A decemberi hónapban a jó cselekedetek boldogító erejére fókuszálunk.Karácsony közeledtével szívesebben teszünk jót másokkal, hogy örömet okozzunk. Harmadikosainkkal elkészítettük a „Jótett kalendáriumot”, melybe lerajzoltuk milyen jó cselekedeteket fogunk naponta elvégezni. Egy szimbolikus ajándékkal is megleptük egymást. Lerajzoltuk , aminek szerintünk a társaink örülnének. Egy jókívánság kíséretében átadtuk egymásnak az ajándékokat.
A városunk panziójának karácsonyváró találkozóján műsorral ajándékoztuk meg az ott élő lakókat és a dolgozókat.
Boldogító jó cselekedetek
Jó cselekedetek gyakorlása
Nem volt nehéz a gyerekeknek találni jó cselekedeteket ebben a hónapban, hiszen a Mikulás és a Karácsonyvárás az ajándékozásról is szól decemberben. Mindig szoktunk készíteni saját készítésű ajándékokat a családtagoknak Karácsonyra (képeslapokat, angyalkákat, stb.), most is így volt. Voltak, akik a Mikulásnak rajzot készítettek, így köszönve meg a csomagot, amit kaptak.
Elmeséltem Szívem kertje című mesét.
Beszélgettünk a szelektív hulladékgyűjtésről, mellyel jót teszünk a földünknek. Óvodánkban szelektíven gyűjtjük a hulladékot, négy színű kukába. Elmondtam a gyerekeknek a Mese a Zöldmikulásról című mesét, amelyben a „természet gyermekeiről” van szó, akik szeretnének kapni ajándékot a Mikulástól.
Mesét mi is találtunk ki a gyerekekkel, aminek a címe: Jó tett helyébe jót várj! Sajnos nem volt időm leírni.
Etettük a madarakat, amit egész télen nem felejtünk el elvégezni. A munkafüzetből kifénymásoltam a „Madaraknak segíts megtalálni az utat a madáretetőhöz” feladatot, és a gyerekek szívesen keresgélték a feladat megoldását.
Kivágott szívecske formákat díszítettünk, színeztünk.
Készítettünk egy kis videót, melyen a Szép nap ölelj át engem kezdetű dalra elcsendesedtünk, Bellával énekeltük halkan a „hálás vagyok” részt és Boldog Karácsonyt kívántunk mindenkinek.
A foglalkozást, szokáshoz híven, a Világomban minden rendben van… kezdetű dallal indítottam. A relaxációhoz a „Villámlazítást” használtam. (Ez máskor is jó volt, mert a „Várakozás” időnként felpörgette a gyerekeket.) Beszélgettünk: Másokon segíteni nagy dolog. Például feladni a kisebbre a kabátot, rendet rakni a szobában, kinyitni az ajtót a boltban nehéz táskával kimenőknek… Sok apró dolog, ami nem is olyan kicsi… Amikor segíthetünk, az jó érzést kelt bennünk, és boldoggá tesszük vele nemcsak magunkat, hanem azt is akinek segítettünk. Mindenki talált valami jó cselekedetet, vagy segítettem rávezetni a jó cselekedet találására. Mindenki tett valami jót, ezért örömtáncot jártunk a Boldog vagyok című dalra. Utána felhívtam a gyerekek figyelmét a hóesésre, ami eltakart mindent. Cselekedjünk jót a madarakkal most, a gyerekek szinte egyszerre mondták, hogy vigyünk a madáretetőbe magokat. Kimentünk, szórtunk magokat az etetőkbe, és jókat hógolyóztunk.
2019-12-29.
Miskolci II.Rákóczi Ferenc Általános Iskola
A decemberi ünnepkörök kiváló alkalmakat adnak a jócselekedetek gyakorlására. Már a Mikulás érkezésére műsorral ajándékoztuk meg iskolánk alsótagozatos diákjait és néhány környező óvoda gyermekeit. Egymásra is jobban figyeltünk ebben a hónapban. Családtagok számára nagy örömmel készítettünk ajándékokat. Így aztán az utolsó tanítási napra a Jócseleketek gyümölcseit is megalkottuk.
