Beszélgettünk a gyerekekkel, hogy számukra ki az igazán fontos ember. Legtöbben természetesen a szülőt, nagyszülőt, testvért jelölték meg, néhányan a tanítójukat. Miért fontosak ők, miben nyilvánul ez meg és hogyan tudnák ők szorosabbra fűzni a viszonyukat, vagy viszonozni azokat a dolgokat, amiket kapnak ezektől az emberektől. Igen jó érzékkel mondták el, hogy mit köszönhetnek nekik, kevésbé tudták, hogy viszonozhatnák a kapottakat, de rávezetéssel ezt is megértették. Itt beszélgettünk a háláról, a valakihez tartozás fontosságáról az árva gyerekek nehézségeiről. Így jutottunk el a segítés fontosságához, a jó cselekedethez, a viszonzás nélküli tevékenységekhez, mely nem öncélú, de visszahat a tevékenység végzőjére a boldogság szintjét az adónak is fokozza. Saját maguk hasznosságát megélhették, az elképzelt szituációkban és ráérezhettek az élet értékessé tételére is.
A mesehősök segítőjének mindenki szívesen képzelte magát, jó érzékkel fogalmazták meg miért is kellett akkor és ott segíteni egy- egy hősnek, és hogyan vitte előre ez a hőst a mese folyamán. Az emberi kapcsolatok építő jellegére is jól rámutatott ez a feladat.
Ezek után elkészítettük a karácsonyfánkat, melyre mindenki felrajzolhatta a saját jó cselekedetét melyet már eddig is gyakorolt.
A fa alá elképzeltük a csomagokat, hogy ők, mint az iskola legkisebb diákjai mit is tehetnének az iskolában másokért.
A munka jó hangulatban és pozitív kicsengéssel zárult.

„Ismét elérkezett eme csodás ünnepnek az ideje. Ami mint tudjuk, nem az ajándékokról kellene hogy szóljon, hanem a szeretetről. De ha azt nézzük, a szeretet is egyfajta ajándék. Nem is akármilyen ajándék! Hiszen a legszebb, legnemesebb, legnagyobb és legértékesebb ajándék, amit ember csak adhat, egy másik embernek. Ez talán az egyetlen, amire nem mondhatjuk, hogy „nem tudtam neked megvenni”, ugyanis nem kerül pénzbe. Ez ott van minden ember szívében, és annyit adhatunk belőle, amennyit csak akarunk, hisz van belőle bőven. Nos, ha már egyszer nem kerül pénzbe, és van is belőle bőven, akkor osztogassuk bátran a szeretteinknek! De ne csak karácsonykor, hanem az év minden napján! Mert igazából semmi más nem számít az életben, csak a SZERETET és ezzel együtt az IDŐNK, amit egymásnak adhatunk. És ha ezt tesszük, biztos, hogy boldog lesz a karácsonyunk és minden napunk! ” (Lippai Marianna)A három boldogságórákat tartó osztály szeretettel ajándékozta meg egymást iskolánk gyönyörű karácsonyfája alatt, majd a mi osztályunk a betlehemi jászol előtt énekelt.

Nagy örömmel készítettük a karácsonyfánkat, melynek gömbjei a gyerekek jócselekedeteit rejtik, a dobozok pedig a közösséget dicsérik.
Kívánunk mindenkinek szeretettel teli, boldog ünnepeket!