A januári hónapunkat a Célok kitűzése – A győzelem Tündér dalával indítottuk, aztán beszélgettünk a céljainkról osztályszinten, a jövő elképzeléseiről. A gyerekekkel készítettünk 3 halacskát, amibe 3 kívánságot, nagyon érdekes volt meghallgatni a vágyaikat.
Következő alkalommal egy jövőbeli képet rajzoltak le, hogy ki milyen munkában tudja magát elképzelni felnőttkorukra. Végül pedig közösen készítettünk, hosszas megbeszélés után, hogy hogyan lehet kitűnő bizonyítványt haza vinni év végén. Ehhez egy cél térképet alkottunk.
Célok kitűzése és elérése
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Kópé Klub
A mindfulness gyakorlatok közül a Szivárványfestést választottam, kihangsúlyozva, hogy ezzel megnyugtathatjuk, ellazíthatjuk magunkat.
Az Önbizalomhegy megmászása előtt szólánc játékot játszottunk: mit vigyünk magunkkal a hátizsákunkban?
A hegyen felfelé különböző akadályok állták utunkat (patak, hegyomlás, eső), sőt egy medvétől nagyon meg is ijedtünk, de a szivárványlégzéssel megnyugtattuk magunkat.
A hegytetőn megbeszéltük, milyen szupererőre volt szükség ahhoz, hogy elérjük ezt a célunkat –a hegytetőt. Közös döntés alapján ejtőernyővel érkeztünk vissza a hegy lábához, ahol tovább beszélgettünk – most már az egyéni céljaikról, és arról, melyik szupererő segítségével valósulhat meg.
A Pingvin tudatosság napjának fontosságáról beszélgettünk, valamint a pingvinek életmódjáról, összetartozásáról. A pingvin robotika segítségével megrajzoltuk az útvonalukat, hogy összegyűjtsék az élelmet. A vonalat érzékelve a pingvin végig halad a vonalon.
Ebben a hónapban a célok kitűzése és elérése volt a fő témánk. Nagyon sokat beszélgettünk ezzel kapcsolatban, hogy milyen fontos az emberek életében az, hogy legyen egy céljuk amit meg is tudnak valósítani. Ez minden embert boldoggá tesz. Ezt próbáltam tudatosítani a gyermekekben. Különféle játékos tevékenységeket játszottunk, énekeltünk sokat. Mesét olvastam a témával kapcsolatban ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Mindenki nagyon jól érezte magát.
A hónap jeles napjai közül Martin Luther King napját választottam ki, mert kapcsolódott a Nemzetközi Érettségi csoportomban vett témához (Social organization, social responsibility).
Egy hetet (6 óra) fordítottam erre a témára.
Bevezetésként beszélgettünk a közösségekről, az egyén közösségben betöltött helyéről és arról, milyen szerepet vállalhat valaki egy közösségben.
Meghallgattunk egy felvételt az 50 órás kötelező magyar közösségi szolgálatról, majd az önkéntesség előnyeiről és a kapcsolódó problémákról beszéltünk, illetve egy videót is megnéztünk.
Ezután meghallgattuk, elolvastuk és elemeztük Martin Luther King ‘I have a dream’ beszédét. Beszéltünk a tartalmáról, illetve megtanultuk, hogyan kell beszédet írni.
A következő órán azt a feladatot kapták a tanulók, hogy általuk választott társadalmi problémával kapcsolatban írjanak beszédet és adják elő.
A csoporttal plakátokat készítettünk a 2024-re kitűzött céljaikról,és azok megvalósításáról.
Fazekas József Általános Iskola
Órakezdő relaxációnkat most kivételesen nem a témához, hanem az osztály jelenlegi helyzetéhez igazítottuk: sokan köhögnek az osztályból, így a „Tüdőtakarítás” című gyakorlatot végeztük el. Ehhez választottuk még „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” relaxációt is
A téma bevezetését egy beszélgetéssel kezdtük: a munkafüzet segítségével pontokba szedtük, hogy mit adhat nekünk, ha kitartunk a céljaink mellett, majd a lépéseket néztük át, hogy hogyan érhetjük el a célunkat.
