E hónap témája nagyon kapcsolódott a mostani egészségügyi helyzethez.Nagyon sokat beszéltünk, hogyan védjük magunkat, hogyan éljünk egészségesen. Védelmünkre saját kezűleg szájmaszkokat varrtunk.
December hónap nagyon kedvező a jó cselekedetek végrehajtására.Ilyenkor ünnep előtt jobban odafigyelünk a környezetünkre.A jó cselekedetek olyan tettek, amelyek által szebbé tehetjük a világot. Segíthetünk embertársainknak, kedveskedhetünk nekik.Néha elég egy kedves szó, egy ölelés, hogy valakit boldognak lássunk. A figyelmesség mindenkinek jólesik.Az odafigyelés a másokkal való törődés közben mi is jól érezzük magunkat, hiszen adni jó.
Ebben a hónapban nemcsak az embertársainknak kedveskedtünk, hanem a kis madarainknak is, akiknek saját kezűleg készítettünk madáretetőt.
Boldogító jó cselekedetek
E hónap témája nagyon kapcsolódott a mostani egészségügyi helyzethez.Nagyon sokat beszéltünk, hogyan védjük magunkat, hogyan éljünk egészségesen. Védelmünkre saját kezűleg szájmaszkokat varrtunk.
December hónap nagyon kedvező a jó cselekedetek végrehajtására.Ilyenkor ünnep előtt jobban odafigyelünk a környezetünkre.A jó cselekedetek olyan tettek, amelyek által szebbé tehetjük a világot. Segíthetünk embertársainknak, kedveskedhetünk nekik.Néha elég egy kedves szó, egy ölelés, hogy valakit boldognak lássunk. A figyelmesség mindenkinek jólesik.Az odafigyelés a másokkal való törődés közben mi is jól érezzük magunkat, hiszen adni jó.
Ebben a hónapban nemcsak az embertársainknak kedveskedtünk, hanem a kis madarainknak is, akiknek saját kezűleg készítettünk madáretetőt.
Ez az első Boldogságóra, amit Online módon tartottam meg.
Így most csak egy csoport volt.
Az első feladat az volt, h mit jelent nekik a december?
Nemcsak külsőségeket jelöltek meg a tanulók, hanem belső értékeket is , mint szeretet. De a havas karácsony is megjelent.
A második feladat, h mostanában milyen jótetteket hajtottak végre.
Többféle megoldás született, de segítés minden mennyiségben. A tanulók többségében vidéki diákok.
A harmadik feladat egy teszt volt, amelyben egy kicsit elgondolkodhattak önmagukról!
Tesztre példa:
1. Mi az, amiből többet kellene tenned?
Többet kellene tanulnom
2. Mi az, amiből el kellene venned?
A sok alvásból
3. Mi az, amit el kellene hagynod?
A káros dolgok
4. Mi az, amit be kellene vezetned az életedbe?
Több tanulást, több készülést a dolgozatokra, többet kihozni magamból
A tanulás több tanulónál fontos volt. Illetve a sport.
Egyetértek az alábbi mondással:”Ha adventben megtisztítjuk a lelkünket, karácsonykor maguktól gyulladnak ki az ünnepi fények.” Böjte Csaba
E feladattal ez volt a célom.
A negyedik feladatban egy mese hangzott el A négy gyertyáról és a szeretetről, nagyon tetszett a tanulóknak.Hit, remény, öröm és szeretet mindenkinek fontos volt.
Az ötödik feladat az volt: Menj végig egy ösvényen! Milyen állat jön veled szembe? Milyen az állat, mit mond neked?
Ebből következtettünk, hogy kiben most milyen belső állat van, és bizony ezzel is dolgoznunk kell: Volt béka, vaddisznó, medve, gímszarvas és csiga is.
Nagyon nehéz volt így a boldogságóra, szeretem az osztályt egyben látni!
De egy tanuló szívesen rajzolt a decemberről, eléggé kreatívan, sajátosan oldotta meg a feladatot.
„A hobbimmal való kapcsolatom ábrázolja ugyanis lehet bármiben hónap, napszak, vagy ünnep, ők ugyan annyi törődést érdemelnek, így decemberben is.”
