A téma feldolgozását „villámlazítással” kezdtük, majd az Erdő, erdő, meseerdő….mondókával elcsendesítettem a gyerekeket. Fésűs Éva: A sete-suta őzike című meséjét meséltem el nekik.
A mese végén mindenki kapott egy babzsákot, amivel célba dobtak egy karikába. Közben figyeltük, számoltunk, hogy sok, vagy kevés, mennyi babzsák esett a karika mellé. Sokáig tetszett a gyerekeknek a célba dobás, egy idő után azonban abbahagytuk és leültünk beszélgetni:
– Könnyű, vagy nehéz volt beletalálni a karikába?
– Ha melléesett a babzsák, akkor elkeseredtünk-e?
– Hogyhogy egyre kevesebb babzsák esett mellé?
– Mit éreztek amikor beletaláltak a karikába?
– Van-e valakinek olyan célja, amit szeretne elérni, és elmondaná-e nekünk?
stb.
A Bambi csoportos gyerekek nagyon szeretnek beszélgetni 🙂 Sok érdekes dolgot megtudhattunk tőlük. Van aki varrni szeretne megtanulni, van akinek az a célja, hogy eljusson Svájcba 🙂
A céljaink eléréséért tennünk kell, kudarc esetén nem szabad feladnunk, ha elérjük a céljainkat az boldogsággal tölt el bennünket. Kértem, hogy otthon beszélgessenek majd arról, hogy kinek mi a célja a családban és meséljék el a saját céljaikat.
A célok elérésének jele felkerült az ötödik lépcsőfokra, egyre közelebb jutunk a boldogságvár kapujához.

Célkitűzések téma feldolgozása kapcsán először egy közös relaxációval motiváltam a gyerekeket, hogy mindenki kicsit elcsendesedjen és önmagára tudjon koncentrálni. Majd elmeséltem a Zivatar a kis sárkány, aki megmentette az égő erdőt, című mesét. Ahol a sárkányt éppen az eltérő tulajdonsága teszi különlegessé, és csodálatos módon a saját közössége hősévé válik. Sárkányrobot segítségével a gyermekek saját élményeikkel kibővítve a főbb jeleneteket ábrázoló képeket a történet sorrendje szerint összegyűjtve alkothatták meg a saját varázslatos meséjüket. Ezt követően, minden gyermek választott egy kártyát magának és elmondta milyen szeretne lenni, hogyan lesz a csoport szuperhőse, végül meg is építették a sárkányok palotáját.

Boldogságórákhoz híven most is relaxációs gyakorlatokkal kezdtük a ráhangolódást. Nagyokat fújtunk, mindenki széllé változott, majd elengedtük magunkat, elengedtük a problémákat céljaink elérésére koncentrálva és karjainkkal csak lógtunk mint az ingaóra. A gyerekek nagyon szeretik a boldogóra dalokat, most is vidáman hallgatták a hónap dalát és közben megszeretgették egymást, szépeket mondtak egymásnak. Sokat beszélgettünk kinek mi a célja és olyan sok érdekes dolgot meséltek a gyerekek, mit szeretnének elérni, milyen céljuk van és azt, hogy szeretnék megvalósítani. Dobtunk labdát zsámolyba, miközben hangosan kiengedtük magunkból a céljainkat. Meghallgattuk a kis Ottó pingvin meséjét, akit le is lehetett rajzolni. Igen szép kis pingvinek születtek. Majd pingvin táncot táncoltunk és sokat mókáztunk közben, ahogy viccesen utánoztuk a pingvinek mozgását. A kedves iskolából haza indulva eltévedt maci kislányt segítettük a térkép kinyitásában, megoldottuk közösen a négy feladatot és így hazatalált. A gyerekek ennek örömére elkészítették a maciknak az iskoláját. Nagyon sok maci iskola készült, valaki még repülőt is épített a maci kislánynak, hogy haza találjon.

A foglalkozást Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával kezdtük, amit játékos mozdulatokkal kísértünk. Elmeséltem Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje című mesét, majd kiszíneztük a Boldogvárat. Megépült Csoportunk vára is. Megbeszéltük a gyerekekkel, ki mit szeretne megtanulni, kinek mi a célja (szépen színezni, cipőt bekötni stb). Ehhez kitartás kell, van, hogy nem sikerül minden elsőre, de nem csüggedünk el, újra kezdjük, próbálkozunk, míg véghez nem visszük a céljainkat.

