A Nyíregyházi Móra Ferenc Általános Iskola Bagoly Tanoda csoportjával vágtunk bele a programba. Azért vállaltam az osztályban tanító nevelőként, mert már nagyon sokat hallottam róla, nagyon hasznosnak, fontosnak tartom az eszmeiségét, a feladatait, és már személyesen is találkoztam Bagdi Bellával egy pedagógus nyári egyetemen, ahol nagyon meggyőző, magával ragadó volt. Mikor belevágtam, akkor még nem tudtam, hogy egy ilyen nagy iskolában, -ahol az időnket egy kicsit sem tudjuk magunknak beosztani, és nincs olyan időkeret, amikor ilyen dolgokat meg tudunk valósítani- milyen komoly próbatétel időt szakítani egy ilyen feladatra. Nagyon döcögősen, de csak sikerült ízelítőt adni a tanulóknak.
A szeptember a millió elfoglaltsággal indult, nem fért bele, így utólag tudtunk beszélgetni a háláról. A harmadikosok nagyon jól megfogalmazták, összegyűjtötték, hogy kinek, mikor, miért voltak, vagy lehettek volna hálásak. Volt aki a kiskutyájának, mert róla jutott eszébe egy mulasztása, ami később bajba sodorhatta volna.
Októberben a sólyom megfigyeléseit rajzolták le. Mit lát a tanteremben, mit lát az udvaron? (1. számú)
Novemberben eljátszottuk a „Csak tekintettel” és a „Telefon” játékot. Nagyon szerették a gyerekek ezt a játékot, de néhányuknak problémát okoz a metakommunikáció. Később magyar és etika órán is tudtuk gyakorolni. Egy kisfiú volt, aki egy nagy „hisztit rendezett”, mert toporzékolva kiabálta, hogy ő nem tud egyetlen társáról sem, egyetlen információt sem adni. Ez azért volt hasznos, mert így jobban figyelünk erre a tanulóra ezután.
Decemberben lerajzolták a gyerekek a legkedvesebb arcukat, abból állítottunk össze egy napocskát. A december a jótettek, jókívánságok, adományozások jegyében telt el. 2.számú)
Januárban az újévet a céljaink megfogalmazásával kezdtük. (3. számú)

A Nyíregyházi Móra Ferenc Általános Iskola Bagoly Tanoda csoportjával vágtunk bele a programba. Azért vállaltam az osztályban tanító nevelőként, mert már nagyon sokat hallottam róla, nagyon hasznosnak, fontosnak tartom az eszmeiségét, a feladatait, és már személyesen is találkoztam Bagdi Bellával egy pedagógus nyári egyetemen, ahol nagyon meggyőző, magával ragadó volt. Mikor belevágtam, akkor még nem tudtam, hogy egy ilyen nagy iskolában, -ahol az időnket egy kicsit sem tudjuk magunknak beosztani, és nincs olyan időkeret, amikor ilyen dolgokat meg tudunk valósítani- milyen komoly próbatétel időt szakítani egy ilyen feladatra. Nagyon döcögősen, de csak sikerült ízelítőt adni a tanulóknak.
A szeptember a millió elfoglaltsággal indult, nem fért bele, így utólag tudtunk beszélgetni a háláról. A harmadikosok nagyon jól megfogalmazták, összegyűjtötték, hogy kinek, mikor, miért voltak, vagy lehettek volna hálásak. Volt aki a kiskutyájának, mert róla jutott eszébe egy mulasztása, ami később bajba sodorhatta volna.
Októberben a sólyom megfigyeléseit rajzolták le. Mit lát a tanteremben, mit lát az udvaron? (1. számú)
Novemberben eljátszottuk a „Csak tekintettel” és a „Telefon” játékot. Nagyon szerették a gyerekek ezt a játékot, de néhányuknak problémát okoz a metakommunikáció. Később magyar és etika órán is tudtuk gyakorolni. Egy kisfiú volt, aki egy nagy „hisztit rendezett”, mert toporzékolva kiabálta, hogy ő nem tud egyetlen társáról sem, egyetlen információt sem adni. Ez azért volt hasznos, mert így jobban figyelünk erre a tanulóra ezután.
Decemberben lerajzolták a gyerekek a legkedvesebb arcukat, abból állítottunk össze egy napocskát. A december a jótettek, jókívánságok, adományozások jegyében telt el. 2.számú)
Januárban az újévet a céljaink megfogalmazásával kezdtük. (3. számú)

A Nyíregyházi Móra Ferenc Általános Iskola Bagoly Tanoda csoportjával vágtunk bele a programba. Azért vállaltam az osztályban tanító nevelőként, mert már nagyon sokat hallottam róla, nagyon hasznosnak, fontosnak tartom az eszmeiségét, a feladatait, és már személyesen is találkoztam Bagdi Bellával egy pedagógus nyári egyetemen, ahol nagyon meggyőző, magával ragadó volt. Mikor belevágtam, akkor még nem tudtam, hogy egy ilyen nagy iskolában, -ahol az időnket egy kicsit sem tudjuk magunknak beosztani, és nincs olyan időkeret, amikor ilyen dolgokat meg tudunk valósítani- milyen komoly próbatétel időt szakítani egy ilyen feladatra. Nagyon döcögősen, de csak sikerült ízelítőt adni a tanulóknak.
A szeptember a millió elfoglaltsággal indult, nem fért bele, így utólag tudtunk beszélgetni a háláról. A harmadikosok nagyon jól megfogalmazták, összegyűjtötték, hogy kinek, mikor, miért voltak, vagy lehettek volna hálásak. Volt aki a kiskutyájának, mert róla jutott eszébe egy mulasztása, ami később bajba sodorhatta volna.
Októberben a sólyom megfigyeléseit rajzolták le. Mit lát a tanteremben, mit lát az udvaron? (1. számú)
Novemberben eljátszottuk a „Csak tekintettel” és a „Telefon” játékot. Nagyon szerették a gyerekek ezt a játékot, de néhányuknak problémát okoz a metakommunikáció. Később magyar és etika órán is tudtuk gyakorolni. Egy kisfiú volt, aki egy nagy „hisztit rendezett”, mert toporzékolva kiabálta, hogy ő nem tud egyetlen társáról sem, egyetlen információt sem adni. Ez azért volt hasznos, mert így jobban figyelünk erre a tanulóra ezután.
Decemberben lerajzolták a gyerekek a legkedvesebb arcukat, abból állítottunk össze egy napocskát. A december a jótettek, jókívánságok, adományozások jegyében telt el. 2.számú)
Januárban az újévet a céljaink megfogalmazásával kezdtük. (3. számú)