Gabriella Eszter Janicsné Fekete
A gyerekek egy vidám, zenés, karácsonyi műsort adtak elő.
A decemberi boldogságórát az értelmileg akadályozottak 7.-8. osztályos tanulóival töltöttük együtt jó hangulatban. Az óra elején relaxációs gyakorlatokat végeztünk: először irkafirkát készítettek egy-egy nagy fehér papírra, majd cammogtak, mint a medve, köröztek, mint a malom és próbáltunk tornázni ellentétes térd-könyök érintésével. A mozgások után elmeséltem nekik A kőleves c. mesét, aminek segítségével megfogalmaztunk jócselekedeteket. Az óra közös munkája egy papír karácsonyfa lett, amire a díszekbe beleírtam a megfogalmazott jó cselekedeteket. Nagyon kedves dísze lett az osztályteremnek. A színezés, rajzolás közben meghallgattuk Bagdi Bella dalát, a Jó emberré csak a szívemmel válhatok éneket.
A tevékenység témája: Boldogító jó cselekedetek
A tevékenység célja: Fedezzék fel, hogy a jó cselekedetek gyakorlása, a boldogság fokozásának hatékony eszköze
A tevékenység feladata: A gyermekek érzékenyítése a segítőkészségre, együttérzésre. Az énkép pozitív alakítása.
Módszerek: kezdeményezés, beszélgetés, szemléltetés, bemutatás, értékelés
Csoport: vegyes életkorú
Eszközök: Mikulás sapka, szívecskékre rajzolt jelek,
Karácsonyfa közös kép készítés, karácsonyi angyalok- egy jó cselekedért jár az angyalka
Dátum: 2019 december
Pedagógus: Koloh Magdolna, Németné Bukva Magdolna, Hornok Ágnes
A téma kibontása:
Szervezés: eszközök előkészítése
Motiváció, kíváncsiság felkeltése: Bezzeg Andrea- Szívem kertje című mese meghallgatása.
-Beszélgetés: Volt e olyan pillanat, amikor jót tettetek, megdicsértek érte benneteket? Mi volt az? Milyen érzés volt? Volt e olyan tettetek amit szégyelltek? Mi volt az? Milyen érzés volt? Melyik tölt el jó érzéssel?….. A téma megbeszélése a gyermekekkel
A gyermekek elmondták gondolataikat, hogyan tudnak segíteni otthon a szüleiknek, vagy éppen mire tudnak tudnak jobban odafigyelni az oviban is. Egy egy jó cselekedetért járt a jutalom angyalka.
-Örömsütit készítettünk egymásnak közösen, mellyel megajándékoztuk egymást.
– A gyermekeknek megmutattuk az adakozás fontosságát. A pazarlás nem menő. Erre megoldás, ha ahelyett, hogy kidobnák, megmaradt tízóraijukat, uzsonnájukat elvittük egy Enni adok adománydobozba.
– VELED VAGYOK” Egy Tábla Csoki A Beteg Gyermekekért! A gyűjtéshez óvodánk is csatlakozott. A cél, hogy az összegyűjtött édességgel, egy kis örömet csempésszünk a nehéz sorsú beteg, illetve gyermekotthonokban élő gyermekek számára.
– A mikulás sapkába elrejtjük a gyermekek és a csoportban dolgozó felnőttek óvodáskori jelét
„Jóságos manók A nagy- és középső csoportosok, valamint a felnőttek húztak jeleket a mikulás sapkából. Titok, hogy kinek a jelét húzták / differenciálás: a kicsik helyett a nagyok és a felnőttek 2-3 jelet is húzhattak/ „Mindenki a jóságos manója lesz annak a kisgyermeknek akinek a jelét húzta, segítse őt mindenben, legyen vele kedves, cselekedjen valami jót az elkövetkező két hétben.