Majd elküldtem nekik a Mese a szeretetről c. mesét. Visszajeleztek, hogy jó!
Boldog karácsonyt kívánok Önöknek is. Ezer áldás kísérje Önöket!
A boldogító jó cselekedetek hava
A december hónap mindig valami varázslatot hoz magával. Ezt a különös hangulatot igyekeztem megragadni a boldogságórákon. Diákjaimat arra sarkalltam, hogy igyekezzenek minden nap megélni azt a kellemes és egyben felemelő érzést, melyet a mások figyelemmel vagy jócselekedettel való megajándékozásakor tapasztalnak.
Készítettem egy nem szokványos adventi naptárat nekik, melyen a napok mellett egy-egy teendő szerepelt. Még véletlenül sem azon volt a hangsúly, hogy mit kapnak, hanem, hogy mit adnak. Például aznap türelmesen hallgassák végig nagyszüleik mondandóját, vagy kérés nélkül terítsék meg az asztalt a közös vacsorához. Ezt persze senkinek nem tettem kötelezővé. Úgy gondolom megértették, hogy ha csinálják a feladatokat, akkor azt a saját maguk lelki boldogságáért teszik. Ezt nem lehet erőltetni.
Ugyanakkor ezen túl az egyik foglalkozáson közösen egy ötletbörze keretében összeszedtünk néhány könnyen teljesíthető hétköznapi jócselekedetet. Egy-egy lapra felírtam ezeket a mondatokat, s a gyerekek húztak egyet. Egy hét alatt kellett a feladatot teljesíteni. Egy hét után lerajzolták a megvalósult eseményt, majd mindenki elmesélte, hogy mit érzett ő és az interakcióban szereplő másik személy. Mindezeket annak a reményében tettem, hogy hátha beépülnek ezek a cselekedetek a gyerekek mindennapjaiba is.
Ugyanakkor kézműveskedtünk is. A gyerekek ezáltal szintén megtapasztalták az ajándék készítés örömét és az ajándékozás örömét is egyben. A kész manókat és angyalokat a gyerekek hazavihették a családjukba, de szívmelengető volt az az eset is, amikor a 14 éves kamasz fiú osztályfőnökét lepte meg a saját kézzel készített angyalkájával.
A hónap utolsó foglalkozásán pedig felfedték magukat a titkos angyalok. Egy hónapja húztuk ki egymás nevét a gyerekekkel. A titkos angyaloknak az volt a feladata, hogy titokban picivel több figyelmet szenteljenek a kihúzott társuknak. Apró figyelmességekkel, gesztusokkal érdeklődő kérdésekkel forduljanak a társuk felé úgy, hogy az ne vegye észre. Utolsó nap pedig felfedtük magunkat. Nagyon jó volt a történeteket hallgatni. Azokét is, akik nem jöttek rá, hogy ki kedveskedett nekik, és azokét is, akik figyelmesebbek voltak és rájöttek az angyalkájuk kilétére. Csupa-csupa boldogság sugárzott az élménybeszámolókból is.
Imádtuk ezt a hónapot is.
A boldogító jó cselekedetek hava
A december hónap mindig valami varázslatot hoz magával. Ezt a különös hangulatot igyekeztem megragadni a boldogságórákon. Diákjaimat arra sarkalltam, hogy igyekezzenek minden nap megélni azt a kellemes és egyben felemelő érzést, melyet a mások figyelemmel vagy jócselekedettel való megajándékozásakor tapasztalnak.
Készítettem egy nem szokványos adventi naptárat nekik, melyen a napok mellett egy-egy teendő szerepelt. Még véletlenül sem azon volt a hangsúly, hogy mit kapnak, hanem, hogy mit adnak. Például aznap türelmesen hallgassák végig nagyszüleik mondandóját, vagy kérés nélkül terítsék meg az asztalt a közös vacsorához. Ezt persze senkinek nem tettem kötelezővé. Úgy gondolom megértették, hogy ha csinálják a feladatokat, akkor azt a saját maguk lelki boldogságáért teszik. Ezt nem lehet erőltetni.
