Az ötödik téma a célok kitűzése és elérése volt a boldogságóra keretében, melyet heti tervnek megfelelően valósítottam meg. Cél, feladatrendszer: Ismerjék fel a gyermekek, hogy mennyire fontos, hogy tudják, mit akarnak elérni, és milyen módszerek segíthetik őket ebben. Részcélok fontossága! Kiemelt fejlesztési terület: céltudatosság, önbecsülés, önismeret, énkép fejlesztése, önérvényesítés-pozitív önérvényesítési mód alakítása, együttműködési képesség fejlesztése, kezdeményező képesség fejlesztése. Hétfőn a kezdő relaxáció után beszélgetést kezdeményeztem a gyermekekkel arról, hogy kinek mi a célja, mit szeretne elérni. Itt közeli, és távlati célokat is megfogalmaztak. A közeli célokat is megbeszélve az interaktív táblánkra helyeztük fel a képeket. Fontos szempont volt, hogy reális célokat próbáljanak megfogalmazni, az apró lépéseket is szem előtt tartva, ne keverjék össze a vágyakat az elérhető célokkal. pl: Tanuljanak meg cipőt kötni, esztétikusan terítsenek, ne keverjék össze a bal és a jobb kezüket, lábukat stb. Ezután következett Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje. A mese átszőtte a hetünket. E köré építettem a feldolgozandó anyagot. A mesét egész héten dramatizáltuk, folyamatosan eszközökkel bővítettük. Minden nap más kapta a főszerepeket, de mindig mindenkinek volt apró szerepe. Vizuális tevékenység keretében született meg „Hilda a boszorkány”. Mindenki lelkesen alkotott, majd kihelyeztük a műveket a faliújságunkra a szülők nagy-nagy örömére. Ez a tevékenység is minden nap jelen volt a csoport életében. Kedden mese köveket festettünk, amihez a gyermekek hozták, gyűjtötték a natúr köveket. Az elkészült színes köveket (kék, sárga, piros, zöld- ami a mesében szerepelt) szintén felhasználtuk a meséhez. Az egyik kisfiú még világító köveket is hozott otthonról. Ezután mozgás tevékenység volt, ahol célba dobtunk, gyakoroltuk a hajítás, dobás műveletét, kiegészítve célok megfogalmazásával. Addig dobhattak a gyermekek, míg mindenkinek sikerült a kislabdát a zsámolyba dobnia. „Nem adjuk fel!” felkiáltással biztatták, buzdították egymást a gyermekek, örülve egymás sikerének. A mozgás végén a „Rút banya vagyok” játékot játszottuk. A gyerekekkel együtt találtuk ki a játékot, és hozzá a szabályt. Nagyon sokat nevettünk! Felvették a fekete kendőt, és kaptak hozzá egy seprűt. Volt nagy kergetőzés, kacagás. Szerdán megtanultuk a „János úr készül” című kapubújós dalosjátékot amit szintén kapcsolódott a mesénkhez. Ezután ismét dramatizáltuk a mesét, majd következett a boldogságvár puzzle. Ezt eldugtam a csoportszobában, és a gyermekeknek ezeket a darabokat kellett megtalálni, és közösen összerakni. Ez többször is eljátszottuk, akkora nagy volt a lelkesedés. A délelőttöt Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával fejeztük be, melyhez mozdulatokat találtunk ki. Ezt is többször ismételtük. Csütörtökön ismételtük a mesét, majd a macis játék következett. „Óvónéni játéka” a Boldogságóra könyvből. Jelzésértékű maci fejdíszt tettem fel. A térkép segítségével, és a feladatok végrehajtásával eljutottunk az iskoláig, ami valóban nagy örömünkre szolgált, hiszen 4 gyermekünk iskolába megy ősztől. Továbbá az iskola pontosan az óvoda mellett van, így megláthatták az iskolát és az udvaron játszó iskolás gyermekeket. Következett a Boldog vár színezése (mese illusztráció). Rájuk bíztam ennek létrehozását, hogy mindenki a saját elképzelése szerint színezzen. Ők maguk fogalmazták meg, hogy most az legyen a cél, hogy nem mennek ki a vonalból színezés során. Következett ismét a mese. A mese végén feltett kérdésekre ügyesen válaszoltak. A mese után játszottuk a „varázshópehelyt”, a képzeletbeli hóesésben. Figyeltünk a megélt érzéseinkre, megfogalmazták ismét, hogy mit szeretnének elérni. Ezután laminált hópelyheket helyeztem el a csoportszoba közepén lelógatva, amin a gyermekek bármikor fújó gyakorlatozhattak. Felragasztottuk a célok elérésének jelét a boldogság várunkra, megbeszéltük, hogy már félúton vagyunk a célhoz, ahhoz, hogy bejussunk a várba. A délelőttöt ismét Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával fejeztünk be. Felszabadult, boldog hetet zártunk!

