Decemberi Boldogságóra, Boldogító jócselekedetek az adventi időszakban.
A decemberi Boldogságóra középpontjában a boldogító jócselekedetek álltak, amelyek különösen jól illeszkednek az adventi időszak üzenetéhez. A foglalkozás elején közösen beszélgettünk a jócselekedetek jelentőségéről, azok lelki és közösségi hatásairól, valamint arról, hogy az adás öröme miként járul hozzá a személyes jólléthez és az összetartozás érzésének erősödéséhez. Az órán feldolgoztuk a korábbi Boldogságóra keretében megvalósult „Titkos angyal” projekt tapasztalatait is. A diákok két kedves cselekedetet tettek annak a személynek, akit „kihúztak”, anélkül, hogy felfedték volna kilétüket. A megosztások során kiderült, hogy volt, aki leleplezte az angyalát, mások pedig csak utólag csodálkoztak rá, hogy a kedvességek egy tudatos projekt részei voltak. Számos vicces és megható történet került elő, sok közös nevetéssel. Az advent első hetében megtartott foglalkozás során minden résztvevő írt egy pozitív üzenetet tartalmazó, színes címkét, amelyet az óra után névtelenül helyezett el a kollégium valamely pontján, hogy feldobja egy társa napját. A közös alkalmat finom falatokkal, forró csokoládéval és teával kezdtük. Öröm volt, hogy korábbi Boldogságórás diákjaink és betérő pedagógusok is részesei lettek ennek a meghitt, közösségépítő élménynek.

Beszámoló December – Boldogító jócselekedetek hónapja

A december az adventi szép időszak, készülődés a karácsony ünnepére. Ebben a hónapban a kollégiumi életet is ez határozta meg. Nagyon jól beépíthető volt a boldogító jócselekedetek témája a karácsonyi készülődéshez, hogy a hangsúlyt a tárgyi ajándékokról az egymás segítésére, a jócselekedetekre helyezzük.
December elsejére a csoportom segítségével elkészült a karácsonyi hangulatú Boldogság sarok. Ebben a kis sarokban benne van, ami az ünnepek varázsát igazán különlegessé teszi: apró figyelmességek, kedves gesztusok, jókívánságok és a közösség melege. A gyerekekkel együtt díszítettük fel a karácsonyfát, ragasztottuk fel a dekorációkat, állítottuk össze a betlehemet. A földszinti aula mennyezetére, ahol a Boldogság sarok van, fehér különböző formájú, mintájú lampionokat készítettünk és tettünk fel a gyerekekkel. Elkészültek a falra a plakátok, a Boldogító jó cselekedetek témában. Az asztalra üvegtálban adventi, karácsonyi idézetek kerültek és egy másik üvegtálba pedig cukorkák. Egy képkeretben szöveg: vegyél egy cukorkát, húzz egy napindító üzenetet és tegyél valami jót valakivel. Egy mosoly, egy kedves szó, egy apró segítség, bármi, ami szebbé teheti valakinek a napját.
A csoportomban mindenki húzott egy nevet, akinek az angyala lesz a téli szünet kezdetéig. A feladat az volt, hogy mindenki jobban figyelje azt a társát, akit kihúzott. Segítse, támogassa, ha szüksége van rá, és jegyezze fel a jótulajdonságait. Majd pár nap múlva vittem a csoportba különböző karácsonyi képeslapokat, amelyekből a gyerekek választhattak. Az volt a kérésem feléjük, hogy az egyik oldalra írjanak verses formában jótulajdonságokat arról, akit húztak, ezt majd ajándékozás előtt mindenki felolvassa, és ez alapján kell majd a többieknek kitalálni, hogy ki az illető. A képeslap másik oldalára pedig karácsonyi jókívánságok kerüljenek. Azt is kértem, hogy legyen egy saját készítésű ajándék is, amit a társuknak adnak. Mivel az ajándékokkal kapcsolatban nem a tárgyi értékre helyeztem a hangsúlyt, az ajándékok értékét maximum 2000 Ft-ban határoztam meg.
A saját készítésű ajándékokhoz a gyerekeknek az alapanyagokat, segítséget biztosítottam. Különböző termésekből, díszekből, faszeletből karácsonyi dekorációt készíthettek, aztán könyvjelzőt, üdvözlő lapokat stb. Amikor idejük volt, a termünkbe készülhettek az ajándékok. Sokat beszélgettünk arról, hogy mennyivel értékesebb egy saját készítésű ajándék és miért.
A karácsonyi programhétvégénk keretében is volt alkalmuk a gyerekeknek ajándékok készítésére a karácsonyi kreatív foglalkozáson a többi csoporttal együtt.
Az utolsó héten megajándékoztuk egymást. Sorba haladtunk és találtuk ki, hogy ki kit húzott a verse alapján. Nagyon meghatóra sikerült, mindenki olyan szépet és kedveset írt a társáról. Azt gondolom, hogy ez volt a legszebb ajándék.
A csoportommal közösen apró kis csomagokat állítottunk össze és a gyerekek különböző helyre elrejtették a kollégiumban minden nap. A szünetig folyamatosan készültek a kis csomagok. Karácsonyi díszek, cukorkák, mindegyikben egy pici ajándékkal és egy kedves üzenettel. Célunk az volt, hogy mosolyt csaljunk valakinek az arcára, aki megtalálja. Ha pedig a megtaláló továbbadja ezt a kis figyelmességet, a jó cselekedetek lánca egyre tovább és tovább érhet. A gyerekek választhattak, hogy milyen üzenetet írnak a kis csomagba. Pl.: „Ez a kis ajándék Téged talált meg ma. Remélem mosolyt hoz a napodba. Ha tudod, add tovább a jót valaki másnak is.” Nagyon lelkesek voltak a gyerekek, örömmel készítették és rejtették el a kis ajándékokat. Úgy gondolom, hogy ezáltal ők is fejlődtek.
Karácsonyi program hétvégére, december 5-én Mikulás rejtvényt készítettem a gyerekeknek.

