Boldogító jócselekedetek. A gyerekek mindennap kártyákat húztak,amit otthon teljesítettek. Másnap nagy élménnyel számoltak be az élményeikről és együtt örvendeztünk.Adventi kalendáriumunk egy régi színdarab kellékeiből születtek. Akkor csontépítősejtek voltak.:) Most igyekeztünk kihasználni minden oldalát. :), újrahasznosítottuk és nagyon élveztük minden percét.
4 éves közösségépítő munkánk nagyon aktív. Rendszeresen elnyerjük év végén a Széchenyi pontgyűjtő versenyt. Sok-sok hagyománnyal, amit idén sem szakítottunk meg. Gyűjtöttünk könyveket és színeztünk sok-sok könyvjelzőt! Együtt köszöntöttük a Télapót. Izgalommal és becsületesen készültünk a Luca napi műsorra. 250 db kis zsákot csomagoltak be a lányok, a fiúk közben fociedzésen voltak :). Sok gratulációt kaptunk! Az Újhegyi sétány Közösségi házában műsorral kedveskedtünk,közben hárman rajzpályázatos díjazottak lettek. 🙂 A Kisöregeknél mindig élmény lenni, várnak minket–várunk rájuk………és együtt örülünk. Rendszeresen kézzel készített ajándékkal lepjük meg őket. A Karácsonyi Koncerten szüleinket és a vendégeket örvendeztettük meg Andersen A kisfenyő meséjével. Nagyon tetszett a közönségnek! 🙂 Örültünk, hogy sok boldogságot szereztünk mindenkinek s magunknak ! Közös kézműveskedéssel kívántunk egymásnak Boldog Karácsonyi Ünnepeket!
Szívből jövő jócselekedet
Minden tevékenységben fontos számunkra mások segítése. Így karácsonyhoz közeledve mi más lenne mint az ajándékozás illetve vendéglátás. Készíthettek ajándékot barátjuknak, családtagnak, vagy csak úgy bárkiknek akiknek szerettek volna örömöt szerezni!
Boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek!
Ezt az alkalmat a decemberi ünnepek köré szőttük a gyerekekkel. A gyerekek egy része a karácsonyt az ajándékozással köti össze, megbeszéltük, hogy segíteni is nagy meglepetés akár már otthon is.
A kis angyalok készítése közben beszélgettünk arról mivel lehet segíteni, milyen apróságok tudnak nagy örömet okozni a szülőknek, nagyszülőknek, családtagoknak, barátoknak akár idegeneknek is.
Talán a karácsony ünnepe az, ami a legtöbb szeretetet viszi az emberek szívébe. Én is ezt tapasztaltam, amikor az osztályomra gondolok, pedig megtartottunk már két családi napot, és részt vettünk két családos kiránduláson, mely rendezvényeken közel hetvenen voltunk EGYÜTT. A szülői értekezleten született meg az a döntés, hogy a karácsonyvárás alkalmából megajándékozzuk a szívünket. A felejthetetlen reggeli pillanatokat, meghittséget, ünnepi hangulatot a szülők kreativitása tette felejthetetlenné. Minden reggel, a tanítási órák kezdete előtt meglátogatott bennünket valamelyik gyermek szülője. Titok volt, hogy aznap ki jön el hozzánk. Hallottunk népmesét, kedvenc mesét, karácsonyi történetet, verset, Luca napi népszokásokat, zongorajátékot, aktuális versünket gitárszóval, énekelve, behozták nekünk a házi kedvencet; egy nyuszit, aki a gyerekek ölében hallgatta az aznapi előadást, láthattunk betlehemi videót. Hálás vagyok ezekért az „ajándékokért”. Az anyukák, apukák elmondása egyöntetűen az volt, hogy bár nagyon izgultak a „szerepléstől”, de egy nagyon különleges élményben volt részük, melyért nagyon hálásak, a gyermekek pedig csillogó szemekkel, büszkén hallgatták a saját édesanyjukat, melyet minden alkalommal egy szívből jövő nagy öleléssel jutalmaztak. Otthon is többször elmesélték a reggeli meglepetést, a várakozás izgalmával tippelgettek vajon ki lesz a következő vendég.
Talán a képeket nézegetve lehet látni, mi okozott ekkora boldogságot nekem, nekünk.
Kívánok minden pedagógus társamnak ilyen szülői hátteret, ilyen csodálatos osztályt, mint amilyen nekem van, melyért minden nap hálát adok. Mindenkinek békés, boldog karácsonyi ünnepeket!
(A videó az utolsó reggelünkön készült.)
Osztályommal közösen láncot készítettünk. Minden tanuló ráírta egy láncszemre saját gondolatát, vagy teljesítendő jó cselekedetét.