Boldog Dóra újra ellátogatott a gyermekekhez a pillangó csoportba. Szeretettel köszöntötte őket az újévben. Elmondta nekik, hogy szeretné megnézni ma is, hogy milyen ügyesek lesznek, sok munka vár rájuk, de munkájuk gyümölcse az lesz, hogy a Boldogságvárba bejuthatnak. Beszélgetőkörrel indította Boldog Dóra a foglalkozást. Elmondta a gyerekeknek, hogy egy nagyon fontos témáról fognak beszélgetni, mégpedig: Célok kitűzése, elérése. Megkérdezte a gyerekeket, hogy szerintük miért olyan fontos az, hogy célokat tűzzenek ki, és hogy elérjék azokat. A gyermekektől nagyon okos válaszokat kapott. Ny.D. mondta a legfrappánsabb választ, mert attól boldogabbak leszünk és fejlődik a személyiségünk. Engem nem lepett meg a válasza, mert nagyon sokat foglalkoznak otthon is vele a szülei, pedig még csak februárban lesz 6 éves. Másik gyermek Gy. G. pedig azt mondta, hogy célok nélkül nem tudjuk az álmainkat megvalósítani. Ő is még csak februárban lesz 6 éves, de az ő szülei is és mi is sokrétűen foglalkozunk G.-vel. Boldog Dóra megkérte a gyermekeket, hogy meséljék el neki, hogy most milyen céljaik vannak. A legtöbb gyermek arról mesélt, hogy felnőtt korában mi szeretne lenni, ehhez megbeszélték, hogy milyen célokat kell kitűzniük, hogy elérjék az álmukat, és hogy boldogok legyenek munkájuk közben. Van egy 4 éves kislány a csoportunkban, aki azt mondta, hogy ő pillangó szeretne lenni. Erre Ny. D. megszólalt, de hát az nem is valódi cél. Megkérdezte Dóra, hogy miért? Azt mondták a gyerekek, hogy azért, mert az ember nem tud átváltozni pillangóvá. Erre Gy. G. bekiabálta a megfelelő választ, hogy lehet pillangó csak Farsangon. Dóra úgy gondolja, hogy a gyermekek megértették, hogy milyen fontos az, hogy legyenek céljaik. Boldog Dóra elmondta a gyermekeknek, hogy a mai Boldogságórás napon van szeretett óvónénijük Erzsike néni születésnapja. Megkérdezte tőlük, hogy legyen- e egy közös céljuk, hogy hogyan tudnák Erzsike néninek ezt a napot felejthetetlenné és még boldogabbá tenni. A gyermekeknek nagyon tetszett az ötlet. Megbeszélték, hogy akkor fog érkezni munkába Erzsike néni, amikor még tart a foglalkozás. Elkezdtek szervezkedni. Berendezték a csoportszobát, hogy hol szeretnék megköszönteni óvónénijüket. Nekem az volt az ötletem, hogy imád teázni és szereti a különlegesen finom ínyenc édességeket, ezért terített asztalt varázsoltunk közösen Dóra és a Dajka segítségével. Egy kisfiúnak Ny. D. volt az az ötlete, hogy elmondja egyedül Erzsike néninek a Boldogságmondókát. Egy kislánynak B.M.-nak az volt az ötlete még, hogy adhatnánk neki szívecskét, én pedig azt mondtam, hogy akkor mondhatnánk neki hozzá valamilyen jókívánságot. Még azt is megbeszéltük Dórával és a gyermekekkel, hogy a szeretet dalra fogunk közösen táncolni. Ebben az volt a legszebb, hogy közösen tartottuk titokban ezt a kitűzött célt. Relaxációval folytattuk a foglalkozást, miközben izgalomban voltunk: „Irkafirka” Teljesen ellazultak közben a gyermekek, majd egy feladatlapot kaptak, azon a célokat kellett kiszínezni, hogy melyeket szeretnék megvalósítani. Látszott a feladatvégzés közben az, hogy ezek a