Ugyanakkor ezen túl az egyik foglalkozáson közösen egy ötletbörze keretében összeszedtünk néhány könnyen teljesíthető hétköznapi jócselekedetet. Egy-egy lapra felírtam ezeket a mondatokat, s a gyerekek húztak egyet. Egy hét alatt kellett a feladatot teljesíteni. Egy hét után lerajzolták a megvalósult eseményt, majd mindenki elmesélte, hogy mit érzett ő és az interakcióban szereplő másik személy. Mindezeket annak a reményében tettem, hogy hátha beépülnek ezek a cselekedetek a gyerekek mindennapjaiba is.
Ugyanakkor kézműveskedtünk is. A gyerekek ezáltal szintén megtapasztalták az ajándék készítés örömét és az ajándékozás örömét is egyben. A kész manókat és angyalokat a gyerekek hazavihették a családjukba, de szívmelengető volt az az eset is, amikor a 14 éves kamasz fiú osztályfőnökét lepte meg a saját kézzel készített angyalkájával.
A hónap utolsó foglalkozásán pedig felfedték magukat a titkos angyalok. Egy hónapja húztuk ki egymás nevét a gyerekekkel. A titkos angyaloknak az volt a feladata, hogy titokban picivel több figyelmet szenteljenek a kihúzott társuknak. Apró figyelmességekkel, gesztusokkal érdeklődő kérdésekkel forduljanak a társuk felé úgy, hogy az ne vegye észre. Utolsó nap pedig felfedtük magunkat. Nagyon jó volt a történeteket hallgatni. Azokét is, akik nem jöttek rá, hogy ki kedveskedett nekik, és azokét is, akik figyelmesebbek voltak és rájöttek az angyalkájuk kilétére. Csupa-csupa boldogság sugárzott az élménybeszámolókból is.
Imádtuk ezt a hónapot is.
A decemberi hónapban különös figyelmet fordítottunk a madarakra, ezért madáretetőket készítettünk. A gyerekek különböző alapanyagokból, gazdag ötleteket alkalmazva láttak a munkának. Az alkotásokból kisebb erdei tájat is igyekeztünk létrehozni, majd fehér ruhában kívántunk boldog ünnepeket a madaraknak és a többi élőlénynek is.
15 napja digitális oktatás részesei vagyunk, így a jócselekedetek az osztályt érintő karanténok miatt helyhez kötöttek voltak. Online kapták meg a gyerekek a feladatok: lepjétek meg szüleiteket segítő tevékenységgel! A fotódokumentációt örömmel küldték a gyerekek.
Budapesti Egyesített Középiskolai Kollégium
Cím: Szeretek adni és kapni!
Boldogító jó cselekedetek
Helyszín: online tér
Időpont: 2020. december 16.
Foglalkozásvezető: Lőrincz Norbert, kollégiumi nevelőtanár
A foglalkozás célja volt: megmutatni, hogy miként és miért boldogítanak minket a jó cselekedetek.
A jó cselekedetek fontosságának interiorizálása, megerősítés abban, hogy minden apró jótét boldogságfokozásra képes az azt adónak és kapónak egyaránt.
A digitális oktatás nyújtotta lehetőségeken belül egy általam összeállított PPT-t – benne feladatokkal – küldtem el (Google Classroomon) az érintett tanulóknak. Ezeknek a feladatoknak a visszaküldésével vált teljesítetté a „foglalkozáson való részvétel”.
A PPT-ből megtudhatták – érzelmi és értelmi ráhangolásként –, hogy a jóság miként tesz erősebbé;
Miért boldogítanak a jó cselekedetek;
Milyen aprónak gondolt jó cselekedetek is sokat jelentenek mind annak, aki adja, mind aki kapja;
Hogyan tegyenek jót magukért, mert nem önzés magukért is jót cselekedni;
Hogyan lehetnek ők is valaki életében a csoda?
Szép, igényes munkákat kaptam vissza a tanulóktól. Értő módon, kellő komolysággal dolgozták fel a témát.