A program hétvégénken két Mesés Relaxációt tartottam a gyerekeknek.
A bevezető szöveg után felolvastam egy mesét és utána pedig a relaxáció szövegét. Zárógondolattal fejeztük be a meghitt pillanatokat.
Ahogy közeledik a karácsony, az adventi időszak arra hív minket, hogy egy kicsit megálljunk, lelassuljunk, és figyeljünk egymásra. Nem a drága ajándékok vagy a fényes csomagolások teszik ünneppé a karácsonyt, hanem a szeretet, a kedvesség és az apró figyelmességek.
Ez az időszak arra való, hogy együtt legyünk, mosolyt csaljunk egymás arcára, segítő szívvel forduljunk mások felé, és észrevegyük azokat a pillanatokat, amikor boldogságot adhatunk vagy kaphatunk. Az igazi varázs a meghitt beszélgetésekben, a segítő kézben, az ölelésben és a szeretetteljes gondolatokban rejlik.
Ezen a hétvégén együtt megpróbáljuk átélni ezt a békét és örömet. Engedjük, hogy a szeretet és a karácsony melege átjárjon minket, és minden egyes pillanatban érezzük, hogy a legnagyobb ajándék az, amit adni tudunk egymásnak: a figyelmünk, a szeretetünk és a jó szívünk.

