Segítő angyalkák
Boldogító jó cselekedetek
Minden decemberben ünnepi díszbe öltöztetjük a környezetünket, az osztálytermeket is. A karácsonyi készülődés azonban lélekben is zajlik, ezért minden évben igyekszünk a szívünket is feldíszíteni advent idején. A gyerekekkel megbeszéltük, hogy ennek egyik legjobb módja ha önzetlenül jót cselekszünk másokkal, hiszen adni öröm!
Idén egy fenyőfát készítettünk az ajtóra, amelyet a jócselekedeteik révén díszíthettek fel, minden dísz egy- egy jó tettet szimbolizált. Öröm volt látni, hogy a csupasz fenyő hogyan válik ünnepi dísszé.
Az idei adventi készülődéshez is hozzá tartozott az adventi naptár készítése, amit a gyerekek töltöttek meg apró édességekkel, ajándékokkal, amit maguk hoztak. Ezek mellé minden zsákocskába került egy üzenet is, ami valamilyen kedveskedésre, jó tettre hívta az olvasóját, pl.: „Vidítsd fel egy szomorkodó osztálytársadat!” „Beszélgess valakivel, akivel nem nagyon szoktál!” „Segíts vinni az iskolatáskát egy kisebb diáknak!” „Segíts a szüleidnek a házimunkában!”
A gyerekek izgatottan várták, hogy mikor kié lesz az adventi naptár meglepetése és buzgón mesélték hogyan hajtották végre a feladatokat.
Mindezek mellett az adventi időszakban minden héten őrangyalkáztak is a gyerekek. Kedves üzenetekkel, meglepetésekkel igyekeztek szebbé tenni egymás napját. Ezáltal pedig a szívüket is ünneplőbe öltöztették mire elérkezett a karácsony.
December a boldogító jó cselekedetek hónapja. Ez a téma nagyon jól kapcsolódott a közelgő karácsonyi ünnephez, az adventi időszakhoz. Nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy milyen fontos az emberek életében a jó cselekedet. Rávilágítottunk, hogy milyen jó érzés adni, segíteni másoknak, és hogy mindez milyen pozitív hatással van saját személyiségünkre is. Olvastunk a témakörhöz kapcsolódó történetet is, valamint az adventi bazárra ajándéktárgyakat készítettünk. A téli szünet előtti utolsó napon pedig megleptük egymást egy kis aprósággal, hogy mindenki átérezze az ajándékozás örömét.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
Intézményünk szülői munkaközössége minden évben adventi vásárt szervez. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy december elején közös osztályprogram keretében kézműves termékeket készítsünk, ezzel segítve a vásár sikerét. Az együtt töltött délután nagyon kellemes élményt nyújtott mindenkinek, a tanulók boldogan büszkélkedtek az elkészített termékekkel. Még ugyanebben a hónapban Mikulás alkalmából verset írtunk egy, általunk kihúzott tanulóról, természetesen előnyös tulajdonságait kiemelve, illetve karácsony alkalmával saját készítésű ajándékokkal leptük meg egymást. Adtunk meglepetést a tanulók szüleinek is, ezek előre kihúzott papíron szerepelt jócselekedetek voltak (például átvállaltak egy- egy takarítást, mosogatást, ruhák összehajtását, elpakolását). A szülők visszajelzése alapján eredményes volt a kis „meglepetés”, sokan nem is tudták mire vélni gyermekük hirtelen „munkakedvét”. A december havi boldogságprogram bebizonyította számunkra, hogy apró dolgokkal, kedvességekkel hatalmas eredményeket tudunk elérni, csak ajánlani tudom mindenkinek!
Jászszentlászlói Szent László Általános Iskola
A decemberi hónap szűkösebb időkereteket hagyott. De ez a téma is nagyon közelről érinti az osztályközösségünket. Volt mit átbeszélni. Mindenkinek támadtak jó ötletei, melyet egy papíralmára írt fel. Elkészítettük a gyümölcsfánkat.
December folyamán az adventi időszak „várakozással” telt, külsőleg-belsőleg próbáltunk Karácsonyra hangolódni. A boldogságórák a jócselekedetek témája köré szerveződtek, amelyek szervesen illeszkedtek adventi készülődéseinkbe. Hogy a várakozás idejét megfoghatóvá tehessük, elkészültek az adventi naptárak, illetve az adventi koszorúk. Már az első gyertyagyújtáskor elhatároztuk, hogy ebben az időszakban jócselekedetekkel próbálunk örömet okozni a körülöttünk élőknek, otthon is, az iskolában is. Ösztönzőként Az utolsó szalmaszál történetét meséltük, amely érdekes beszélgetésekre adott alkalmat a témához kapcsolódóan. Tudatosítottuk, hogy a jócselekedetek nemcsak annak okoznak örömet, akinek szántuk, hanem sokkal inkább magunknak, hiszen mi lehetünk a mások örömének a „szerzői”. Az adventi naptárba minden hétre előre beterveztük azokat a jócselekedeteket, amelyeket az illető hét folyamán szerettünk volna megvalósítani. És minden gyertyagyújtáskor számba vettük, hogy mit sikerült teljesítenünk a tervezett listáról. Jó volt látni, hogy a gyerekek komolyan törekedtek teljesíteni a kitűzött „feladatokat”, még akkor is, amikor nehezebb vállalásokat tettek. Azt is megbeszéltük, hogy hogyan érezték magukat, amikor másoknak örömet szerezhettek. A hónap folyamán többször is meghallgattuk a hónap dalát, voltak bensőséges beszélgetéseink gyertyafény mellett, és szorgalmason készültünk a karácsonyi előadásainkra.
