A 2.osztály ebben a hónapban a Boldogító jó cselekedetek feladatkörben a szülőknek, testvéreknek, nagyszülőknek készített karácsonyi ajándékokat. A gyerekek nagyon élvezték, s érezték is, hogy adni jó!

A gyerekekkel olyan alkotást készítettünk, amellyel az emberi jócselekedeteket mutattuk be. Gyakorltuk az összetartozást, az egymás iránti segítség erejét. A jóakarat előnyeit.

A gyerekekkel olyan alkotást készítettünk, amellyel az emberi jócselekedeteket gyűjtöttük össze. Értelmeztük a közösség erejét. Gyakoroltuk egymás segítését.

Trevi – kút A december az advent, a várakozás, a megtisztulás, jobbá válás időszaka. A gyerekekkel beszélgettünk arról, milyen érzés tölti el olyankor őket, ha valamit nagyon várnak és megkapják, vagy ha váratlanul történik valami jó velük, ha ők kapnak, vagy ha ők adnak. Megegyeztek abban, hogy mindegyik jó dolog. A fogójáték és Az örökbefogadott nagypapa meséjének meghallgatása után az örökbefogadásról beszéltünk. Van az osztályban, aki nevelőszülőknél él, ő is beszámolt róla milyen érzés ez neki. Minden évben készítünk adventi naptárt, amibe olyan apró kis feladatok vannak, amelyeket ha teljesítenek, örömöt okoznak másoknak és maguknak is. Például: mosolyogj rá a veled szembejövőre, keress egy angyalkát az osztályban és írj rá valami kedveset a barátodnak, énekeljünk együtt egy karácsonyi dalt a szakács néniknek, játssz olyan osztálytársaddal, akivel ritkábban szoktál, segíts az elsősöknek a folyosói rendrakásnál. Az elsősöknek készítettük a Trevi-kutat is. Nagyon tetszett nekik ez a hagyomány. A kút az ő elképzelésük alapján valósult meg. Lelkesen gyűjtötték az aprópénzt a szülők előzetes engedélyével. Az összegyűjtött pénzből édességet vettünk. Volt aki otthonról is hozott apró játékokat. Nagy örömmel vitték a kicsiknek, akik igencsak meglepődtek. A végén a hónap dalát is elénekelték nekik, amibe aztán ők is bekapcsolódtak.

Trevi – kút A december az advent, a várakozás, a megtisztulás, jobbá válás időszaka. A gyerekekkel beszélgettünk arról, milyen érzés tölti el olyankor őket, ha valamit nagyon várnak és megkapják, vagy ha váratlanul történik valami jó velük, ha ők kapnak, vagy ha ők adnak. Megegyeztek abban, hogy mindegyik jó dolog. A fogójáték és Az örökbefogadott nagypapa meséjének meghallgatása után az örökbefogadásról beszéltünk. Van az osztályban, aki nevelőszülőknél él, ő is beszámolt róla milyen érzés ez neki. Minden évben készítünk adventi naptárt, amibe olyan apró kis feladatok vannak, amelyeket ha teljesítenek, örömöt okoznak másoknak és maguknak is. Például: mosolyogj rá a veled szembejövőre, keress egy angyalkát az osztályban és írj rá valami kedveset a barátodnak, énekeljünk együtt egy karácsonyi dalt a szakács néniknek, játssz olyan osztálytársaddal, akivel ritkábban szoktál, segíts az elsősöknek a folyosói rendrakásnál. Az elsősöknek készítettük a Trevi-kutat is. Nagyon tetszett nekik ez a hagyomány. A kút az ő elképzelésük alapján valósult meg. Lelkesen gyűjtötték az aprópénzt a szülők előzetes engedélyével. Az összegyűjtött pénzből édességet vettünk. Volt aki otthonról is hozott apró játékokat. Nagy örömmel vitték a kicsiknek, akik igencsak meglepődtek. A végén a hónap dalát is elénekelték nekik, amibe aztán ők is bekapcsolódtak.

Megismerkedtünk a Trevi-kút legendájával. Felidézték a gyerekek, hogy az ő családjuk, hogyan szokott segíteni másoknak. Iskolánkban hagyomány, hogy rászoruló családjainknak gyűjtünk. Idén azonban bevontam ebbe a gyerekeket is. Sokat beszélgettünk arról, milyen élete lehet annak, aki rászorul az adományra, mire lehet szüksége, hogyan tudjuk megkönnyíteni az ünnepeket. Bár nem volt kötelező, mindenki hozott valamit, boldogan figyeltük, ahogy napról-napra nőtt a csomag.

A boldogító jócselekedetek örömet szereznek mindannyiunknak. Iskolánk felső tagozatos tanulói adománygyűjtésbe kezdtek, tartós élelmiszert gyűjtöttek. Ehhez a kezdeményezéshez a mi osztályunk önkéntesen, örömmel csatlakozott. Ha mindennapossá válnak a jó cselekedetek, boldogabbakká válunk.

Egy újabb szemszögből.

Az ünnepek közeledtén mindenhol – médiában, közvetlen környezetünkben – „megnőnek” az adománygyűjtések száma. Úgy vélem, erre nemcsak az év vége felé van szükség, hanem a mindennapokban is tehetünk jót embertársainkkal.
Kis csapatommal decemberben ezt a témát dolgoztuk fel a boldogság és etikaóra keretein belül. Ugyan nem adományoztunk egymásnak semmit, de a gyerekek nagyon kreatívan oldották meg a „jót”: voltak, akik rendet tettek társaik padján, volt aki összehajtogatta barátja pulóverét, aki kifaragta a másik ceruzáit, vagy csak egyszerűen átölelte osztálytársát, mert az éppen szomorú volt.
Megbeszéltük, hogy nem kellenek adományok az osztályban, elég csak egy jó szó, egy kis segítség és már valamit jót cselekedtünk a másikért. Szó esett az önzetlenség fontosságáról (keresztrejtvény), s arról, ha szuperhősök lennénk, mit tehetnénk az emberiségért. Legtöbben családtagjaik körében tettek jót jelképesen a foglalkozáson, de néhányan a Földet védték meg a kipusztulástól.
Ezek az apró „jócselekedetek” azóta is tartanak, folynak kis közösségünkben.