogan mutatja a kész művét, hogy: „Óvó néni! Kész vagyok!” Majd maga elé vesz egy másik mintát, vagy olykor ugyanazt, és ismét megcsinálja a feladatot.
Mindez természetesen életkortól-, és egyéni képességektől függ. Januárban ez a témakör határozta meg mindennapi tevékenységeinket.

A foglalkozást Bagdi Bella:van nekem egy álmom c dalával kezdtük.Beszélgettünk arról ,hogy milyennek képzelik el,amikor felnőttek lesznek.Érdekes álmok születtek,reméljük teljesül.

Egy közös cél érdekében sokszor arra van szükség, hogy együttműködjünk. Közösen megbeszéljük, mi a célunk, hogyan valósítsuk azt meg, kik vesznek rajta részt és az esetleges hibáknál hogyan ne adjuk fel, hogyan korrigáljunk. Ebben a témában sokat segített Boldogvár meséje, ahol a fiú tűzön-vízen át megküzdött a céljaiért és visszatért az élet Boldogvárba.
Mi közösen építettük és festettük meg Boldogvárat.