A tavalyiakhoz hasonlóan az idén is nagy hangsúlyt fektettünk a karácsonyi ünnepek, érzelmek előkészítésére. Szeretnék hagyományt teremteni ezekből a szokásokból a csoportunkban. Már az advent kezdetekor elővettük a tavalyi adventi naptárunkat, amelynek minden kis zsebében egy-egy karácsonyi mese lapult, amiket alvás előtt olvastunk fel a kicsiknek. Nagyon készültek Ők is, a zsebecskékből való mesefogyás látványa, az idő múlását, az ünnep közeledtét még látványosabban mutatta. Ismét gyűjtöttünk az adventi időszak alatt „jóságlisztet”: egy üvegbe minden nap más kisgyerek -jutalomként valamely kedves tettét” tett egy kanál lisztet egy nagy üvegbe. Ebből aztán mézeskalácsot sütöttünk, amit a karácsonyi ünnepségünkön fogyasztottunk el.
Idén is rendeztünk „cipős doboz akciót”, amikor is szegények kis társaiknak hozhattak megunt, jó állapotú játékokat, könyveket, stb. A lényeg az volt, hogy Ők maguk, a másik gyerek rosszabb helyzetét felismerve ajánljanak fel valamit a saját holmijukból. Az idén ezt már jobban értették, átérezték és a hozott kincseket szorgalmasan rakták a cipős dobozokba és segítettek becsomagolni, megcímkézni is.
A kész dobozokat az óvoda melletti Babtista imaházba vittük át, ahol a Tiszeletes süteménnyel, üdítővel vendégelte meg a gyerekeket és egy kedves mesefilmet is megnézhettünk. A film előtt a tiszteletes néhány mondatban elmondta, hogy kikhez és miért kerülnek a cipős dobozok és megköszönte a gyerekeknek a jószívűségüket.
Nagyon büszkék voltak és úgy láttam, megérezték azt az örömet amit csak a jó szívvel való ajándékozás okozhat.
Gyermeklánc Óvoda és Bölcsőde, Család- és Gyermekjóléti Központ
Ezt a foglalkozást arra építettem, hogy előző héten járt nálunk a mikulás. Beszélgettünk, hogy mennyire várták és hogy, kinek mit hozott. Kihangsúlyoztam, hogy ajándékot nemcsak kapni jó, hanem adni is. Egy mikulássapkát és zsákot vittem be a csoportba. A zsákban kedves játékaik voltak. Aki szerette volna, az felhúzhatta a mikulás sapkáját, felvehette a zsákját és kipróbálhatta, milyen mikulásnak lenni és ajándékot osztani. Majd, beszélgettünk az átélt érzésekről és hogy, ők egy simogatással, kedvességgel, segítség adással is tudnak ajándékot adni bárkinek, az oviban, otthon és bárhol.
Kehidakustányi Deák Ferenc Napköziotthonos Óvoda
Decemberben hónap a jó cselekedetek számba vételéről és fontosságáról is szól. Úgy gondolom a téma és az évszak együttesen adja magát, hogy ilyenkor gondoljunk másokra, és nem csak a társainkra, hanem a körülöttünk élő állatokra is. A gyerekekben ilyenkor azt kell erősíteni, hogy adni is jó, nem csak kapni, hisz ez boldogsággal tölt el bennünket, ha másokon segíthetünk. Jó cselekedet gyanánt számtalan dolgot felsorolhatnánk, ám mi idén a madarak gondoskodásáról, téli etetéséről beszélgettünk, foglalkoztunk vele több héten keresztül. A gyerekek leginkább élmények útján tapasztalják meg, és teszik magukévá azt, amit szeretnénk átadni nekik. Készültek madáretetők saját kezűleg, egy közös nagy, amibe a madaraink beköltözhettek, valamint egy igazi is bekerült a csoportba, amelyet aztán később a madaraknak ki is tettünk. Ennek kapcsán egy aranyos kis történetet is találtam, Lecke barátságból címmel, amelyet a gyerekek ámulattal hallgattak. Ezután meg is beszéltük hogy a két madár, akik barátok voltak, hogyan is viselkedett egymással. Jól megértették a lényegét, hiszen az egyik szereplő kicsit irigy volt, nem akart adni a barátjának magot, ami nem jó cselekedet, viszont a másik madárka testvériesen megosztozott vele a talált eleségen. Ez a gyerekek számára is egyértelmű volt hogy jó cselekedetnek számít, amitől mindkét kismadár boldog lett.