Ezután egy gyakorlat segítségével próbáltunk rájönni, milyen is a jó cél. Célszalagot készítettünk, amit különböző feladatokkal értünk el: futottunk (túl könnyű cél), hátrafelé mentünk, majd becsukott szemmel mentünk, aztán pók- és rákjárásban (reális cél), végül megpróbáltunk úgy eljutni a célig, hogy nem érhet le a lábunk (van, akinek ez már túl nehéz cél volt), legvégül pedig az volt a feladat, hogy egyik testrészük sem érhet a földre (lehetetlen cél). Megbeszéltük, hogy fejlődést a túl könnyű célok kitűzésével nem érünk el, így meg kell találnunk a számunkra legmegfelelőbb nehézségi szintű, de erőfeszítéssel elérhető célokat. Ezt a mozgásos feladatokról átvittük a mindennapi életbe is, kerestünk reális célokat.
Következő alkalommal a kívánság és a cél közötti különbségeket elemeztük: miben különböznek? melyikben van felelősségünk? melyikre van hatásunk? melyik jár fejlődéssel? Megállapítottuk, hogy a célok kitűzése nem egyenlő az álmodozással!
Ha túl könnyen teljesülnek a kívánságaink, akkor könnyen túlzásokba eshetünk, mint az öreg halász felesége. Nemrég olvastuk a mesét olvasás órán, most megismerkedtünk egy másik változatával, ami a Boldogságóra munkafüzetben szerepelt. Megrajzoltuk a saját három kívánságunkat is, melyben a gyerekek már igyekeztek olyan dolgokat rajzolni, ami elérhető az aranyhal nélkül is, ha tesznek érte.
Harmadik alkalommal az osztály közös céljait gyűjtöttük össze. Most leginkább az foglalkoztatja a gyerekeket, hogy másfél évnyi szöveges értékelés után most már érdemjegyeket fognak kapni, megkezdődik az ötösök gyűjtése. Ez a legfontosabb célja most az osztálynak, hogy év végéig minél több ötös érdemjegyet gyűjtsünk. Ehhez egy játékot találtunk ki: egy táblázatban gyűjtögetjük az ötösöket, közösen az osztály. 25, 50, 75, 100, 125 stb. ötös után mindig kap valami jutalmat az osztály. Mindenki részesül a jutalomból, nemcsak azok a tanulók, akik ötöst szereztek, így mindenki megpróbál minél többet beletenni a közösbe, együtt küzdünk ezért a célért.
Egyéb közös célokat is kitűztünk: javítani a magatartásunkon, megnyerni az iskolai versenyeket, folytatni az úszást, egészségesebben étkezni stb. Ezeket a közös célokat kis rajzokon meg is jelenítettük.
A hónap dalával zártuk a téma feldolgozását, közösen énekeltük, hogy van egy álmunk, amiért mindent megteszünk! Nagy lelkesedéssel kezdjük meg tehát az osztályzatok gyűjtését, igyekszünk kitartó tanulmányi munkával minél több ötöst összegyűjteni tanév végéig!
Ebben a hónapban új célokat, vágyakat fogalmaztunk meg, melyeket nem feltétlenül osztottunk meg egymással. Aki szerette volna elmesélni, megtehette, aki inkább titokként kezelné, szavak nélkül rejtette el egy hatalmas borítékos tablóban. Egy tantermi séta közben meg-megálltunk egymás mellett, és a másik fülébe súgva elmondtuk, kit miért szeretünk. Ez a gesztus mindenkinek jól esett. A Ki vagyok én? játékot a tornaszobánkban valósítottuk meg, és hosszas beszélgetések kísérték a feladatot. Jó lehetőség volt arra is, hogy erősítsük egymásban is a másik jó tulajdonságait, értékeit. Január 18-án, Micimackó napján amellett, hogy a meseszereplők céljait és annak elérési módjait gyűjtöttük össze, rajzokat is készítettünk a főszereplőről. Bízom benne, hogy mindannyian kitartók és lelkesek lesznek egész évben, hogy álmaikat valóra válthassák.