A Csillagfényű Erdő titkos adventi küldetése
A kollégiumban már kezdett karácsony illata szállni. A gyerekek ajtaja előtt apró lampionok világítottak, a közös helyiségben pedig halk karácsonyi zene szólt, mintha maga a tél suttogta volna. Mindannyian izgatottan készültek a karácsonyi hétvégére.
Aznap este három jó barát – Lili, Nóri és Marci – nem tudott elaludni. Mindhárman érezték, hogy ez az adventi időszak valami különlegeset tartogat számukra. Így hát abban maradtak, hogy elindulnak a közeli erdőbe, amelyről a nevelők azt mesélték, hogy ilyenkor csillagfényben ragyog.
Ahogy kiléptek a hideg éjszakába, a hópelyhek lassan hullottak, mintha apró, csillámló tollpihék lebegnének körülöttük. A kollégium fényei egyre távolodtak, az erdő sötét árnyai pedig meghívták őket egy különös kalandra.
– Nézzétek! – súgta Nóri. – Mintha ott előrébb fények táncolnának!
Valóban: a fák között puha, aranyló fény derengett. Ahogy közelebb léptek, a fény lassan formát öltött. Egy apró tündér jelent meg előttük, szárnyain csillagpor csillogott.
– Üdvözöllek benneteket, kedves gyerekek – szólalt meg csengő hangon. – A nevem Csillangó, és én vigyázok a Csillagfényű Erdő titkaira. Adventkor azoknak mutatom meg a legszebb varázslatot, akik nyitott szívvel érkeznek.
A gyerekek nagyokat pislogtak, de nem féltek. Csillangó arca olyan kedves volt, hogy melegség öntötte el őket.
– Azért jöttetek – folytatta a tündér –, mert a szívetekben ott van az igazi karácsonyi fény. Ma éjjel elvezetlek benneteket a Szeretet Fájához, de előtte meg kell találnotok három titkos adventi ajándékot, amelyek nem férnek csomagolópapírba.
A barátok izgatottan egymásra néztek.
– Milyen ajándékok ezek? – kérdezte Marci.
– Olyan kincsek, amelyek a szívből erednek – mosolygott Csillangó. – Jó cselekedetek, amelyek a világot is szebbé teszik.
A tündér egy fénygömböt lebegtetett eléjük, amely lassan kinyílt, mint egy virág. A fényből három út rajzolódott ki: egy arany, egy ezüst és egy lágy, kékes fényű ösvény.
– Mindhárman válasszatok egy ösvényt – mondta Csillangó. – Az út megmutatja, milyen jó cselekedetet őriztek a szívetek mélyén.
Lili az aranyló ösvényt választotta. Ahogy belépett, az erdő halk suttogásba kezdett. Kicsit előrébb egy kismadár ült remegve egy göcsörtös ágon.
– Szegény… biztosan fázik – gondolta Lili.
Levette meleg, puha kesztyűjét, és óvatosan köré tette a kis madárnak. A madárka hálásan csipogott, majd egy apró arany fénygömb emelkedett fel mellőlük.
– Ez a törődés ajándéka – szólt Csillangó hangja, amely mintha az erdőből jött volna. – Abból a vágyból születik, hogy segítsünk annak, aki rászorul.
Nóri az ezüst fényű ösvény felé indult. Kisvártatva egy mókuscsapatot talált, akik szomorkásan ücsörögtek a hóban, mert odébb elvitte a szél a dióikat.
– Hadd segítsek! – mondta Nóri, és nevetve ugrált a hóban, hogy megtalálja a diókat. A mókusok hamar vidáman követték, és minden egyes megtalált dió után hangos kacagás tört ki. Nóri nevetése betöltötte az erdőt.
Ekkor egy ezüst fénygömb emelkedett az égre.
– Ez a nevetés és vidámság ajándéka – szólt Csillangó hangja. – Aki tud mosolyt csalni mások szívébe, fényt gyújt a legborúsabb napon is.
Marci a kékes fényű útra lépett. Nem sokkal később a szél zúgni kezdett, és előttük állt egy kis őzike, amely félve remegett, mert nem találta a csapását.
– Ne félj – mondta Marci határozottan. – Itt vagyok, segítek.
Lassan, nyugodtan közelebb lépett, s finoman megérintette az őzike fejét. Az állat megnyugodott, majd elindult az erdei ösvényen. Egy kék fénygömb suhant fel a magasba.
– Ez a bátorság ajándéka – szólt Csillangó hangja. – A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félsz… hanem hogy akkor is segítesz, amikor mások nem mernek.
A három barát újra találkozott, és visszavezette őket a tündér a hatalmas, ragyogó fához. A fénygömbök – arany, ezüst és kék – lassan egyesültek a fa koronájában. A Szeretet Fája hirtelen olyan fényben ragyogott, hogy a hó is megcsillant körülötte.
– Látjátok? – mondta Csillangó halkan. – Az igazi ajándékok a jó cselekedetek: amikor törődtök egymással, amikor mosolyt adtok, amikor bátrak vagytok. Ezek nélkül nincs igazi karácsony.
A gyerekek szívét melegség töltötte el. Tudták, hogy valami fontosat tanultak ezen az estén.
– Most pedig… – folytatta Csillangó –, csukjátok be a szemeteket. A Szeretet Fája megmutatja, milyen fény lakik bennetek.
Ahogy lehunyták a szemüket, mindannyian érezték, hogy egy puha fény borítja őket, mintha egy meleg takaró ölelné körbe a szívüket.
És mire kinyitották a szemüket, már újra a kollégium csendes udvarán álltak. A hópelyhek tovább hullottak, de a szívükben ott ragyogott a Csillagfényű Erdő varázsa – és az a tudás, hogy ők maguk is fényt hozhatnak a világba.

