A hónapban sok kis jó cselekedetet hajtottak végre a tanulók. A Libri könyvjelző akciójában is részt vettünk. Nagyon szerették.
Boldogító jó cselekedetek
írta:Kedvesek4a
Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és AMI
Soltvadkert, Bocskai u. 2.
A decemberi hónap tökéletes alapot ad a havi téma feldolgozásához, hiszen az ünnepekre készülve mindenki egy kicsit szeretne jobb lenni, jót tenni. Ez érzékelhető volt a Méhecske csoportban is. Nagyon jó kapcsolatot ápol óvodánk a helyi nyugdíjas klubbal, így karácsonyhoz közeledve, ünnepi műsorral és saját készítésű ajándékkal léptünk meg őket. A gyógyító szívecskék kapcsán mi csillag alakú díszeket készítettünk, amiket végül szívecskékkel díszítettünk. Jó cselekedetünket finom süteményekkel hálálták meg az idősek. Fontos szerintem az, hogy a gyerekekben tudatosuljon, hogy nem csak ebben az időszakban kell jót cselekedni, hanem mindig törekedni kell rá, ezért is igyekszem a mindennapokban is kiemelni számukra a jó példákat a csoport életében. Ez a hónap mindig nagyon mozgalmas, programokkal teli, mégis ez lehet a legharmónikusabb az egész évben, ha időnként befelé fordulunk, a lényegre hangolódunk és ezt a gyerekeknek is megtanítjuk. Nagyon szeretem ezt az időszakot, a Boldogságóra Program pedig csak még hozzátesz ehhez.
A Nyíregyházi Bem József Általános Iskola 4. c osztálya könyveket gyűjtött és könyvjelzőket készített a boldogító jócselekedetek hónapjában.
Csoportunk örömteli várakozással élte meg az Adventi időszakot, amely felkészített bennünket Karácsony szent ünnepére. Minden nap figyelmesen követték az idő múlását az Adventi naptáron, amelyet egy hópehely rakosgatásával tettünk szemléletesebbé. Mézeskalácsot sütöttünk, amellyel megkínáltuk a konyhás néniket, angyalkákat készítettünk a szülők és az idősek számára, illetve barátaiknak. Izgatottan adtuk elő betlehemes műsorunkat, amely könnyet csalt néhány nagymama szemébe….. Az ovis Karácsony nagyon megható volt, a gyerekek örültek a csoport és az egyéni ajándékoknak egyaránt, illetve mosolyogva adták át szüleiknek és barátaiknak a közösen készített angyalkákat.
Az eddigi legizgalmasabb feladatnak láttunk neki december hónap elején.
Első boldogságóránkon beszélgettünk az adventről, a jó cselekedetekről. Elterveztük milyen jó cselekedeteket fogunk véghezvinni. Segítségül kiragasztottuk a jócselekedet-kalendáriumunkat az osztályterembe, hogy aki már tud olvasni, az minden nap elolvashassa.
Mindenki kapott egyet kinyomtatott formában is, hogy a családokat is be tudjuk vonni az izgalmas feladatokba.
Volt olyan kislány, aki minden nap lerajzolta, hogy milyen jótetteket hajtott végre.
Utolsó boldogságóránkon rajzoltuk meg a végrehajtott jótettek közül azt, amelyik a legjobban tetszett, vagy a szívükhöz legközelebb állt. Ezekkel a „díszekkel” ékesítettük fel a mi kis „karácsonyfánkat”, melynek elkészítésében egy segítőkész anyuka is közreműködött.
Csatlakoztunk a „Váltsuk valóra a meséket!” könyvadományozó akcióhoz is. Sok mesekönyvet hoztak a gyerekek, melyhez könyvjelzőket is rajzoltunk.
Remélem a gyerekek rájöttek, hogy nem is kell nagy dolgokra gondolnunk ahhoz, hogy szebbé tegyük mások és magunk napjait, és – mint a mesehősök – arra is, hogy a jótett helyébe jót kaphatunk.
A decemberi hónapban a „A kőleves” című mesét dolgoztuk fel a gyermekekkel. A mesét megelőzően relaxációs gyakorlattal hangolódtunk az órára, majd a jó cselekedetek pozitív hatásairól beszélgettünk. Felolvastam a mesét. Elemztük közösen, osztályszinten beszélgettünk a főhősről, a mese mondanivalójáről.
A mese után a SCHUBI által készített kártyákat használtuk (SCH 12080 Képes történetek – Segíteni öröm!) melyek segítségével a gyerekek kiscsoportban (2-3 fő) egy történetet raktak ki összekevert képekből, ahol valamilyen jó cselekdet volt megfigyelhető a képeken. Ezek a képek a segítésről szólnak, hogy segíteni, jónak lenni jó. A képek erősíthetik ezt az érzést, és közben megismertetnek a lehetséges alternatívákkal. A játék fejleszti továbbá a rövidtávú memóriát, szerialitást (időrendiség) és a megfigyelőképességet..
A jó cselekedetek gyakorlása – december
A havi feladat nagyban segített bennünket a karácsonyra hangolódásra. Már hónap elején nekikezdtünk a jócselekedetekhez, amit egy karácsonyfa ágain dokumentáltunk. Aki tett valami jót, megbeszéltük és beszínezhetett egy ágat. A bejegyzéshez csatolt képek egyike a kezdeteket mutatja. Az utolsó napra, az osztálykarácsonyunkra hagytam azt a feladatot, melyben választaniuk kellett valakit, akivel annyira nem játszanak, beszélgetnek az osztályban. Felügyeltem a választást, hogy mindenkinek jusson pár, illetve barátok semmiképpen ne kerüljenek párba. Kaptak a gyerekek egy-egy fehér szívet, amibe bele kellett rajzolniuk azt, amit ajándékba adnának a választott társuknak. Meglepően komolyan vették a feladatot, és az „ajándék” átadáskor elhangzott mondatok és arckifejezések, azt engedik hinni nekem, hogy idén karácsonykor ez volt a legnagyobb meglepetés ajándékuk. Többen visszakérdeztek, hogy „Honnan tudtad?”, amire a válasz somolyogva csak annyi volt: „Csak gondoltam.”
Volt, aki boldogan hozta megmutatni a „legszebb ajándékát”. Köszönjük szépen ezt a feladatot.