Az óvodánk fontosnak tartja a fenntarthatóságra, környezetvédelemre nevelést. A családok bevonásával ünnepi díszeket készítettünk újrahasznosítható anyagokból.

Óvodaváltás és egészségügyi okok miatt két hónapra kimaradtam az óvodai életből, ezért december elején újra kellett kezdenem az ismerkedést, a gyermekek és szüleik, valamint az óvodapedagógus kollégák körében. Karácsony előtt a gyermekek létszáma is nagyon lecsökkent a különböző megbetegedések miatt, ezért könnyebb volt az ismerkedés. A csoport életkori összetételét tekintve a 3 évestől a 4 évet már betöltött gyermekek járnak a csoportomba. Nemek szerinti megoszlásban a kislányok hatan vannak, a többi 18 kisfiú. Tervezésnél a fiúk magas létszámával számolok és többnyire a fiús játékokat építem be a foglalkozásba. Egyénileg is nagyon eltérő a gyermekek értelmi, érzelmi, anyanyelvi képességei.
A végrehajtás során a boldogságóra tervben leírt pontok szerint valósítottam meg a tevékenységet. A foglalkozást egy relaxációs gyakorlattal kezdtem, amely az „Égig érő fa vagyok…” kezdetű mozgásforma volt. Mivel a mozgás alapvető tevékenység a gyermeknél, ezért mindenki aktívan részt vett benne viszont a hozzákapcsolódó mondókát csak néhányan mondogatták velem. A mozgás lehetősége egyből mosolyt csalt a gyermekek arcára. Ezt követően a meséhez készülve kértem a gyermekeket, hogy foglaljanak helyet a szőnyegen. Úgy szerveztem a mese előadását, hogy az eszközök már ki voltak készítve, csak egy terítővel voltak letakarva. Az előadott mese címe: „Egérke piros szegélyes kék kabátja” volt. A csoport tagjai csendben nézték, hallgatták végig ezt a történetet és látszott a szemükön, az arcukon, hogy teljesen elmerülnek a látványban. Érezhető volt, hogy a vizuális képek mennyire megragadják, motiválják őket és elindították bennük a mesejelenetek mesefilmmé formálódását. A motivációs eszközök esztétikusak és nagyon megtervezett képek voltak, amellyel az érzelmi viszony kialakítását és esztétikai fogékonyságukat is fejleszteni kívántam. Az erkölcsi nevelés során a „jócselekedet” fogalmának megértését tűztem ki célul. A mesehallgatást követően olyan kérdéseket tettem fel, amelyek egyértelművé tették a fogalom jelentését. A hét többi napján is megjelent a mese, amelyet minden alkalommal csendben és áhítattal hallgattak végig.
Utána következő játék kelléke, egy mellény volt, amely lehetett volna piros szegélyes kék kabátka is. Odaadtam a csoportom legnagyobb gyerekének és kértem, hogy ajándékozza meg ő is valamelyik csoporttársát. Aztán ő is ajándékozza tovább és így tovább. Amikor már mindenki megkapta és továbbadta, akkor megkérdeztem tőlük, hogy mi volt a jobb érzés, amikor adtátok vagy amikor kaptátok. Természetesen minden gyerek felemelte a kezét, hogy ő kapni szeret. Már kevesebben voltak, akik adni is. Ez a jelenség még ebben a korban nagyon természetes. Ennek a tanításnak az a lényege, hogy a gyerekekben kialakítsuk az adás – kapás élményét. Az ajándékozásnál többnyire a barátok egymásnak adták át a mellénykét és a végén már kérni kellett, hogy mely társukat ajándékozzák még meg.
Utána felállítottam őket a szőnyegről és kértem, hogy álljanak egymás mögé és tegyék terpeszbe a lábukat, így alakítottuk ki az alagutat. A legutolsó gyermek elkezdett bújni a lábak alatt és a sor elejére állt. Jött a következő gyerek és így tovább. Ezt a játékot a hét minden napján eljátszottuk a kérésükre. Továbbiakban kiszínezték a jócselekedetek jelét, a szivecskét. Közben szólt „Bagdi Bella: Jól csak a szívemmel láthatok…” kezdetű dala. A színezést követően mindenki táncolhatott, mozoghatott a zene ritmusára.