Relaxáció: „A belső fény adventi utazása”
Kérlek, helyezkedj el kényelmesen. Hagyd, hogy minden egyes szó segítse elméd, szíved és lelked nyitottságát. Engedd, hogy a tested lassan ellazuljon…
Hunyd le a szemed, és hagyd, hogy a külvilág zajai egyre távolabb kerüljenek.
Engedd, hogy a tested megpihenjen. Lélegezz jólesően, csak figyeld a levegő áramlását. Lélegezz be és ki. Minden levegővétellel egyre inkább megérkezel a jelen pillanatba. Érezd, ahogy a légzés figyelése összekapcsol a belső középpontoddal. Figyelmed egyre inkább megérkezik létezésed egyre mélyebb dimenziójába. Ahogy újra és újra be és ki lélegzel, érzed, ahogy minden belégzéssel béke érkezik feléd, és minden kilégzéssel az elengedés történik.
Most figyeld meg, ahogy a tested elnehezül…
A vállad ellazul…
A karjaid, a lábaid, a hátad is elengedik a feszültséget.
Csak lélegezz…
Csak létezz…
Itt és most.
Most képzeld el, hogy a mellkasod közepén, a szíved táján egy apró, meleg fény kezd ragyogni.
Ez a fény a szeretet és a kapcsolódás fénye benned.
Minden belégzéssel ez a fény egyre erősebben ragyog…
Minden kilégzéssel melegség, nyugalom és szeretet árad szét belőled.
Most képzeld el, hogy egy hófehér erdei ösvényen sétálsz.
A hó csendesen ropog a talpad alatt…
A levegő friss… és minden lépésed egy kicsit könnyebbé, nyugodtabbá tesz.
Ahogy haladsz, a fák között apró fények bukkannak elő…
mintha csillagok ragyognának az ágakon.
Ezek a fények vezetnek téged… egyre beljebb az erdőbe…
Távolról halk csilingelést hallasz…
Ahogy közelebb érsz, meglátsz egy tündért – Csillangót –, aki mosolyogva üdvözöl.
A szárnyairól meleg, puha fény hull rád…
és ettől úgy érzed, mintha egy biztonságos helyre érkeztél volna.
– Gyere – súgja. – Mutatok valamit, ami advent igazi ajándéka.
Elindulsz mellette… és minden lépéssel egyre könnyebbnek érzed magad.
Mintha a gondok, félelmek, apró szorongások mind ott maradnának mögötted a hóban.
Hamarosan megérkeztek egy tisztásra, ahol áll egy gyönyörű, csillogó fa – a Szeretet Fája.
A fa ágain több száz apró fény pislákol…
Mintha mindegyik egy jó cselekedet emléke lenne:
egy kedves szó…
egy ölelés…
egy mosoly…
egy bátor kiállás valaki mellett…
Most lassan nyújtsd ki a kezed…
és érintsd meg a fa törzsét.
Érzed, ahogy egy meleg hullám indul el a tenyeredből…
végigfut a karodon…
átöleli a szívedet…
A szíved helyén most egy ragyogó fény gyullad.
Ez a te saját adventi ajándékod…
a jóságod… a szereteted… a fény, amit a világba hozol.
Nézd meg ezt a fényt… milyen színe van?
Aranyló? Ezüstös? Kékesen ragyogó?
Olyan, amilyen csak benned létezhet.
Ez az a fény, ami megszépíti körülötted a világot.
Most gondolj egy jó cselekedetre, amit a közelmúltban tettél…
Egy apró kedvességre.
Lehet, hogy mosolyogtál valakire…
segítettél…
bátorítottál…
vagy egyszerűen csak figyelmes voltál.
Ahogy erre gondolsz, érzed, hogy a fény a szívedben erősebb lesz…
tágul… melegít…
és lassan körülölel téged teljesen.
Most pedig képzeld el, hogy ebből a fényből sugár indul mások felé.
Akikre gondolsz… akik közel állnak hozzád…
egy kis részét megkapják ennek a meleg, puha, szeretettel teli fénynek.
A Szeretet Fája halk, békés fényben ragyog körülötted.
És tudod, hogy ez a fény benned él tovább.
Bármikor visszatérhetsz ide… elég csak lehunynod a szemed.
Most vegyél egy mély… lassú… nyugodt levegőt…
és fújd ki…
Érezd, ahogy visszatérsz a testedbe…
az itt és mostba…
a terembe… ahol vagy.
Lassan mozgass meg egy picit mindent…
a kezed… a lábad…
és amikor készen állsz…
nyisd ki a szemed…
és hozd magaddal azt a meleg, ragyogó fényt…
amely ott marad benned – most és mindig.

A Csillaglángok Tava – Adventi mese a jócselekedetek varázsáról
December első napján a Hóhegyek között megbújó kisváros, Csillagfényfalva minden évben különleges ragyogásba öltözött. A levegőben fahéj és narancs illata úszott, az ablakpárkányokon mécsesek pislákoltak, és az emberek szíve valahogy könnyebbnek tűnt. Mintha a tél hidege nem a kezeket, hanem a gondokat fagyasztotta volna meg.
Ebben a városban élt egy kislány, Lili, akinek nagy, kíváncsi szemei mindig úgy csillogtak, mintha külön kis ünnepet tartanának benne. Lili nagyon szerette az adventi időszakot, mert ilyenkor esténként a nagymamája mesélt neki a Csillaglángok Taváról, amely valahol mélyen a Hórengeteg szívében lapult.
A legenda szerint ezt a tavat egy különleges varázs őrizte:
minden jócselekedet után egy apró csillagláng hullott a víz felszínére, és ahogy a tó megtelt fénnyel, úgy erősödött a világban a szeretet és a béke.
Lili mindig arról álmodott, hogy egyszer eljut ehhez a csodás tóhoz.
És egy különösen hópelyhes decemberi délután kívánsága valóra vált.
Ahogy kilépett a házból, a város főterén hirtelen felragyogott a nagy adventi koszorú, és a fényből kilépett egy bundás kis erdei lény: Csillagpötty, a tél manója. Kerek arcán mosoly ült, és kabátjáról apró fényfoltok hullottak alá minden lépésénél.
– Lili – szólt lágyan –, eljött az idő, hogy lásd a Csillaglángok Tavát. De csak azok találják meg, akik a szívükben fényt hordoznak.
Lili izgatottan bólintott, és követte a kis manót a hóval borított úton. Az erdő mélye egyre csendesebb lett, mintha minden fa visszafojtotta volna a lélegzetét. A hópelyhek lassan hullottak, mint apró üzenetek az égből.
Amikor végre megérkeztek, Lili elálló szájjal bámult a csodára.
A Csillaglángok Tava teljes sötétségben állt, mégis ezernyi apró fény szelte át a vizet, mintha a csillagos ég tükröződne benne. A tó szélén kis üvegcseppek sorakoztak, mindegyikben egy-egy halvány fény pislákolt.
– Ezek a világ jócselekedetei – mondta Csillagpötty. – Minden apró kedvesség egy újabb csillagláng. És minden évben adventkor a tó megmutatja, mennyi jóság gyűlt össze.
Lili csodálattal figyelte a táncoló fényeket. Aztán feltűnt neki valami különös.
Az egyik üvegcse sokkal halványabb volt a többinél.
– Ez miért ilyen pici fényű? – kérdezte.
– Ez az idei év utolsó adventi lángja lenne – felelte szomorúan a manó. – De ahhoz, hogy teljesen felragyogjon, még szükség lenne pár jócselekedetre. Kisebbekre, nagyobbakra… olyanokra, amik szívből jönnek.
Lili megérezte, hogy ez az ő feladata. Szíve halkan dobbant, és úgy döntött, hazamegy, és még ma elkezdi begyűjteni az idei karácsony legszebb csillaglángjait – jócselekedetek formájában.
Útban a város felé találkozott egy idős bácsival, aki a nehéz bevásárlószatyrot cipelte.
– Megszabad segíteni? – kérdezte Lili, és már nyúlt is a szatyrokért. A bácsi mosolya olyan meleg volt, mint egy bögre forró tea. A tó mélyén egy új csillagláng gyulladt.
Aztán megpillantott egy kisfiút, aki elhagyta a kesztyűjét a hóban.
– Tessék, itt a kesztyűd! – mondta Lili, mire a kisfiú arca felderült.
És újabb fény hullott a tóba.
Végül hazaérve Lili megölelte a nagymamáját, csak úgy, minden ok nélkül.
Ez volt a legmelegebb, legszívből jövő ölelés, amit valaha adott.
És a Csillaglángok Taván az utolsó csillagláng végre teljes erővel felragyogott.
A tó fénybe borult, és a világ fölött egy pillanatra olyan kristálytiszta csend lett, amiben mindenki érezhette: a szeretet a legnagyobb varázserő, ami létezik.
Csillagpötty manó még egyszer megjelent Lili előtt.
– Tudod, Lili – mosolygott –, a jócselekedetek nemcsak a tavat fényesítik. Hanem minket is. Mert minden apró jóság közelebb visz a boldogsághoz, és ettől lesz igazán fényes a karácsonyod.
A kislány boldogan bólintott.
És attól a naptól minden adventben újra meg újra elindult a tó felé… hogy lássa, hogyan ragyog a világ a jóság fényében.