A mindennapi beszélgetéseink során kitérünk arra, hogy kik hiányoznak, pl. egy óvodás társuk, vagy egy felnőtt a közösségből. Egy ilyen beszélgetés során észrevettük, hogy a dajka néni hiányzik a csoportunkból. Úgy döntöttünk, meglepjük egy ajándékkal, hogy gyorsabban felépüljön és visszatérhessen köreinkbe. Készítettünk neki ezért szeretet szívvirágot.
Megbeszéltük csoporton belül, hogy az adventi időszak közeledtével ki-kinek segített a saját környezetében (anyuka, apuka, testvérek, nagyszülők, csoporttársak, óvónénik, stb.) önszántából, belső sugalmazásra. Egy hét elteltével megnéztük, hogy kinek gyűlt össze a nagy szívecskéken a legtöbb jele, kinek volt a legtöbb önzetlen jócselekedete. Ezt azzal jutalmaztunk, hogy megkaphatták a piros szíves kitűzőt, egész nap viselhették, majd hazavihették.
Karácsony közeledtével az előre kivágott angyalkákból, mindenki saját ízlése szerint kiszínezett angyalkákat, amellyel a szeretteiket ajándékozhatták meg, megköszönve a szeretetüket.
Marika, Böbe
Adni és kapni jó
Amióta csatlakozott óvodánk a Boldogságóra programhoz, azóta Jolika óvó nénivel együtt próbáljuk a boldogságot terjeszteni időről időre gyermekek és felnőttek között is egyaránt.
Nem volt ez másképp ebben a hónapban sem, amikor is, a boldogító jócselekedet témakört dolgoztuk fel.
Általában két csoportban van aktívan jelen a boldogságóra, ezúttal viszont óvodánk mind a négy csoportjából jelen voltak gyermekek, amikor a feltöltendő feladatok közül, a beszámolóval foglalkoztunk.
A megszokott kis Boldogságóra vagy, ahogy a gyerekek hívják Boldogóra résztvevői mellett, most decemberben új tagokkal bővült a csapat. De milyen jó volt!
Családias légkörben beszélgettünk egymásról, a társakról, a felnőttekről, az egymáshoz intézett cselekedetekről, miközben sokszor csak ámulva hallgattuk őket, hogy már mennyi mindent tudnak a szeretetről.
A történetünk (Máté és a mi szeretetünk) kikerekítésekor bár egy jócselekedetről kellett, hogy szóljon a beszámoló, rájöttünk, hogy lehetetlen csupán egy jót kiemelni azok közül, amelyek a mindennapjainkat szövik át.
A gyermeki szív nem tud egyre koncentrálni sem cselekedetben, sem témakörben, hiszen ha elolvassuk a történetet ott a hála, a boldogság, a társas kapcsolatok, az optimizmus és még sorolhatnám.
A megélt, a felidézett és megfogalmazott történet után, kolléganőmmel ugyanarra gondoltunk: egészítsük ki ezt a fantasztikus délelőttöt azzal, hogy a Boldogságórába drámajátékot csempészünk. Ennek során a gyerekek örömmel választottak maguknak színes lufikat, szívesen fújták fel és boldogan irányították fújással azokat a levegőben. Később, a „mintha” világában, ők maguk váltak léggömbökké, mosollyal szálltak az égen és végül jókedvűen pukkantak ki, ahogy ezt a képek is mutatják.
Tartalmas és egy igazán felszabadult Boldogságórán vehettünk mindannyian részt, majd mindenki visszament a csoportjába és a napirend szerint történtek a további események.
Utolsó nap révén néhányan hazamentek, a gyerekek és szüleik boldog karácsonyt, és kellemes ünnepeket kívántak.
Az egyik kisfiú is így köszönt el tőlünk, mire azt választoltam neki, hogy: „Remélem, a Jézuska egy szép ajándékot visz neked!”. Erre ő azt válaszolta, hogy: „Te már megajándékoztál engem!” Kíváncsian kérdeztem tőle, hogy ezt hogy érti, majd ezt a választ kaptam.: „Amikor együtt voltunk délelőtt a Boldogóra foglalkozáson! Nagyon jó volt!”
Kolléganőmmel egymásra néztünk, mosolyogtunk és néhány biztató mondatot még mondtunk Zsombinak, majd ők elindultak haza.
Számomra különleges volt ez a nap, éppen ezért gondoltam, hogy most megfogalmazom a velünk történteket.
Még sohasem volt ilyen Boldogságórában részünk, így ennek köszönhetően fogalmazódott meg bennem a kérdés:
Van-e attól szebb, ha valakinek egy jó élményt ajándékozunk?
A kérdés gondolatbeli megválaszolása után a Lengyel Laura Óvoda Nevelői Közössége, valamint kicsinyeink nevében Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok a Boldogságóra minden dolgozójának és résztvevőjének!
Szeretettel: Vakler Ildikó
🙂