A havi témánk a jó cselekedek voltak. A közelgő ünnepekre való tekintettel is sokat beszélgettem a gyerekekkel a karácsonyról, a szeretetről, az egymásra való odafigyelésről, a család fontosságáról.
A relaxációs gyakorlatok, és a dal meghallgatása után elmeséltem a mesét. Majd beszélgettünk a gyerekekkel a mese kapcsán. Nagyon élvezték a szituációs játékot, melyet a következő napokban is többször játszottunk el a gyerekek kérésére, váltogatva a helyzeteket. Szívecskéket úgy is színeztek, hogy a szeretet vigyázzon a csoportunkra, így került a füzér az ajtónkra.

A gyerekek sokszor nem is tudják, hogy egy-egy tettükkel, apró figyelmességükkel, kedves szavukkal, milyen jót cselekszenek. Ezért fontos, hogy éreztessük velük, megköszönjük.
A csoportban már nagyon várták a gyerekek a gyertyagyújtást és hogy mit rejtenek az adventi naptárunk angyalkái (egy kedves mese, vers, ének). Ennek ürügyén beszélgettünk arról, hogy ők mivel szereznének örömet egymásnak, vagy más embereknek. Ezen a héten mindenki sokkal jobban figyelt a másikra. Voltak, akik a Dadus néninek segítettek takarítani. Voltak fiúk, akik a leánykáknak segítettek.
Barkácsdélutánt is tartottunk a szülőkkel közösen. Itt jobbára a szülők voltak a gyerekek segítségére.
Kellemes, meghitt hangulatban töltöttük ezeket a napokat. Sokat hallgattunk zenét és énekeltünk.
Bábozás is volt a héten, ahol az óvónők produkcióját látták a gyerekek. Mi ezzel igyekeztünk örömet szerezni nekik.

1. Szervezési feladatok:

Szükséges eszközök előkészítése a gyerekek segítségével.

Kör, kör, ki játszik… hívódallammal játékba hívom a gyerekeket, addig énekeljük, amíg mindenki csatlakozik hozzánk.

2. Motiváció:

Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dal meghallgatása

Beszélgetőkör:

– mit jelent számotokra ez a dal, amit hallottunk?

– ki szeret ajándékot kapni

– ki szeret ajándékot adni

– miért jobb adni, mint kapni?

Azt találtam ki, hogy mivel közeleg a karácsony, megajándékozhatnánk egymást. Azért, hogy mindenki kapjon ajándékot, lerajzoltam kis papírdarabkákra mindenki jelét. Mindenki húz egy jelet és annak a csoporttársadnak kell ajándékot készíteni, akit kihúztál a kosárból.

3. Megvalósítás:

Kikészítettem az asztalokra különböző színespapírokat, csillogó dekor gumit, formalyukasztót, ollót és ragasztót, színes ceruzát, filctollat.
Az a kérésem, hogy annak a kisgyereknek, akinek a jelét húztad készíts valami szívhez szólót, valami szépet. Lehet rajzolni, vágni vagy ragasztani.

4. Tevékenység lezárása:

Ha mindenki elkészült üljünk vissza a szőnyegre. Mindenki elmondja, hogy kit húzott és, hogy mit készített a társának. Majd át is adhatja neki az ajándékot.

Szituációs játékok – másokról való gondoskodás, mások megsegítése boldoggá tesz.

5. Visszavezetés játékba:

Mindenki kap egy szív formát, amit kedvére színezhet és fölhelyezzük a várunk 4. lépcsőfokára.

A Szívem kertje című mesét olvastam el a gyerekeknek, a mese felolvasása után próbáltam a gyermekekben tudatosítani, hogy mennyire fontos segíteni, adni a másiknak.

2020. december – Jó cselekedetek gyakorlása (Szorgos hangya)
A munkafüzet 28. oldaláról nyomtattam, lamináltam a zoknikat, melyeket szívesen párosítanak. A babaszobai játékban segítve és örömet okozva ezzel „Anyának”.

Segítettek a kismackónak, hogy el tudjon repülni a lufikkal.

Ajándékot készítettek a Cica csoportba járó gyerekek a Süni csoportosoknak, amit viszonoztak a másik csoportba járó gyerekek.

A jó cselekedetek erősítik önbizalmunkat, segít az optimizmusban, hasznosnak érezzük magunkat, fejlődnek társas kapcsolataink. Sokkal jobb adni, mint kapni. Amikor örömet szerzünk valakinek, mi magunk is örülünk, boldogok leszünk tőle. Ebben a hónapban több lehetőségünk adódott a jó cselekedetek gyakorlására. Ajándékot készítettünk a számunkra kedves embereknek, tartós élelmiszerrel segítettünk egy alapítványt, akik maguk is segítik a rászorulókat, kis műsorral kedveskedtünk a településen élő idős emberek karácsonyi délutánján.

Bezzeg Andrea: Szívem kertje című meséjét dolgoztuk fel Boldog Dóra alánlásával. A mese nagyon megragadta a gyermekeket és sokáig beszélgettünk arról, milyen könnyű megbántani másokat és azt is megértették, hogy ezt jóvá is tudják tenni. A következő napokban erre igyekeztünk méltó példával szolgálni: segíteni teríteni, öltözködni a kisebbeknek, segíteni kezet mosni, betakarni lefekvéskor a társunkat és bocsánatot kérni is. Megtanultuk a versikét is és páran építettek saját kertet, voltak akik rajzolni szerettek volna. Sikerült mindenkinek kedvére való elfoglaltságot találni és maradandó élménnyel szolgálni.