A Boldogító jó cselekedetek témát kicsit másképpen oldottam meg, mint az előző boldogságóra témáit. Egy teljes hét köré szerveztem az eseményeket, mellyel az volt a célom, hogy a gyermekek minél sokoldalúbban szerezzenek tapasztalatokat. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az evangélikus lelkész kislánya a mi csoportunk tagja, így megszerveztem, hogy ellátogassunk hozzájuk, ahol egy betlehem van kiállítva nagyobb bábokból a házukban. A lelkész Úr örömmel fogadott bennünket, ahol gyermekeknek szóló meséléssel, kisebb diavetítéssel, hangszeres gitár előadással színesítette programunkat, valamint a finom mézeskalács falatok sem maradtak el. Köszönjük a lelkész Úr jó cselekedetét, hogy új ismeretekhez juttatta a harangvirágos gyermekeket. A következő napon, a Tokaji Ferenc Gimnázium pedagógia szakos tanuló adtak elő, karácsonyi zenés műsort. Minden kisgyermek örömmel fogadta ezt a kedves előadást, ahol nemcsak a műsorral, de még ajándékokkal is kedveskedtek az ovisoknak. Szerdai napon tovább folytatódtak a jó cselekedetek. Délután a szülőkkel közös adventi barkácsolást szerveztünk. Az előkészületek, az eszközök előkészítése több napot is igénybe vett, de megérte a sok munkát, amit befektettünk. Mindenki lelkesen vett részt a tevékenykedés közben. A gyermekek nagyon örültek, hogy a szüleiikkel együtt munkálkodhattak, közösen készülődhettek az ünnepekre. A negyedik napon megjelent Boldog Dóra, aki elmesélte a Szívem kertje című mesét, ami felkeltette az érdeklődésünket. A mese végén szituációs játékokat játszottunk. Megbeszéltük, mi az, amit a jó cselekedetek által másoknak örömet tudunk okozni. Én is hoztam nekik egy jó cselekedtet, amivel otthon ők is örömet tudnak szerezni. Közösen meglepetés mézeskalácsokat sütöttünk, az otthoni és óvodai karácsonyi asztalra. Mindenki lelkesen közreműködött. „Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek” című dalt nagyon szeretik, többször is énekeltük. A Boldogság várára felhelyeztük a szívecske jelét. Az óvoda dolgozói hangszeres karácsonyi műsorral kápráztatták el a gyermekeket, ezzel is fokozva az ünnepekre való készülődést. Jó érzéssel töltött el, hogy sok-sok jó cselekedetet sikerült adni, mert élményekkel, közös programok szervezésével, ünnepi készülődéssel, várják a gyermekeik az ünnepeket.

Beszélgető körrel kezdtük a Boldogságóra következő program pontját. Elmondták a gyerekek, hogyan készülődtek a szeretet ünnepére a hétvégén, és az adventi időszakban. Sokan megemlítették, hogy segítettek otthon mézeskalácsot sütni és volt aki hozott be az óvodába 1-1 darabot és odaajándékozta a felnőtteknek.
Ezután körbe adtam egy szaloncukrot és az volt a feladat, hogy elmondják: – kinek ajándékoznád legszívesebben a csoportból? Aztán a szőnyegre letettem egy kosarat és különféle ajándékokat, játékokat rejtettem el benne. A társaikat „ajándékozták” meg vele, ezzel is fokozták az ünnepi hangulatot és még jobban hangolódtak a közelgő ünnepekre. A gyerekek igyekeztek személyre szóló kis ajándékokat választani a dobozból, és elmondták a barátjuknak miért adják: például segített a pakolásnál, szépen ült a szőnyegen, segített felvenni a kesztyűt öltözésnél. Egyre inkább erősödnek a barátságok és jó látni, hogy ilyen ügyesen kitudják már fejezni érzéseiket. Karácsonyi témájú mandala színezőket is készítettek és ajándékoztak barátoknak, családtagoknak.
A gyerekek örömmel hallgatták meg a Manófalvi karácsony című mesét. Együtt megbeszéltük milyen jó cselekedetek voltak a mesében,majd ők is mondhattak egy-egy jó cselekedetet amit mostanában átéltek. Érdekes módon a heti mesénk ” A három fenyő” is éppen erről szól, többször eldramatizáltuk. Így aztán igazán tartalmas hetet tudhatunk magunk mögött. Megígértük, hogy jövőre is jó cselekedetek, szeretet, jóság motiválja majd a Ficánka csoportot.