2024. január

Célok kitűzése, és elérése

A mai nap a hosszú szünet utáni első nap volt, amikor a gyerekek már alig várták, hogy láthassák társaikat. Volt aki nagy öleléssel fogadta barátját. Nyugalom volt, és elmélyült játék. Nagyon helyesek voltak, behozták sokan a Karácsonyra kapott játékaik egy részét, élményekkel, szeretettel telve beszélgettek. Feltöltődtek a családi együttlét egymásra figyelésében. A folyosóra reggel kitettem két dobozt, egy piros, nevetős, és egy zöld, vigyorgós arcút. Egymással szembe, és tettem bele néhány babzsákot, amivel célba lehet dobálni egyik dobozból a másikba. Ezt benn a csoportban is megcsináltam, csak ott az egyiken cica, a másik dobozon kiskutya volt. A nagycsoportos fiaim egyre messzebb tették őket, hátha úgy is sikerül a célbatalálás. A foglalkozást, beszélgetést avval kezdtem, hogy mondtam a gyerekeknek, Boldogság hetünk van. Jaj, de valamit elfelejtettem! Már mondták is, hogy Boldog Dórit nem vettük ki a dobozból. Úúú, most mi lesz? Lehet Dóri már el is költözött Afrikába, mert olyan sokáig nem voltunk oviba! Nézzük meg benne van-e még a dobozába. De ki meri megnézni, hogy benne van-e? Volt jelentkező több is. Végül Mirtill kinyitotta. Nagy volt az öröm, mert Dóri is, a gyerekek is örömmel fogadták egymást. Dóri beszélt a célokról, amiket ki szoktunk magunk elé tűzni, és kérdezte, hogy hallották-e már, hogy mondjuk anyukájuk, vagy apukájuk tűz-e ki célt maguk elé. Erről beszélgettünk, azután elmeséltem a Titokzatos Hóembert, ami a leesett kis hó miatt még aktuális is volt. Verseltünk, énekeltünk, mert célunk, hogy felkészüljünk a fellépésére a csoportnak, ami nemsokára lesz az oviban. Kitettem a két célbadobós dobozt, és aki célzott, mondhatta, hogy milyen céljai vannak a közel, vagy a távoli jövőben. Táncoltunk egyet Bella Van nekem egy álmom zenéjére.
Kedden hóembert, és sapka sál díszt lehetett kivágni, összeragasztani. A nagyoknak kellett, a kisebbeknek lehetett csinálni. A játék után verseket gyakoroltunk, és táncoltunk Bella Repülj velem dalára. Utána meséltem, Szakács Eszter: Gyömbér és a királyné c. meséjét. A mese arról szól, hogy Cili királyné hogyan fogad el barátnak egy hörcsögöt, benne van a mesében, hogy mit eszik, milyen szükségletei vannak egy ilyen kis állatkának, milyen érzés, ha nem vigyázunk rá eléggé. És megszökik. Mivel megígértem, utána játék jött: labdát kellett gurítani célba homlokkal, pókjárásban lábbal vezetve, labdát adogatni a mellettünk lévő pajtásnak úgy, hogy csak lábbal lehetett irányítani, vagy a hátunk mögött adogani kézből kézbe, amíg vissza nem kerül ahhoz, aki elindította útjára.
Szerdán reggel három házat is építettek a gyerekek, papírtéglából, tornaeszközökből, amibe be is költözhettek, és abban játszottak. A reggeli után kézlenyomatot készítettünk, mert készülünk péntekre, amikor Rékát várjuk vendégségbe. Ez lesz az egyik ajándéka. Mikor ezzel elkészültünk, akkor két kör asztalt csináltunk, hogy a két csoport, fiúk, és lányok tudjanak dolgozni. Kaptak nagy papírt, és madáretetőt kellett készíteni. Kiválaszthattak mindent, az eszközöket, tecnikát, és együtt kellett kigondolni, elkészíteni. Meglepően jól sikerültek a munkák, amiket kiraktunk a folyosóra is, hogy bárki megnézhesse. Játékpakolás után beszélgettünk a célokról, hogy vannak távoli, s közeli célok, amiket mondjuk még ma el szeretnénk érni. Kértem a gyerekeket, mondjanak ilyeneket: „átjön hozzám Mirtill, és jókat játszunk!” „otthon is etetni fogok madarakat!” „megetetem a kiskutyám!” „legóból építeni otthon!” Én is adtam nekik célt, kértem szóljanak szüleiknek, hogy a folyosóra kitett céltáblákra írjanak célokat, és próbálják ki közösen a célbadobó játékot is. Hiszen mindenkinek van valamilyen célja!
