A Nyíregyházi Móra Ferenc Általános Iskola Bagoly Tanoda csoportjával vágtunk bele a programba. Azért vállaltam az osztályban tanító nevelőként, mert már nagyon sokat hallottam róla, nagyon hasznosnak, fontosnak tartom az eszmeiségét, a feladatait, és már személyesen is találkoztam Bagdi Bellával egy pedagógus nyári egyetemen, ahol nagyon meggyőző, magával ragadó volt. Mikor belevágtam, akkor még nem tudtam, hogy egy ilyen nagy iskolában, -ahol az időnket egy kicsit sem tudjuk magunknak beosztani, és nincs olyan időkeret, amikor ilyen dolgokat meg tudunk valósítani- milyen komoly próbatétel időt szakítani egy ilyen feladatra. Nagyon döcögősen, de csak sikerült ízelítőt adni a tanulóknak.
A szeptember a millió elfoglaltsággal indult, nem fért bele, így utólag tudtunk beszélgetni a háláról. A harmadikosok nagyon jól megfogalmazták, összegyűjtötték, hogy kinek, mikor, miért voltak, vagy lehettek volna hálásak. Volt aki a kiskutyájának, mert róla jutott eszébe egy mulasztása, ami később bajba sodorhatta volna.
Októberben a sólyom megfigyeléseit rajzolták le. Mit lát a tanteremben, mit lát az udvaron? (1. számú)
Novemberben eljátszottuk a „Csak tekintettel” és a „Telefon” játékot. Nagyon szerették a gyerekek ezt a játékot, de néhányuknak problémát okoz a metakommunikáció. Később magyar és etika órán is tudtuk gyakorolni. Egy kisfiú volt, aki egy nagy „hisztit rendezett”, mert toporzékolva kiabálta, hogy ő nem tud egyetlen társáról sem, egyetlen információt sem adni. Ez azért volt hasznos, mert így jobban figyelünk erre a tanulóra ezután.
Decemberben lerajzolták a gyerekek a legkedvesebb arcukat, abból állítottunk össze egy napocskát. A december a jótettek, jókívánságok, adományozások jegyében telt el. 2.számú)
Januárban az újévet a céljaink megfogalmazásával kezdtük. (3. számú)
Boldogító jó cselekedetek
2020. december
Az adventi időszak ideális környezetet ad a „jó cselekedetek” témakör feldolgozásához. Most kiscsoportosaink vannak, így nem tudják még, hogy minden decemberben elkészítjük a madarak karácsonyfáját.
Idén most velük került sor erre, természetesen szépen megalapozva többek közt az állatokról való gondoskodás kérdését is. Gyermekeink igen érzékenyen reagálnak arra, ha valakinek segítségre van szüksége. Felismerik, és igyekeznek megoldani a helyzetet, de mindenképpen aktívan részt is vesznek a segítségnyújtásban. Talán érzik azt a melengető érzést is, ami akkor tölt el minket, amikor valami jót sikerül tennünk, akár azért, mert segítségre volt szüksége valakinek, vagy csak azért mert jót tenni jó.
A madaraknak készülő eleséget nagy gondossággal készítették, és miután kiakasztottuk a kerti fákra, napokig figyelemmel kísérték, vajon megtalálták-e a madárkák, ízlett-e nekik.
A téli időszakban is nagyon szívesen segítenek, örömmel tesznek jót. Segítenek a levelek összesöprésében, ha hó esik, a belső járdák megtisztításában is.
Szokásos Boldogságóra indításunk után, amikor megbeszéltük, hogy ki, milyen kedvvel érkezett, relaxáltunk, majd Katica Klára újra mesére hívta a gyerekeket. A mese Bartos Erika: Apa lába volt. Apa megsérült és a gyerekek ápolták…
Majd kis átvezetés után megbeszéltük, hogy sok mindenről és sok mindenkiről lehet és szükséges gondoskodni. Ilyenek télen a kismadarak, akik a hidegben nem találnak maguknak megfelelő táplálékot, ezért etetni kell őket. Kértük a szülőket, aki teheti, hozzon madáreleséget, hogy Madárbarát óvoda lévén megfelelően gondoskodhassunk a madarakról a téli hónapok alatt. Mindenki nagyon lelkes volt, a gyerekek napi szinten ellenőrizték, hogy nem fogyott-e ki a madáretető.
Mivel december az advent, a karácsony, a szeretet jegyében telik így a gyerekek a következő feladatot kapják. Előre elkészített, egyforma papírlapra mindenki felírja a nevét, összehajtja, majd elhelyezi egy kalapba. A fecniket alaposan összekeverjük, majd mindenki húz egyet. A kihúzott tanuló nevét titokban kell tartania és karácsonyig minden tanítási nap meg kell lepnie valamivel. Ez lehet apró ajándéktárgy, édesség, saját készítésű tárgy, de akár egy kártya is jókívánsággal,…Mindezt azonban úgy kell csinálni, hogy a másik ne vegye észre, hogy mikor és főleg, hogy kitől kapta az apró meglepetést. Pl: csempészd a kabátja zsebébe, dugd padjába,…stb. A hónap végén mindenki elmondja, hogy szerinte kitől kapta a meglepiket, és miből gondolja ezt. A végén persze kiderül az igazság.