Lőrincz Norbert
Ebben a hónapban bátorítottam a gyermekeket, hogy minél több jó cselekedetet, szeretetet, odafigyelést nyújtsanak egymásnak. Jóságkártyákat gyűjtöttek a gyermekek, amit a nap végén mindig értékeltünk és a hónap végén a legtöbb jóságkártya tulajdonosát oklevélbe részesítjük.A szeretetkörben mindig elmondták, hogy milyen jót cselekedtek, amit társaikkal közösen értékeltünk és elismertük.
A gyermekek számos ajándékot készítettek egymásnak. Nagy szeretettel készült a mézeskalács fejdísz, a karácsonyfa, az angyalka is szüleik számára.
Nagyon szerették Amália történetét a „Szívem kertje” mese alapján. Sokat énekeltük a számos karácsonyi dal mellett a ” Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című éneket.
A szituációs játékokat is minden nap igényelték, szeretettel mutatták be miben segítenek anyának, ha fáradt,vagy óvodás társukat,hogyan vigasztalják meg, ha szomorú.
Egész héten a jó cselekedetekkel foglalkoztunk, és nagyon jól éreztük magunkat valamennyien!
Első nap: elkezdtük a meseláncot. Három-négy lapot húztunk egy csomag kártyából, melyen különböző állatok, emberek, eszközök vannak. Olyan mesét mondunk együtt, amiben a kihúzott lapokon szereplő dolgoknak szerepelniük kell. Egy gyerek kezdi a történetet, és aki szeretné, folytatja. Örömmel vettem észre, hogy a történeteken érződik, hogy harmadik éve csináljuk már a boldogságórákat, mert a szereplők segítik, védik egymást, a mese végén mindig minden jóra fordul.
Következő nap: ajándékot készítettek a gyerekek a szüleiknek karácsonyra. A kicsik csak pöttyökkel díszítették az arany gömböket, amire előzőleg hópihéket, fenyőfákat ragasztottunk. A nagyobbak már saját elképzelés szerint díszítették saját gömbjeiket
Harmadik nap: Boldog Dóra a Visszajött a répa című mesét hozta el hozzánk. A mese végén a gyerekek eltakarták a szemüket, hogy legyen idejük átgondolni a hallott történetet, majd akit megsimogattam, az elmondhatta, melyik szereplő lett volna a mesében. Aztán körbeültünk a szőnyegen, a boltos játékból zöldségeket, gyümölcsöket válogattunk, hogy mindenkinek jusson valami a kezébe és körbeadogattuk: kérem a karalábét, adom az almát. Végül gyurmából elkészítettük az állatok eleségeit.
Negyedik napon: reggel megbeszéltük, hogyan lehet egymásnak segíteni: pl. a nagyobbak tudnak a kisebb pajtásaiknak a kancsóból innivalót tölteni, segíteni öltözni-vetkőzni, tudnak egymásnak zsebkendőt hozni, segíteni összeszedni a kiborult játékot, megépíteni a leborult várat. Cserébe a Hála fára kaptak egy-egy gombot a jelükkel ellátott levélre. Öröm volt látni, mennyire igyekeznek, keresik az alkalmat a segítségre, hogy szaporodnak a gombok a fán! Buszost is játszottunk, a buszon minden helyen ült valaki, aztán fölszállítottam egy öreg bácsit. Elég hamar kitalálták, hogy át kell adni a helyet neki. Aki önként átadta, azt megtapsoltuk. Aztán fölszállt még egy terhes nő, majd egy öreg néni, egy nő kisbabával a karján és egy fiú mankóval. Mindegyiküknek átadták a helyet. Mindenkit megtapsoltunk. A végén megkérdezték, ugye máskor is játszunk ilyet?!
Utolsó nap karácsonyoztunk. A fát a váltótársam angyalkáival díszítettük, amit régen, talán tíz éve készített egy olyan kollégával, aki sajnos már nincs köztünk, így hát az adventi gyertyák kicsit érte is égtek. A gyerekek nagyon jók voltak, így megérdemelten kapták a sok ajándékot! Nagyon boldogok voltak! Megkapták megérdemelt jutalmukat!