Megismerkedtek a boldogító jócselekedetek gyakorlásával a mese feldolgozása által. Kedvesség napot tartottunk, egymással kellett jót tenniük. A jószívűség, a figyelmesség, kedvesség fontosságát erősítettem bennük, mely által ők maguk boldogabbak lettek.
„Jószívű vagyok!” nyakláncot kaphattak, amibe mindenki belerajzolhatta azoknak a jelét, akikkel sikerült valami jót tenniük a csoportban.

Advent időszakában talán még nagyobb az odafigyelés egymásra. A témához kapcsolódó napi beszélgetőkörök során a gyerekek szívesen meséltek arról, hogy otthon és a csoportban kinek segítettek. Minden jó cselekedet jutalma egy karácsonyfa dísz volt, melyet elhelyezhettek a csoport karácsonyfáján. Természetesen a sok-sok jó cselekedet nem maradt elismerés nélkül. A szülők jó cselekedetének köszönhetően süteménnyel ünnepeltünk.

Nem csak decemberben, hanem egész évben figyelünk arra, hogy segítsük, akinek szüksége van rá. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek tudják bármikor segítséget kérhetnek és bármikor segítséged nyújthatnak társaiknak, és a felnőtteknek is, akár az oviban, akár otthon. Ebben az éveben úgy készült a karácsonyi füzérünk, hogy aki valami jót cselekedett (segített, vigasztalt, észrevett….) decemberben, egy „láncszemet” hozzáadhatott. Így karácsonyra egy szép hosszú lánccal díszíthettük fel a csoportszoba ajtajára ragasztott fenyőt.

Sok kis társunk beteg mostanában. Szeretettel várjuk vissza őket és sokat beszélgetünk arról ebben az időszakban, hogy a közös emlékek és élmények mit is jelentenek számunkra. Eldöntöttük, hogy teljesítjük a kicsi társaink kívánságát és a kedves játékukat fogjuk megvalósítani. Várat fogunk építeni de oda út is vezet, ahol átkelhetünk ahogy a kedvünk tartja. Meghallgattuk egymást és figyeltünk a társainkra a közös játék alatt és ez a legfontosabb számunkra.