Csütörtök reggel a spagettit evő emberkéket tettem ki, amit még tavaly készítettem, de ugyanolyan örömmel tekerték a fonalat, mintha csak most ismerkedtek meg volna vele. Tornaszobába mentünk már korán, ahol akadályokat kellett kerülni, megmászni, különböző módokon, járásokkal haladni. A padra külön ültettem a fiúkat, lányokat, és babzsákot, vagy kis kalapnak megfelelő lavort kellett hátra adogatni. A reggeli után só-liszt gyurmából hóembert készítettünk, pici fagallyak volt a két keze, szeme és gombjai szegfűszeg, kalapja műanyag kupak, újrahasznosítva. Mikor elkészültünk, megérkezett mai vendégünk Lívia, a keresztlányom, aki környezetvédelmi mérnök. A célkitűzésekről a környezetvédelem felől közelítette meg az emberek kötelességét, lehetőségeit, és hasznát. Meggyőzte a gyerekeket, hogy védeni a természetet jó. Képekkel, grafikonnal, szelektáló játékkal magyarázott, beszélgetést indított, és felkeltette az érdeklődésüket. Olyan kisgyerekek, akik nem szoktak beszélgetni a tevékenységnél, most beszélgettek, fogták Livi kezét, és meséltek, kérdeztek. Igazán jó nap volt!
Pénteken korán reggeliztünk, mert már 9 óra előtt megérkezett Tenki Réka, akit nagyon vártunk már. Olyan természetesen érkezett meg hozzánk, mintha mindig ide járna. Süteménnyel is készült. Bejött a gyerekekhez, rögtön közéjük guggolt, ült, térdelt, mikor mi volt a megfelelő testhelyzet ahhoz, hogy tudjon beszélgetni velük. Először a nevüket próbálta kitalálni. Bemutattam, megkérdeztem, hogy tudják-e mi a foglalkozása, persze mivel készültünk rá, így tudták. Azt is, hogy hol dolgoznak, illetve játszanak a színészek. Azután felkötötte a haját, elővette mesekönyvét, és mesélt. A kiskakas gyémánt félkrajcárját, mert a gyerekei kedvence. A mese után, amit végig asszisztáltak a gyerekek a ‘refrén’ mondásával, Réka elmagyarázta, hogy miután a rendező felolvassa a forgatókönyvet, a szerepek kiosztására kerül sor, így utánozták a szereplők főbb vonásait, mozdulatait. Mikor már oroszlán, és kígyó utánzás is volt, sőt Rékát egy oroszlán támadás után meg is gyógyították, akkor felajánlottam egy ügyességi játékot. Köralakítás után, szigorú kézfogásnál elindítottam a hullahopp karikát, amit úgy kellett tovább adni a társuknak, hogy nem szabadott hozzányulni. Utána kendőt adtunk körbe, amit csak csipesszel lehetett továbbítani. Szeretet alagúton lehetett átmenni, csikizést, simogatást, szép szavakat, és tapsot kérhettek. Tánc következett, Van nekem egy álmom, amit Réka is végig táncolt. Persze pihenés képpen süteményt ettünk, Rékán „összevesztek” a gyerekek, hogy hova üljön, miután kiosztotta finom csokis, saját sütésű sütijét. Ajándékot adtunk át Neki, a kézlenyomataikat albumba fűztem, ráírtam: „Hálás köszönettel, nagy nagy szeretettel!”, és persze virágot, háromszínű jácintot. Elengedtük a gyerekeket játszani, és leültünk egy kicsit beszélgetni. Már amennyire hagytak a gyerekek, mert sokan jöttek megmutatni játékukat, vagy épp, hogy hol van a saját kezük az albumban.
A lényeg, hogy nagyon jó érzés volt, hogy alázattal, toleranciával, szeretettel, kedvességgel, örömmel volt, és jött a gyerekekhez. Ő köszönte meg, hogy meghívtam, pedig akkora hálát érzek a látogatása miatt, hogy nem is tudom hogyan mondjam el. Úgy beszélgettünk, mintha a leendő kolleganőmet fogadtam volna. Mielőtt elment, még pozitív megerősítéseket mondott a gyerekeknek, a kártyából, amit hozott, hiszen mindenkinek húzni kellett belőle. Mikor megkérdeztem a gyerekektől, hogy mi volt a mai napban a legjobb, azt mondták, hogy „átjött Réka”, és „a finom sütemény”.
A héten azért sok célkitűzés érkezett a tábláinkra, a gyerekek mutatták, melyiket rakta apa, vagy anya, vagy nagyszülő. De még marad a hónapban a folyosón, hátha valaki még szeretne ragasztani rá.