A jó cselekedetek gyakorlása című órát a „Rongybaba” játékkal kezdtük. Meghallgattuk a hónap dalát. Eljátszottuk „Az adok neked valamit” című játékot, amelyet nagyon élveztek. Jó volt látni, hogy egymásra figyelnek. Elolvastuk „A szánkó” című mesét. A mese tanulságát levontuk: Jobb adni, mint elfogadni. Az osztályterem falát egy fenyőfa díszíti, amelyre különböző díszeket színeztünk és vágtunk. A díszekre ráírtuk egy jó cselekedetet. Ez volt az osztály decemberi kooperatív munkája.

Az ENSZ december 3-át a fogyatékos emberek világnapjává nyilvánította 1992-ben. A hónap témáját /BOLDOGÍTÓ JÓ CSELEKEDETEK/ összekötöttük egy képzőművészeti kiállítással Együtt-egymásért címmel.Sokat beszélgettünk a témáról a gyerekekkel. Hogyan tehetünk azokért az emberekért a környezetünkben, akik önhibájukon kívül arra rászorulnak vagy hogyan szerezzünk nekik boldog perceket az önzetlenségünkkel, az odafigyelésünkkel, ey-egy támogató, gondoskodó cselekedetünkkel.
A gyerekek őszintén és nyíltan beszéltek arról, hogy a családjukban hogyan gondoskodnak azokról az emberekről, akik valamilyen területen mások.Elmondták, hogy a segítségnyújtás mindkét félnek örömöt szerez. Annak is, akin segítünk és annak is aki ezt teszi, mert így ki tudjuk fejezni az együttérzésünket, segítőkészségünket- hangsúlyozva azt, hogy mi mindannyian egy nagy közösséghez tartozunk. Ezeknek az embereknek joguk van ahhoz hogy teljes életet élhessenek. Ne kegyelemből és kényszerből történjen a segítségnyújtás.

A jótettek megörökítését megelőzte ezek eljátszása, beszélgetés a jó cselekedetek örömokozó hatásáról. Mert adni jó!