Mesés, adventi relaxáció
Kérlek, helyezkedj el kényelmesen. Hagyd, hogy minden egyes szó segítse elméd, szíved és lelked nyitottságát. Engedd, hogy a tested lassan ellazuljon…
Hunyd le a szemed, és hagyd, hogy a külvilág zajai egyre távolabb kerüljenek.
Engedd, hogy a tested megpihenjen. Lélegezz jólesően, csak figyeld a levegő áramlását. Lélegezz be és ki. Minden levegővétellel egyre inkább megérkezel a jelen pillanatba. Érezd, ahogy a légzés figyelése összekapcsol a belső középpontoddal. Figyelmed egyre inkább megérkezik létezésed egyre mélyebb dimenziójába. Ahogy újra és újra be és ki lélegzel, érzed, ahogy minden belégzéssel béke érkezik feléd, és minden kilégzéssel az elengedés történik.
Most figyeld meg, ahogy a tested elnehezül…
A vállad ellazul…
A karjaid, a lábaid, a hátad is elengedik a feszültséget.
Csak lélegezz…
Csak létezz…
Itt és most.
Most képzeld el, hogy a mellkasod közepén, a szíved táján egy apró, meleg fény kezd ragyogni.
Ez a fény a szeretet és a kapcsolódás fénye benned.
Minden belégzéssel ez a fény egyre erősebben ragyog…
Minden kilégzéssel melegség, nyugalom és szeretet árad szét belőled.
Most engedj el minden feszültséget, minden gondolatot, ami a nap során felgyülemlett.
Képzeld el, hogy egy hóval borított, csendes erdő szélén állsz. A fák ágai hóval terhelve hajladoznak, és minden egyes hópehely, ami lassan hullik, mintha csak a világ minden szeretetét hozná magával. A levegő tiszta és hideg, és minden lélegzetvétel frissességet ad, megtisztítja a gondolataidat. A hó alatt a talpad alatt halk, puha ropogás hallatszik, ami olyan, mintha az erdő is veled lélegezne.
Ahogy sétálsz, meglátsz egy kis faházat, amelyből meleg, barátságos fény szűrődik ki. Az ajtó előtt gyertya világít, és a lángja táncolva köszönt téged. Belépsz, és azonnal érzékeled a meleg kandalló lágy ölelését. A levegőt betölti a frissen sült mézeskalács, a narancs, a fahéj illata, mintha az egész ház a szeretetből épült volna.
A ház közepén egy kis asztalnál ülsz, és a kezedbe kapsz egy apró fénygömböt. Ez a fény a szeretet, a kedvesség és a boldogító jócselekedetek szimbóluma. Érzed, ahogy a fény melegíti a kezed, és lassan elindul feléd, hogy a szívedbe költözzön. Minden alkalommal, amikor mosolyt csalsz valakinek az arcára, vagy segítesz egy másik embernek, a fény egy kicsit növekszik… és most, itt, belül, a szívedben már ragyog.
Képzeld el, hogy a fény lassan szétárad a testedben. Bejárja a karjaidat, a lábaidat, az egész testedet. Érzed a melegét, és vele együtt a békét, a hálát és az örömöt. Most gondolj egy olyan személyre, akit szeretnél megörvendeztetni az adventi időszakban. Lásd őt mosolyogni, érezd, hogy minden jócselekedet, amit felé irányítasz – legyen az egy kedves szó, egy ölelés, egy figyelmes gesztus – fényt ad neki, és a te szívedben is visszatükröződik.
Most képzeld el, hogy a fénygömb lassan a házból kilép, és az erdőn keresztül elindul, hogy minden apró jótett, amit elvégeztél vagy még el fogsz végezni, ragyogjon a világban. Minden csillogó fény egy mosolyt, egy kedvességet, egy szeretetteljes pillanatot jelképez. Lásd, hogy ezek a fények összekapcsolódnak, és a világot melegséggel, örömmel és békével töltik meg.
Ahogy itt állsz a havas erdőben, érzed, hogy a szeretet és a boldogító jócselekedetek energiája körülölel, és minden pillanatban új erőt ad. Tudod, hogy a szeretet, amit adsz, visszatér hozzád, sokszorozva a világ fényét. Engedd, hogy ez az érzés teljesen átjárja a lelkedet… lassan, gyengéden, szeretetteljesen.
Most kezdj lassan visszatérni a jelenbe. Most vegyél egy mély… lassú… nyugodt levegőt…
és fújd ki…
Érezd, ahogy visszatérsz a testedbe…
az itt és mostba…
a terembe… ahol vagy.
Lassan mozgass meg egy picit mindent…
a kezed… a lábad…
és amikor készen állsz…
nyisd ki a szemed… Vigyél magaddal ebből a meleg, fénylő szeretetből, és tudd, hogy minden apró jócselekedet, amit teszel, csillagként ragyog az életben. Hozd magaddal ezt a békét, ezt a fényt a mindennapjaidba.
Zárógondolat a mesés relaxáció végére
Most, hogy visszatértünk ebből a csodálatos, fényekkel teli utazásból,
tartsd meg magadban a melegséget.
Emlékezz:
a szeretet nem csak ünnepkor ragyog,
és a jócselekedeteknek nincs évszaka.
Bármikor, bárhol képes vagy fényt gyújtani mások szívében…
és minden apró kedvességed visszatér hozzád,
melegség, öröm és béke formájában.
Ahogy ma innen tovább indulsz,
vigyél magaddal egy picike lángot ebből a fényből.
Legyen ott a szívedben,
és emlékeztessen arra, hogy fontos vagy,
hogy számítasz,
és hogy minden nap tehetsz valamit,
ami szebbét teszi a világot.
Kívánom, hogy ez a fény elkísérjen a karácsonyig,
és azután is…
hogy minden napodban ott legyen
a szeretet, a békesség
és a csillogó jócselekedetek varázsa.
Köszönöm, hogy együtt utazhattunk.