gyermekek már iskolába készülnek, mert nagyon sokan színezték be a cipőfűző megkötése, számolni tanulás, biciklizni megtanulás képeket. Megértek az iskolára. Egy célbadobós játék következett. Dóra elmagyarázta nekik, hogy milyen fontos az, hogy koncentráljunk az adott célunkra. Ezt a játékot nagyon szívesen játszották a gyermekek. Majd Boldogságmondókával mentünk vissza a helyünkre, ahol Boldog Dóra megszólaltatta szélcsengőjét és elmondta a gyermekeknek a mesére hívó mondókáját. Ő most Csipkerózsikát választotta mesének, mivel a heti foglalkozás fő témája: Régi idők, régi mesterségek voltak. A mese végén megbeszélték, hogy milyen célokat tűzött ki a királyfi magának, hogy le tudja küzdeni az akadályokat Csipkerózsika felébresztésére. Azt is megbeszélték, hogy a célokat nem mindig könnyen sikerül elérniük. Közben megérkezett Erzsike néni és mi közösen odainvitáltuk hozzánk és leültettük a nagy székre. Halász Judit: Boldog születésnapi dalát énekelve köszöntöttük fel. Majd egy laminált szívecskét adtak neki a gyermekek jókívánságokat kívánva neki. Sz K. 5 éves kisfiú röviden, tömören ennyit mondott Erzsike néninek: „Boldog Tortát!” Annyira édes volt. Többen mondták azt, hogy mennyire szeretik őt. Volt, aki Boldog születésnapot kívánt neki, volt, aki azt mondta neki, hogy ő a világ legjobb óvónénije. Ny. D. végül elmondta Erzsike néninek a Boldogságmondókát. Erzsike néninek könny szökött a szemébe. Végül együtt meghallgattuk és körben ringatózva táncoltunk: Bagdi Bella: Szeretet dalára Majd átadtuk mi felnőttek is szeretett ajándékunkat, melynek szívből örült. Legvégén pedig egy terített asztal mellett megvendégeltük az ünnepeltet. Amikor Erzsike néni kiment a csoportszobából az irodába, akkor Dóra megköszönte a gyermekeknek ezt a csodálatos délelőttöt, és hogy közösen titokban tudták tartani a kitűzött célokat. Büszkén léptek be a gyermekek a Boldogságvár 5. lépcsőfokára.
Óvodapedagógusként nagyon fontosnak tartom azt, hogy az egyszerű hétköznapokba csempészni kell néha csodákat. A csodákat mi teremtjük. Honnan tudod, hogy megfelelő úton vagy? A boldogságból, amit ilyenkor érzel.

Célok kitűzése és elérése
Csoportunkból egy kislány más településre költözik és új óvodába fog járni. Kívánsága volt, hogy az 5. lépcsőfokot még szeretné velünk együtt meglépni a Boldogság vára felé. Az úszásról vissza érve a csoportszobába, már nagyon izgatottan várták a gyerekek a következő Boldogságórát. A „Van nekem egy álmom” című dalra táncoltunk. A gyerekek különbséget tudnak tenni a célok és a vágyak között. A célbadobós játékkal nagyon jól átérezték, hogy folyamatosan tartsák szem előtt a kitűzött célt, hogy beletaláljanak a kosárba. Akinek elsőre nem sikerült, már nem csüggedt, mert tudta, hogy ha nem adja fel, úgyis sikerülni fog. Ezután – hó hiányában – jókedvű csoportszoba „hógolyó” csatát vívtak a gyerekek. Figyelmesen meghallgatták „Boldog Dóra” mondókáját és szájtátva hallgatták meg a „Boldog vár” című mesét. A mese után a gyerekek átadták saját készítésű ajándékukat elköszönő társuknak, akinek célja, hogy zökkenőmentesen tudjon beilleszkedni új Óvodájába.
