December hónapunk az ünnepekre való készülődés jegyében telt. „Jobb adni, mint kapni ” mottóval készítettünk mézeskalács figurákat, valamint varrtunk kis karácsonyfákat, amit szeretteinknek, valamint egymásnak is ajándékoztunk. Meghitt, bensőséges perceket éltünk át, amik egyszeriek és megismételhetetlenek .

Nagyon sokat gondolkodtunk tanulóimmal, hogy hogyan tudnánk örömet okozni egymásnak, a téma szerteágazó. A témakör feldolgozásában a média is segítségemre volt, hiszen karácsony közeledtével mindenhol jócselekedetekre, adományozásra, a rászorulók támogatására buzdítják az embereket. Előtérbe kerülnek a pozitív gondolatok és érzések, az egymásra való odafigyelés. Az adventi várakozásról tanulva a hit, remény, öröm, szeretet fogalmak, és értelmezésük is folyamatosan megjelentek több tanórán, termékeny talajt előkészítve decemberi boldogság óráinknak. A fiataloknak egyes fogalmak értelmezése nehezített, így az életből vett példák és azok érzelmi oldalról való megközelítése könnyebbé tette feldolgozásukat. Érdekes, hogy a segítségnyújtás, a jócselekedet korántsem volt mindenki számára természetes.
A boldogságórákat légzőgyakorlattal kezdtük, magunkba szívva minden jót, szépet, örömet, mosolyt, szivárványt és boldogságot, kifújva a rosszat. Végül a jó dolgokkal együtt a levegőt magunkban tartva, majd minden rosszat teljesen kifújva fejeztük be a gyakorlatot. Ezt bevezettem napi gyakorlatunkba is: egy tanult vers részletének elmondásával összekapcsolva, majd az említett légzőgyakorlattal kezdjük a kommunikáció óráinkat (ez minden nap az első óra).
A légzőgyakorlat után következett a boldogságdal meghallgatása, miközben minden fiatalhoz odamentem, megöleltem és szép napot kívántam nekik. A jócselekedet fogalmának értelmezése után beszélgettünk arról, hogy ki milyen jócselekedetet hajtott már végre. Próbáltam olyan példák felé terelni őket, amit ők is képesek végrehajtani, de kibővítve minél több lehetőséggel, hogy legyen kis rálátásuk arra, mások hogyan cselekednek jót.
Megbeszéltük, hogy a jócselekedet nem mindig adományozást jelent. Jelenthet segítségnyújtást családtagoknak, időseknek, elesetteknek, rászorulóknak. Jelenthet kedvességet, odafigyelést, egy mosolyt embertársaink iránt, mellyel örömet okozunk, kimozdíthatjuk rossz hangulatukból őket. Jócselekedet lehet az is, ha jól viselkedünk, jól tanulunk, hiszen ezzel is örömet okozunk szüleinknek, esetleg azoknak a felnőtteknek, akik velünk foglalkoznak. Jócselekedet lehet egy figyelmesség, például ha látjuk, hogy anya, apa vagy a gondozóink fáradtak, főzhetünk neki egy teát. Jócselekedet, ha állatokon segítünk.
Beszélgettünk arról, hogy ki kinek szokott segíteni és miben. Nekik segített-e már valaki? Milyen érzés volt? Mindenki vállalt egy feladatot, amellyel segít osztálytársainak napi feladataik elvégzésében. Aznap mindenki nagyon szorgos volt, de szerencsére többüknél a segítő szándék nem csak 1 napig tartott.
Végül saját kézzel készített szájmaszkokat varrtunk, ezt ajándékozták az általuk kiválasztott társuknak, amit mindenki boldogan fogadott, de a szokott közös ölelés sem maradt el.
A boldogság órák és a témákkal való foglalkozás tapasztalatom szerint nemcsak a gyerekeknek, fiataloknak adnak pozitív többletet, hanem úgy érzem, nekünk, felnőtteknek is.