A boldogító jócselekedetek témájához kapcsolódóan a „Versengés az aranysas tollért” című mesés élményfoglalkozást tartottam a gyerekeknek.
Téma, témakör: A versengés

Oktatási célok: Nem mindig teheti azt az ember, amit akar. Van, amikor tekintettel kell lenni másokra. A legnagyobb ereje az embernek a szeretet.
Hősnek lenni csak az tud, aki a szívéből tud jót tenni!

Nevelési-fejlesztési célok: A másokra figyelést, a felebaráti szeretet fontosságát megérezni, megérteni és a mindennapjainkban alkalmazni. A közösségi lét, az élet értelmességének felfedezése, a szépség iránti igény megélése.

Eszközök: Telefon, hangszóró, 1 db kőszív 1 db plüss szív fatálban piros vászonkendővel letakarva, 1 db kosár piros vászonkendővel letakarva – benne cukorkák, 1 db kör alakú fehér terítő, 1db szíves gyertyatartó ledmécsesekkel,1 nagy sötétkék kerek terítő, 15 db kék selyemkendő, 15 db zöld selyemkendő, 2 db sötétzöld vászonkendő + 2 db szürkés vászonkendő – hegyeknek, 30 db különböző színű vászonkendő – sátraknak, 1 db barna, 2 db világosbarna fényes vászonkendő kenunak, aranytoll piros kendőbe becsavarva, papírlabda, díszítő anyagok különböző kosárkákban (üveggolyó, üvegkövek, kövek, mozaikok, gyöngysorok, szívecskék, színes pálcikák, stb.)
Előkészítés: A tanterembe körberakni a székeket. Székére helyezni kék és zöld selyemkendőt. Lap-topot beállítani, indián zene szól. A körünk közepére elhelyezni egy fehér terítőt. A terítő közepére a cukros kosarat letakarva piros vászonkendővel.

