Jónak lenni jó!
Boldogító jó cselekedetek
Papi Kölcsey Ferenc Általános Iskola Aranyosapáti Tagiskolája
A Jócselekedet minket is boldoggá tesz!!! Mi is hoztunk a menhely kutyusainak eleséget!!!
Kisvárda Egyesített Óvoda Tompos úti tagintézménye
Nagyon élvezték a kötéllel való Együtt játékot. Egyszerre, egymást bíztatva sikerült felállniuk, úgy, hogy nem engedték el a kötelet. A társuk kezét fogva csukott szemmel, fenntartás nélkül megbíztak egymásban. Így erősödtek szeretet baráti, és emberi kapcsolataik.
Kis képek segítségével megbeszéltük, ki miben tud segíteni otthon, ha a szülők fáradtak. Nagyon készségesen, örömmel választottak a lehetőségek közül. Majd szív-szigetekre költöztünk, ahol senki nem maradt otthon nélkül, még az egyre kisebb helyre is befogadták társaikat. Öröm volt látni, átélni!
Nagykőrösi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola
A téli szünet előtt karácsonyi vásárt rendeztünk az osztályban. a jutalommatricákon lehetett apró tárgyakat vásárolni. nagy volt a nyüzsgés!
Kőbányai Szervátiusz Jenő Általános Iskola
Öröm volt megtapasztalni, hogy a gyerekek maguktól mondják ki azt, hogy a tárgyi ajándékokon kívül milyen sok dologgal tehetjük boldoggá az ismerőseinket.
A tantermünket a boldogságórás adventi naptár, az iskola folyosóit a #adjegyjószót plakát díszítette.
Mezőlaki Arany János Általános Iskola
Aranyalmafát készítettünk egy csendes téli éjszakában. A gyerekek egy-egy aranyalmára felírták annak a jó tulajdonságnak a nevét, amely szerintük szükséges ahhoz, hogy jót cselekedjünk. Készítettünk közösen egy havas téli fát, amelyre feltettük az aranyalmákat. Az alkotást a hangulatos hóesés tette varázslatossá.
Jócselekedetek minden nap
A jó cselekedetekről nem csak ebben a hónapban esik szó, de ilyenkor talán többször szóba kerül. Ovisaink már elég nagyok, 6-7 évesen egészen jól átlátják, hogy mikor tudnak hasznosat cselekedni, hogyan tudnak segíteni egymásnak vagy a felnőtteknek. Nagy öröm számunkra, hogy ezek a jó cselekedetek szívből jönnek, spontán alakulnak, és egyáltalán nem a viszonzásért történnek. Szívmelengető, amikor az udvarra készülődés közben észreveszik, hogy társuknak nincs kesztyűje, és akinek kettő is van, önként, rögtön, természetes módon nyúl a zsákjába, és már adja is oda a társának: Nézd, nekem kettő van. Szívesen odaadom! – válaszul egy halk „köszönöm” is elhangzik.
A téli időszakban egy tornaterembe járunk tornázni, ilyenkor a tornacipőjét mindenki a saját hátizsákjában viszi. A kicsi háromévesek válláról olykor lecsúszik a zsák pántja, de a nagyok ezt is észreveszik, és roppant gyorsan meg is oldják. Mindig van valaki, aki már nyitja is a saját zsákját, hogy a picikének ne kelljen cipelnie.
Minden télen gondoskodunk a kertünk környezetében telelő madarakról. Idén a nagyobbak kivájták a tök magját, a kisebbek összekeverték az olvasztott zsírral a madaraknak szánt magvakat, és végül a formába öntve elhelyeztük az etető környékén az elkészült eleséget. Nagy öröm volt, amikor a kis kertlakók felfedezték az élelmet, és rendszeresen elkezdték látogatni az etetőt.
Előzetes feladatként mindenki felírta a nevét egy manó alakú papírra, majd egy közös kalapból való kihúzás után annak az osztálytársuknak váltak a „jóságos manójává”, akinek a nevét kihúzták. A manóknak úgy kellett egy héten keresztül jócselekedeteket végrehajtaniuk, hogy a másik ne vegye ezt észre. A következő alkalommal feltártuk a jóságos manók kilétét, megbeszéltük a feladat tanulságait, ki vette észre, ki érzékelt valami szokatlant, miért jó jót cselekedni. Korábban kivel szemben cselekedtek már valami jót és ez milyen érzés volt.
Színeztünk karácsonyfadíszeket is, amelyekbe beleírták a december hónapban megvalósított jótetteiket, jócselekedeteiket. Ezekkel díszítettük a tanteremben lévő fenyőfát.
2019. december 16.
Ez az óra az advent időszakára esett, ezért a beszélgetést és a feladatokat is a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsoltam.
A közös énekléshez a legkedvesebb karácsonyi dalukat választottuk.
Megkértem a gyerekeket, hogy mondják el, milyen érzéseket kelt bennük a karácsony? Miért szeretik? Hogyan készülnek rá?
Kitalálták-e már, hogy mit fognak ajándékozni? Vásárolják, vagy saját maguk készítik az ajándékokat?
Mi okoz nagyobb örömöt, amikor adják, vagy amikor kapják az ajándékot?
Ekkor elmeséltem nekik az elméleti háttérben olvasható kutatások eredményeit, illetve felolvastam a hét boldogító érvet, amiért érdemes a jócselekedeteket rendszeresen végezni.
Arra buzdítottam a gyerekeket, hogy gondolják végig az elmúlt hét eseményeit a hétvégével együtt és próbáljanak felidézni olyan cselekedeteket, amivel valakinek, valamilyen jót tettek.
Kíváncsi voltam, hogy a jócselekedet után hogy érezték magukat, ezért azt kértem tőlük, hogy próbálják felidézni az érzést és mutassák meg mimikával, gesztusokkal, hogy mi is lássuk. (Ezt a feladatot egy kicsit elbohóckodták, de voltak igazán kifejező megoldások is.)
Ez után párban dolgozva megbeszélték, hogy karácsonyra ajándék helyett milyen jócselekedetet lehetne ajándékozni a szeretteiknek.
Egy nagyon fontos feladatot szántam a következő hétre. Mindenki felírta a nevét egy lapra, majd egy „kalapból” kihúzta annak a nevét, akinek a következő héten a titkos jótevője lett. Azt kértem, hogy vegyék komolyan a feladatot. Figyeljenek a társukra, miben lehetnek a segítségére. Minek örülne éppen? Az is a feladat része volt, hogy érzékeljék a feléjük irányuló figyelmet, vegyék észre, hogy kitől, milyen jócselekedetet kapnak.
Az én ajándékom az volt, hogy választhattak egy játékot az óra végére.