A legszebb ajándék a jócselekedet. Ebben a témában készületek el a gömb alakú díszek a karácsonyfánkra.
Csoportunkban a gyerekek reggelinél ,ha szükséges önthetnek egymásnak a folyadékból.
Csoportunkban a gyerekek reggelinél ,ha szükséges önthetnek egymásnak a folyadékból.
Meixner Ildikó EGYMI Mohács Oldi Tagintézmény
December hónapunk az ünnepekre való készülődés jegyében telt. „Jobb adni, mint kapni ” mottóval készítettünk mézeskalács figurákat, valamint varrtunk kis karácsonyfákat, amit szeretteinknek, valamint egymásnak is ajándékoztunk. Meghitt, bensőséges perceket éltünk át, amik egyszeriek és megismételhetetlenek .
Nagyon sokat gondolkodtunk tanulóimmal, hogy hogyan tudnánk örömet okozni egymásnak, a téma szerteágazó. A témakör feldolgozásában a média is segítségemre volt, hiszen karácsony közeledtével mindenhol jócselekedetekre, adományozásra, a rászorulók támogatására buzdítják az embereket. Előtérbe kerülnek a pozitív gondolatok és érzések, az egymásra való odafigyelés. Az adventi várakozásról tanulva a hit, remény, öröm, szeretet fogalmak, és értelmezésük is folyamatosan megjelentek több tanórán, termékeny talajt előkészítve decemberi boldogság óráinknak. A fiataloknak egyes fogalmak értelmezése nehezített, így az életből vett példák és azok érzelmi oldalról való megközelítése könnyebbé tette feldolgozásukat. Érdekes, hogy a segítségnyújtás, a jócselekedet korántsem volt mindenki számára természetes.
A boldogságórákat légzőgyakorlattal kezdtük, magunkba szívva minden jót, szépet, örömet, mosolyt, szivárványt és boldogságot, kifújva a rosszat. Végül a jó dolgokkal együtt a levegőt magunkban tartva, majd minden rosszat teljesen kifújva fejeztük be a gyakorlatot. Ezt bevezettem napi gyakorlatunkba is: egy tanult vers részletének elmondásával összekapcsolva, majd az említett légzőgyakorlattal kezdjük a kommunikáció óráinkat (ez minden nap az első óra).
A légzőgyakorlat után következett a boldogságdal meghallgatása, miközben minden fiatalhoz odamentem, megöleltem és szép napot kívántam nekik. A jócselekedet fogalmának értelmezése után beszélgettünk arról, hogy ki milyen jócselekedetet hajtott már végre. Próbáltam olyan példák felé terelni őket, amit ők is képesek végrehajtani, de kibővítve minél több lehetőséggel, hogy legyen kis rálátásuk arra, mások hogyan cselekednek jót.
Megbeszéltük, hogy a jócselekedet nem mindig adományozást jelent. Jelenthet segítségnyújtást családtagoknak, időseknek, elesetteknek, rászorulóknak. Jelenthet kedvességet, odafigyelést, egy mosolyt embertársaink iránt, mellyel örömet okozunk, kimozdíthatjuk rossz hangulatukból őket. Jócselekedet lehet az is, ha jól viselkedünk, jól tanulunk, hiszen ezzel is örömet okozunk szüleinknek, esetleg azoknak a felnőtteknek, akik velünk foglalkoznak. Jócselekedet lehet egy figyelmesség, például ha látjuk, hogy anya, apa vagy a gondozóink fáradtak, főzhetünk neki egy teát. Jócselekedet, ha állatokon segítünk.
Beszélgettünk arról, hogy ki kinek szokott segíteni és miben. Nekik segített-e már valaki? Milyen érzés volt? Mindenki vállalt egy feladatot, amellyel segít osztálytársainak napi feladataik elvégzésében. Aznap mindenki nagyon szorgos volt, de szerencsére többüknél a segítő szándék nem csak 1 napig tartott.
Végül saját kézzel készített szájmaszkokat varrtunk, ezt ajándékozták az általuk kiválasztott társuknak, amit mindenki boldogan fogadott, de a szokott közös ölelés sem maradt el.
A boldogság órák és a témákkal való foglalkozás tapasztalatom szerint nemcsak a gyerekeknek, fiataloknak adnak pozitív többletet, hanem úgy érzem, nekünk, felnőtteknek is.
A szerzetesek kötelességeivel, feladataival ismerkedtünk meg. Beszéltünk arról, hogy mit jelent másoknak örömöt szerezni jó cselekedetek segítségével. A tanulók arról is beszámoltak, hogy mennyire jó nemcsak kapni, hanem adni is. A feladat az volt, hogy most szüleiket is lepjék meg egy-egy jó cselekedettel.