Az Óra menete:

1. Zene szól, miközben a gyerekek megérkeznek (Leo Bojas: Der einsame Hirte)
2. Körbeülünk, zenét lekapcsolom, gyermekek köszöntése
3. Megérkezünk az órára (Itt vagyok. Nem elöttem, nem mögöttem, itt vagyok, nem alattam, nem felettem, itt vagyok…)
4. Titok felfedezése ( Kőszív + plüss szív körbeadása titkosan két irányból) kérdések
5. Bonbonos tál felfedezése –Mi lehet a kör közepén? Válassz magad helyett valakit. Senki nem árulhatja el, hogy mit látott a letakart tálban. A végén leveszem róla a terítőt.
6. Aki a legjobb valamiben, vehet egy cukorkát – mindenki
7. Beszélgetés a győzelemről –Milyen érzés elsőnek, a leggyorsabbnak, legügyesebbnek lenni? Milyen érzés győzni?
8. Megkérek egy gyermeket, hogy amilyen gyorsan csak tudja, fussa körbe a középső képet.
9. Megkérek egy gyereket, hogy vezesse körbe egy társát, akinek a szeme csukva van. Sokkal lassabb lesz a tempó.
10.Beszélgetés arról, hogy nem mindig teheti azt az ember, amit akar. Van, amikor tekintettel kell lenni másokra is. Ez gondosságot igényel. Mondjuk példákat erre. Hangos zene, követelőzés stb.
11. A mese színhelyének megalkotása. Egy nagy kék terítőt összehajtva körbeviszek, mindenki hajt ki rajta egyet, közösen fogjuk és középre helyezzük. Rizslabda játék.
12. Játék a kendőkkel. Rózsa stb.
13. Akiknél kék selyemkendő van, sorban ráteszik a kör alakú kendőre. Asszociációk. Tó.

Baj van a részeg tengerésszel – ének

1.Csípőmozgatás jobbra – balra
Baj van a részeg tengerésszel, baj van a részeg tengerésszel,
baj van a részeg tengerésszel, minden áldott reggel.

2.Csípőkörzés
Hej, jó, de húzz rá egyet, hej, jó, de húzz rá egyet,
hej, jó, de húzz rá egyet, minden áldott reggel.

3. Vállfogás
Fogd meg a vállát, hogy el ne essen, fogd meg a vállát, hogy el ne essen, fogd meg a vállát, hogy el ne essen, minden áldott reggel.

4.Csípőkörzés
Hej, jó, de húzz rá egyet, hej, jó, de húzz rá egyet,
hej, jó, de húzz rá egyet, minden áldott reggel.

5.Derékfogás
Támaszd be a hajó oldalába, támaszd be a hajó oldalába, támaszd be a hajó oldalába, minden áldott reggel.

6.Csípőkörzés
Hej, jó, de húzz rá egyet, hej, jó, de húzz rá egyet,
hej, jó, de húzz rá egyet, minden áldott reggel.

7.Térdfogás
Vigyázz, belesik a tengervízbe, vigyázz, belesik a tengervízbe, vigyázz, belesik a tengervízbe, minden áldott reggel.

8.Csípőkörzés
Hej, jó, de húzz rá egyet, hej, jó, de húzz rá egyet,
hej, jó, de húzz rá egyet, minden áldott reggel.

9. Bokafogás
Ez van a részeg tengerésszel, ez van a részeg tengerésszel, ez van a részeg tengerésszel, minden áldott reggel.

14. Akiknél zöld selyemkendő van, körberakják a kék körül. Asszociációk. Tópart, fű.
15. Az indián falu közös megépítése. Kirakom a tó körül a hegyeket. Kendőt osztok, a gyerekek rakják körbe a sátrakat.
16.Történet elmesélése, mutogatásokkal közösen –végén az aranytollat egy piros kendőből kibontom és körbeadom, majd a közös képünk közepére teszem.