Téma lezárása: Dal: Bagdi Bella: Boldog vagyok, Vers: Karácsonyi jókívánság
Adventi naptárat készítettünk a gyerekekkel, melyhez minden egyes nap tartozott egy mese, ami az ünnep közeledtét szimbolizálta. Nagyon érdeklődve, örömmel, várakozással a szemükben várták minden egyes nap, hogy milyen mesét fogok nekik felolvasni, mit tanulhatunk belőle. Sokat beszélgettük a jó cselekedetekről. Részt vett az egész osztályunk, szülők, nagyszülők a cipősdoboz akcióban, melyet nagyon élveztek a gyerekek.
Feldolgoztuk a hónap meséjét, illetve a 24 adventi kihívást is elrejtettük a naptárunkban, melyet minden nap más-más gyereknek kellett teljesítenie. Minden kisdiák lerajzolt egy jó cselekedetet, melyet beragasztottunk a naptárunkba.
Bajai Szakképzési Centrum Radnóti Miklós Kollégiuma
Felébredtem! Azt reméltem, hogy még álmodom, mert az álmaimban mindent megtehetek, amit csak szeretnék! Gyakran álmodom azt, hogy én egy fontos személy vagyok, rám mindig figyelnek, lesik minden kívánságom, beszélgetnek velem.
Aztán felébredek a cudar valóságba, és ráébredek arra, hogy ez egy álomkép csupán!
Hétfő! A hét legrosszabb napja! Az iskolába igyekeztem, amikor az osztálytársaimmal összetalálkoztam! Elhívtak, hogy menjek velük cigarettázni és balhét csinálni! Nem! –mondtam. Ezzel az egy szóval tettem pokollá az életem! Attól a naptól fogva nem tartoztam az osztályközösséghez! Mindig elsúgtak a fülem mellett, azt mondták rám, hogy nyomi, kretén, csak azért mert nem mentem el velük cigarettázni! Ezért aztán olvasni kezdtem! Az osztálytársaim szemében egy stréber számológép lettem, akik odadobták a házi feladataikat, hogy megcsináljam! Elegem lett ebből! Annyira megviselt, hogy öngyilkosságot követtem el! Felvágtam az ereimet! Anya talált rám és csak sírtam és sírtam! Közben értesítette a mentőket, és a kórházban kötöttem ki! Egy hétig bent voltam, és anyunak azt mondták, hogy ne hagyjon egy pillanatra sem egyedül! Azt éreztem, hogy az orvosok sajnálnak, szánalmat éreznek irántam és ekkor határoztam el, hogy kilépek a magányból, és alakítok az interneten egy csoportot, ami az ilyen helyzeteket átélt gyerekeknek segít, mint amilyen én is vagyok! Így jött létre a BESZÉLGETŐ csoportom. A gyerekek névtelenül írhatnak az oldalra, megoszthatják sérelmeiket, így könnyebben túllendülhetnek a problémáikon. Az oldalamat rövid időn belül több ezren tekintették meg! A suliban elmeséltem, hogy mit hoztam létre. Ma már más szemmel tekintenek rám. Ha szükség van rám, csoportos vagy egyéni foglalkozásokon, beszélgetéseken is részt veszek. Mindig vannak olyanok, akik nem engednek a csoportnyomásnak, akik nem tartanak a tömeggel. Nekik meg kell érteniük, hogy nem bennük van a hiba. Őszintén fel kell vállalnunk azt, amilyenek vagyunk. És persze minden rosszban látni kell a jót is. Ha nem csúfoltak volna, nem találtam volna meg önmagam! Ez tehát az én történetem!
Húsz év múlva.