A foglalkozás zárásaként előkészítettük a „célok elérése” jelet, amik elhelyezésével feljutottunk az ötödik lépcsőfokra.

A gyermekekkel igyekeztem játékosan elmesélni milyen jó is ha vannak céljaink. Farsang lévén bohóckalapot készítettünk ,amit , ha feltettünk , akkor mindig megfogalmazhattuk a céljainkat. Különböző jelmezekbe bújva érzékeltettem a gyermekekkel, hogy minden megvalósul, ha kitűzzük a céljainkat és teszünk is érte, hogy megvalósuljon. A gyermekek inkább hosszú távú célokat fogalmaztak meg ” Mi leszek, ha nagy leszek ” játékban. Volt rendőr, orvos űrhajós, autószerelő, színész, anyuka stb. Azt is elmondták mit kell tegyenek annak érdekében, hogy ezek az álmok ,célok megvalósuljanak.
A hónap során megtanulták és szívesen énekelték, táncolták a „Van nekem egy álmom című dalt.

A célok kitűzése téma jól illeszkedett az Új Év kezdetéhez, hiszen ilyenkor sok ember tűz ki maga elé újabb álmokat, célokat.
Boldog Dóra hideg, szeles időben, kissé „vacogva” érkezett a gyermekek közé, így a relaxációs gyakorlatunk adta magát a „Fújj, fújj” széllé változás elvégzésével. Miután Dóra is átmelegedett, megnyugodott, köszöntötte a gyermekeket az Új esztendő kezdetén, és saját példán keresztül érzékeltette a célok kitűzésének, új álmok, vágyak kitűzésének fontosságát (még több olvasás, több mozgás). Beszélgetés következett, a gyermekek hamar megnyíltak, egyéni, közös vágyak, álmok fogalmazódtak meg: volt, aki állatokat szeretne tartani, ehhez megbeszéltük, hogy mennyire fontos az alapos felkészülés ahhoz, hogy jó gazda lehessen, aztán szóba került, hogy sok gyermek iskolába készül, ehhez is sokat kell még „okosodni”, és a hosszú távú célok is előkerültek, mi leszek, ha nagy leszek? formában. Az egyik kislány nagyon szépen megfogalmazta, hogy az ő célja, hogy egész életében boldog legyen.
Ehhez hozzá is tudtam kötni a Boldog ember inge mesét, mely szépen kidomborította, hogy a boldogságunkért is meg kell küzdenünk, de nem szabad feladni, menni kell tovább. Az sem baj, ha közben más célt tűzünk ki, eltérünk az eredetitől.
A mesét követő beszélgetés után kidíszítették a gyermekek a boldog ember ingét, olyan motívumokat rajzoltak rá, ami a nehézségeket segít leküzdeni: örüljünk a szivárványnak, virágnak, napsütésnek. Az egyik kisfiú, aki vízi mentő szeretne lenni, még csónakot is rajzolt rá, hogy biztonságban érezze magát, aki vízen akar átkelni. Az elkészült munka után magukra öltötték az inget, elmondták, mit éreznek benne (szeretetet, napsütést, könnyű benne menni, bátorságot).
A foglalkozás zárásaként Bagdi Bella Van nekem egy álmom zenéjére felszabadult, örömteli tánc alakult ki, ahol örömmel tapasztaltuk meg, hogy az a kislány, aki eddig mindenféle testi érintést elutasított, maga kezdeményezett az egyik társával közös táncot.