A mesét magamtól mesélem. Most csak röviden írnám le a mese lényegét.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer réges régen egy csodálatos indián falu a hegyek között, egy gyönyörű tó partján. Ez a falu arról volt híres, hogy minden évben megrendeztek egy versenyt, ahol kiválasztották, hogy melyik ifjú a legbátrabb, legbölcsebb, legügyesebb indiánfiú a faluban, és akkor őt ünnepeli az egész falu. Az ifjak egész évben erre a versenyre készültek. Tanultak, edzettek. Mindegyik fiú szertett volna a legügyesebb lenni, akit mindenki ünnepel. Eljött a verseny napja. A legtöbb fiú alig aludt éjszaka, edzettek stb. Nagyon izgultak. Az asszonyok sürögtek – forogtak. Finomabbnál finomabb ételeket készítettek az ünnepségre. Fehér toll volt az, aki nyugalomban, időben lefeküdt és amikor felkelt, megdörzsölte a szemeit, hogy jobban lásson, megdörzsölte a füleit, hogy jobban halljon és megdörzsölte a kezeit, hogy jót tegyen velük. elindult a tópartra, ahol már a többi ifjú izgatottan várta a törzsfőnököt, hogy megtudják, mi lesz a feladatuk. Hamarosan meg is jelent a törzsfőnök egy idős indiánnal, Fáradt sólyommal. Elmondta a feladatot. A kenuikkal át kell evezni a túlsó partra. Ott a hegyek között elrejtettek egy Arany sastollat. Aki ezt a tollat megtalálja elsőként, az lesz a legügyesebb, legbátrabb, legbölcsebb indiánfiú, akit az egész falu ünnepel. Az ifjak sietve tették vízre a kenuikat és igyekeztek, hogy mielőbb átérjenek majd a túlsó partra, hogy nagy esélyük legyen megtalálni a tollat. Ekkor megszólalt Fáradt sólyom. Indián ifjak! A segítségeteket szeretném kérni! Tudjátok, hogy én már milyen öreg és fáradt vagyok. Tegnap itt voltam vendégségben a Törzsfőnökötöknél. A szomszéd faluban lakom. Nagyon nehéz lenne nekem hazamenni. Kérlek, vigyetek át a túlsó partra! Mindegyik indán ifjú fújtatott, hogy pont most ne! Nem tudnak akkor gyorsan evezni. Máskor nagyon szívesen, csak ne most. Fehér toll látta Fáradt sólyom tekintetében a szomorúságot, hallotta mélyről jövő sóhaját és úgy döntött, majd ő átviszi. szívében érezte, hogy ezt kell cselekednie. a többiek kiabáltak vele, hogy ez nagyon rossz ötlet stb. Mire Fehér toll átért Fáradt sólyommal, a többiek már rég keresték a tollat. Látta Fehér toll, hogy még mindig keresik a többiek, így még neki is van esélye, hogy megtalálja, ezért gyorsan szállt ki a kenuból. Fáradt sólyom utána szólt, hogy szeretne adni neki valamit. Fehér toll várjÍ! Szeretnék neked adni valamit. A Törzsfőnök azt mondta nekem, hogy hajnalban menjek ki a tópartra és kérjelek meg benneteket, hogy vigyetek át a túlsó partra. Amelyik ifjú ezt megteszi, annak adjam ezt oda. Átnyújtotta neki az Aranysas tollat. Fehér toll nem hitt a szemének. Nagyon csodálkozott. Fáradt sólyom ezt mondta neki. Fehér toll, te nem csak magadra gondoltál. Törődtél velem, észre vetted a szükségleteimet. Hősnek lenni az tud, aki a szívéből tud jót tenni. Te lettél a legügyesebb, legbölcsebb indián ifjú a faluban, ma Téged fog ünnepelni mindenki. Ahogy a nap fénye visszatükröződött az arany tollon, a többiek is ezt észrevették. Kiabálva futottak Fehér tollhoz. Nézzétek Fehér toll megtalálta az Arany sastollat! Fáradt sólyom nekik is elmondta, amit Fehér tollnak. Az ifjak ezt megértették és vidáman indultak vissza a faluba ünnepelni.

17. Alkotás. A falu, sátrak kidíszítése, ünneplőbe öltöztetése – közben a zene szól. Akkor kezdjük el az alkotást, amikor a zene megszólal és addig alkotunk, amíg a zene szól, és ha a zene szól, mi nem szólunk!
20. Ledmécses gyújtás, hogy észrevegyük, hogy hol tudunk segíteni stb.
21. A foglalkozás lezáró szavai: Tanultunk valamit a fejünkkel. Tettünk valamit a kezünkkel. Befogadtunk valamit a szívünkkel.
Adjunk hálát azért, hogy tudunk észrevenni, segíteni, bátornak lenni. Hősnek lenni csak az tud, aki szívéből tud jót tenni. A gyertya, amit meggyújtottunk, a mi hősiességünk.
Az a kérdés, hogy mi tudunk- e jók lenni a hétköznapokban? Tudunk- e maradandót alkotni?
22. A közös alkotás lefényképezése. Lefényképezzük a szemünkkel, és lefényképezzük a szívünkkel. Megcsodáltuk, a szívünkbe benne van.

24. Közösen összepakolunk, hogy helyet adjunk valami újnak. (ÉLETFELADAT) „Csak a szeretet” – zene szól.

Adventi gondolatokkal, a jó cselekedetek fontosságával és Aranyosi Ervin versével zártuk a foglalkozást.

Aranyosi Ervin: A szeretetről
A szeretet annyi: – elfogadni,
nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni, hogy szép az élet.
Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek a lelke árva.
Tudni a rossz is csak emberi,
másképpen lát, ki felismeri.
Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!
Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon a szeretet ének:
„Szeretném, hogyha szeretnének”.

Az utolsó találkozásunk alkalmával a gyerekekkel Karácsonyi mese játékot játszottunk dobókockával.
Hatan voltak egy csoportban és minden csoport hármat dobhatott. Amelyik szöveg kijött, abból kellett nekik egy mesét fogalmazni. Az volt a kérésem, hogy a vége egy jócselekedettel záruljon. Nagyon szuper mesék születtek.

Decemberben a jócselekedetek csendben, mégis erősen formálták a mindennapjainkat. A meghitt közös pillanatok megerősítették közösségünket, és szép lezárást adtak az évnek.