Éva tíz éves volt, amikor meghalt az édesapja. Szomorú történet. Két év telt el azóta. Anya Kanadában kapott munkát, ezért oda kellett költözniük. Az egyik barátjától megkapta a gördeszkáját. Először nem akarta elfogadni, de azt mondta: vedd csak el, ha gördeszkázol, gondolj néha rám! Eljött az utazás napja, tízórás repülőút! Közben anya angolul beszélt Évához, mondván hogy most már odaát fognak élni az lesz az életük! A kis Éva nem akart új iskolát, nem akart elköltözni és nem akart elszakadni a barátaitól! Amikor megérkeztek Kanadába, egy roppant udvarias férfi fogadta őket, majd megmutatta az új otthonukat. De Évát nem érdekelte semmi, rosszul érezte magát, bántotta, hogy anya ennyire szeret itt lenni! Néhány hét után próbált közeledni az új osztálytársaihoz, de az iskolában irigységből belekötött egy gyerek, mert az egyik barátjával barátkozott. Megverte, de jött a gondnok, aki párfogásába vette. Sok éve ő is hasonlóképpen került Magyarországról Kanadába. A gondnok délutánonként karateedzéseket tartott, elhívta Évát is, hogy ne legyen egyedül. Vonakodva, de elment az első edzésre, az motiválta, hogy megbosszulja a verést, amit kapott. Éva azóta már túl van több karatebajnokságon, az edzője szerint nagyon tehetséges, egyre többször éremmel a nyakában tér haza. Persze a karate lényegét is megértette. Egyszer edzés után Éva megkérdezte, hogy miért volt olyan jó hozzá, amikor idekerült. Az edző azt felelte: Nos gyerekkoromban elveszettnek éreztem magam, nem voltak barátaim, céljaim sem. Nagyon visszahúzódó voltam, sokszor egész nap a számítógép előtt ültem. Egy nap írtam az egyik fórumra, BESZÉLGETŐ csoport volt a neve. Rengeteget leveleztem az oldal alapítójával és a tagokkal. Egy befogadó közösségre leltem, személyesen is találkoztunk egymással és ez gyökeresen megváltoztatta az életemet. Megtanultam azt, hogy először magamban kell rendet tenni, majd ezután önzetlenül segíteni, apró lámpásokat gyújtani a környezetemben. Ha ezt mindenki megteszi, akkor hamarosan apró lámpások milliói világítják be a Földet.
**************
Az előző írásunkhoz képest -ahol egy történet megírásához készítettünk gyűjtőmunkát, megismerve ezzel Öveges tanár úr munkásságát és korát- annyiban változtattunk, hogy kisebb csoportokban próbálkoztunk e témában írni. Az elkészült írásokat egy történetbe foglaltuk megkeresve az összefüggéseket, csatlakozási pontokat. Amikor beszélgettünk a témáról, akkor még utólag néhány felismeréssel, gondolattal egészítettük ki az írásunkat. Például a záró gondolatok és a cím is ekkor születtek meg. Elgondolkodtató, hogy a történetek bár kitaláltak, de részben saját élményeken alapulnak. Ezúttal is saját fotóval illusztráljuk írásunkat.
A hónap témája sokat segített egyik társunknak, aki balesetet szenvedett. Igyekezetünk minden nap segíteni cselekedetekkel, és szóban is. Ez megalapozta a karácsonyi ünnepkört is.
„Boldogító jócselekedetek” hónapja a Süni csoportban Előszálláson
Az egész decembert áthatotta az ünnepi készülődés. Most kicsit kibővítettük a jócselekedeteinket. Ezek látszólag külön szálon futottak,valójában ugyan arról szóltak. Csatlakoztunk a hagyj el egy Mikulás csomagot akcióhoz is. A szülőket az idei évben nem a gyerekeknek készített ajándékkészítő délutánra hívtam. A kérésem az volt, hogy a gyerekekkel együtt készítsenek képeslapokat a településünkön lévő idősotthon lakóinak és dolgozóinak. Hálásan gondolok arra,hogy milyen örömmel fogadták. Az elkészült lapok mellé kis karácsonyfa díszeket is készítettünk és kedves kis műsor után adtuk át a boldog „öregeknek”. A falu „karácsonyfájára” is készítettünk díszeket, és járultunk hozzá, hogy minél pompásabb legyen. Jó volt hallani,hogy az ajándékozás nem állt meg,kaptak jókívánságokat a szomszéd nénik, rokonok is. Így a minőségi együtt töltött idő, a szeretet hullám fodrozódott tovább nagytesók is csatlakoztak. Az óvoda felnőtt dolgozói „Angyali üzenetet „kaptak a hét minden napjára. Persze nagyon élvezték a jócselekedeteket, de boldogan állták körül a karácsonyfát és vették birtokba az ajándékokat is.