Milyen jó cselekedeteket gyakorolhatunk?

December hónap -a sikeresen megvalósított feladatokon és tevékenységeken túl- a tényleges segítségnyújtásról, az egymásra való fokozott odafigyelésről szólt.
Intézményünkben sok éves hagyomány a Karácsonyi kavalkád megszervezése, melynek idén is aktív részesei voltak a gyerekek, a szülők és a pedagógusok egyaránt. A közösségi rendezvény révén lehetőségünk volt egy idős, nemrégiben özveggyé vált hölgy megsegítésére. A hölgy kézműves munkáival rendszeresen támogatja programjainkat, ennél fogva külön örömmel töltött el bennünket, hogy ezúttal mi segíthettünk neki.
Mi, boldogságórákat tartó pedagógusok elindítottuk, lebonyolítottuk a „Segíts, hogy segíthessünk!” kampányunkat. (Az elnevezés nem saját ötletünk, bekapcsolódtunk az évek óta jól működő adománygyűjtő kampányba.) A gyerekek szüleik engedélyével és segítségével kis dobozokba gyűjtötték a kinőtt, vagy számukra feleslegessé vált játékokat, plüssfigurákat, társasjátékokat, a dobozokon feltüntették, mennyi idős fiúnak vagy lánynak valók a játékok. Becsomagoltuk, és a helyi adománygyűjtő pontokra el is szállítottuk, remélve, hogy minél több rászoruló, nehéz anyagi körülmények között élő, hányattatott sorsú gyermek ünnepét sikerül szebbé varázsolni.
Egy kedves ismerősöm versét hoztam a gyerekeknek decemberi útravaló gyanánt. A verset kifüggesztettem a tanteremben, és arra kértem őket, olvassák el a hónap során többször, ill. minden alkalommal, amikor úgy érzik, szükségük van rá.
Osztálykeretben tartottuk játékos Mikulás-délelőttünket, ahol egymás nevének előzetes kihúzása, a várakozás és a titoktartás izgalma után átadásra kerültek az édességekkel, és apró, kézzel készített ajándékokkal megtöltött kis csomagok.
Intézményünkben sok éves hagyomány, hogy meghitt, bensőséges hangulatú karácsonyi ünnepségünk a Református Templomban kerül megrendezésre, ahol az iskola teljes diákközössége, nevelőtestülete megtekinti (a harmadik évfolyamos diákok által adott) karácsonyi műsort, valamint közös énekléssel zárjuk az Advent téli szünet előtti időszakát.

Jótetteink3- Osztályom tanulói szegény családokban élnek. Náluk nem jár a Mikulás és a Jézuska sem. A decemberi időszak éppen ezért mindig feszültséggel teli, mert bizakodnak, hogy idén ez máshogy lesz.
Az iskolai szociális segítővel eldöntöttük, hogy igazi ünnepet varázsolunk a rászorulóknak. Több hetes szervezés után eljött a nagy nap,melyre a családokat is meghívtuk. Takarítottunk, rendezkedtünk és vártuk a karácsonyi csodát. Délután felgyulladtak a fények és a Jézuska hozzánk is ellátogatott. Az ajándékok láttán úgy éreztük, hogy angyal szállt felettünk és velünk is maradt.
A csodavárás számomra felejthetetlen élmény volt, életem egyik legszebb karácsonya lett. Boldog vagyok, hogy segítséggel, összefogással harminc gyereket ajándékoztunk meg.