Az iskola karácsonyi ajándéka az volt, hogy közösen elmentünk moziba, és ott megnéztük a Kívánság c. animációs filmet. A filmben a főgonosz elrejtette az emberek álmait egy gömbbe, elhitetve, hogy nála jó helyen vannak, és még az is lehet, hogy a varázserejével teljesíteni is tudja. Ez inspirálta a technika órán elkészített kívánsággömböket, amit Az én nagy álmom c. Boldogságórás feladattal egyesítettem. A munkadarabot az újrahasznosítás jegyében mackósajtos dobozokból készítettük el. Volt egy ötlet a megvalósításra, ám az egyik lány mást talált ki, az osztálytársai pedig inkább az ő munkája alapján készítették el a kívánsággömböket. Sokat beszéltünk a tervekről, álmokról és azok megvalósításáról, a Ki vagyok én? c. játékkal kicsit jobban megismertük önmagunkat és másokat is. Elkezdtünk évtervező naptárat is készíteni, ám végül a manapság oly nagy problémát jelentő kreativitás hiánya gátat szabott a munkánknak. Összességében élveztük a feladatokat, még ha néha kihívás elé is állított minket. De nem baj, mert ahogy az olvasás órán tanult versrészlet alapján is tudjuk: „Alattad a föld, fölötted az ég…” Viszont „benned a létra”.
Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című számára táncolva ráhangolódtunk céljaink megbeszélésére. Színes labdákkal célba dobott minden gyerek. Utána megbeszéltük, ki mit érzett, amikor nem találta el a célt és mit, amikor eltalálta. Arról is beszéltünk, mit kell tennünk ahhoz, hogy minél többször sikerünk legyen: gyakorolni, gyakorolni, és, ha még mindig nem megy, segítséget kérni. Mivel már több éve csináljuk ezt a programot, a nagy csoportosok már maguktól is tudták a helyes választ legnagyobb örömömre! Hogy könnyebb legyen a gyakorlás, egy nagyobb karikát celluxszal beragasztottam és arra lehetett dobálni. Hatalmas sikere volt! Mindenki lelkesen gyakorolt és meg is volt az eredménye, két nap múlva már elsőre is többen célba találtak, mint előtte.
Másnap színes távcsöveket készítettünk, aztán belenézve jó messzire elláttunk és arról beszélgettünk, ki mi szeretne lenni, ha felnő. Beszéltünk arról is, mennyit kell ezért tanulni, aztán kiszínezhették a céljaikat megjelenítő képeket, szép kiállítást rendeztünk belőle az öltözőben. Az idén kapott új munkafüzetben is találtam feladatot, a rövidebb távú célokhoz. Kivágtam a képeket és abból választhattak a gyerekek, pl úszni, színezni, számolni, szépen teríteni… szeretnének-e megtanulni. Ezeket a képeket is kiszínezték és beragasztották a munkafüzetbe, majd odarajzolták saját magukat is, majd megkeresték a célhoz vezető utat. Alaposan megdolgoztak a képekkel, de végül mindenkinek sikerült!
Mi felnőttek is tűztünk ki célokat: egy jó hangulatú szülői értekezlet megtartását. Óvodánk vezetője az év elején készíttetett a szülőkkel egy „elvárásfát”, melynek ágain az szerepelt, mit várnak el a szülők az óvodától, a gyermekeiktől, az óvodapedagógusoktól, végül saját maguktól. Erre tértünk most vissza, hogy mi valósult meg belőle és mik a további feladatok. A második félév rendezvényeinek ismertetése után beszélgettünk az ölelés és a mesélés fontosságáról. a szülők nagyon aktívak voltak, sok élményüket megosztották velünk és tanácsokat is adtak egymásnak. Új célokat is tűztünk ki magunk elé.