Az év utolsó hónapjában a Jó cselekedetek gyakorlásáról beszélgettünk a gyerekekkel. Fontos, hogy átérezzék, hogy ezeknek milyen jelentősége van a mai világunkban. Megállapítottuk, hogy ezeknek az örömteli jótéteményeknek nem kell bonyolultnak lennie, hiszen jobb adni, mint kapni. A segítségnyújtás, a segítőkészség, az együttérzés, az önzetlenség boldogabbá tesz bennünket és a boldogságfokozás hatékony eszköze. Aki szívből, szeretettel humánusan segít, az mindig elnyeri méltó jutalmát, mint a mesében. Ezért csatlakozott osztályunk a Mosoly Manók országos, karácsonyi jótékonysági akciójához is. A kezdeményezéssel, a megajándékozott gyermekeknek szóló kedves üzenetekkel a rászoruló gyerekek karácsonyát igyekeztünk szebbé, varázslatosabbá tenni.
Összegyűjtöttük a jó cselekedetek pozitív hatásait is:
• Ha kedvesek, nagylelkűek vagyunk valakivel, akkor elfogadóbbak, megértőbbek leszünk, és jobb lesz a közérzetünk is.
• Amikor segítünk valakinek és látjuk a nehézségeit, akkor sokkal jobban értékeljük azt, amink van.
• A jó cselekedetek gyakorlása fejleszti a hasznosságunk érzését is.
• Ilyenkor kapcsolatba kerülünk másokkal, hálásak nekünk és barátságokra is szert tehetünk.
Elkészítették a gyerekek a Jobb Veled a Világ Képeslapot is. Mindenki olyan gyereknek, aki valamiért nehéz időszakon megy keresztül, kifejezve ezzel, hogy mellette vannak, együttéreznek vele. A jócselekedetivity-t nagyon élvezték, jó érzéssel mutogatták el a jócselekedeteket. Erdős Sándor az Egérke új háza c. versében pedig azt figyelték meg, hogyan kapcsolódik a verses mese a jócselekedetek témájához. Beszélgettünk arról is, hogy milyen jócselekedeteket tehetünk a természetes környezetünk szépségének megóvása érdekében. A Mesélj még nekem! feladatnál pedig körmesét alkottunk.
Az év utolsó tanítási napján jótevő angyalkaként, manóként mindenki megajándékozta egymást, örömet szerezve ezzel a karácsony közeli időszakban. Ezen a délelőttön kicsit elcsendesedtünk, jobban odafigyeltünk egymásra, beszélgettünk, énekeltünk, játszottunk. Ünnepi karácsonyi műsorunkkal pedig örömet szereztünk szeretteinknek, a meghívott vendégeknek.
Boldogító jó cselekedetek
Csodapókjaimmal az Adventi időszakban gyönyörű karácsonyi kézműves dolgokat készítettünk. December 1-jén titkos húzással Mindenki őrangyallá, illetve védetté vált. Igyekeztek a társaikkal csupa jó cselekedetet elkövetni. A gyerkőcök szíve áhitattal telt meg míg a szorgos kezek alkottak. Az elkészült apróságokat az idősek otthonába vittük el, ahol nagy örömmel fogadták.
Áldott karácsonyi ünnepeket kívánnak a Csodapókok 😀
-Relaxáció:” Dagasztás” -Mese:Szívem kertje (Boldogságóra könyv 105.oldal)
– Szituációs játék: Boldogságóra könyv 107.oldal -Színező:Munkafüzet 33.oldal -Zárókör:”Ma milyen jó cselekedetet hajtottál végre?”
Végre elérkezett a december, a kedvenc hónapunk. Megannyi program, az ünnepi készülődéssel járó örömteli feladatok, és a boldogító jócselekedetek. A hónapot természetesen az önként vállalt iskolai faliújság elkészítésével kezdtük, közben többször meghallgattuk a hónap dalát. Felidéztük azokat a helyzeteket, amikor társainkkal, családtagjainkkal, barátainkkal jót cselekedtünk: miért tettük és mit éreztünk közben. A jócselekedet-láncot mi inkább alkotás közben játszottuk, mert azt tapasztaltam, hogy ilyenkor jobban megnyílnak a gyerekek. Megalkottuk a mi rövid versikénket is:
A jócselekedet egy jó dolog!
Én teszek mással jót,
ami nekem is jó.
Adok is, kapok is,
Örömet, szeretetet is.
Játszottunk Titkos Angyal játékot: kitaláltuk, hogy ünnepi díszbe öltöztetjük a mosogató konyha előterében lévő kis helyiséget is, ahol gyakran megfordulnak a gyerekek és felnőttek egyaránt. Igaz, hogy a falon van egy szép tábla, de olyan üres, olyan sivár. A gyerekek örömmel készítették a kis angyalkákat, gyertyákat, rénszarvasokat, csengőket. Majd kilopództunk óvatosan és feldíszítettük a „gazdátlan” helyet.
Volt a hónapban szülinaposunk is, akinek közösen sütipecsétes kekszet sütöttünk. A havi feladatok közül mindenkinek a képeslapkészítés tetszett a legjobban, így hát arra esett a választás. A gyerekek örömmel ajándékozták oda iskolai és iskolán kívüli barátjuknak.
A gyerekeket már úgy vártam, hogy előre kivágott szíveket tűztem ki a csoportszobába, mindenkinek a saját jelével. A reggel folyamán fel is fedezték, de akkor még csak annyit mondtam nekik, hogy később elárulom, hogy miért vannak ott a szívek. A boldogságórát az ünnepekhez kapcsolódóan egy beszélgetéssel kezdtem: megbeszéltük, hogy hamarosan itt a karácsony, ami a szeretet ünnepe és ilyenkor egyre több angyalka szálldos körülöttünk, azt figyelve, hogy mennyire vagyunk jók. Majd az angyalokhoz hasonlítottam a tündéreket, akiket szintén a jó tulajdonságaikról ismerünk. Így elsőként a Tündér-melegedő feladattal vezettem be a témát, mintha mi is jó tündérek lennénk. Majd elmondtam a gyerekeknek, hogy a Boldogságvárhoz vezető következő lépcsőt csak akkor tudjuk megmászni, ha jó cselekedeteket gyűjtünk. Csengettyűjével megérkezett közénk Boldog Dóra, aki segítségével a Boldogságmondóka után elmeséltem a Szívem kertje című mesét. A mese után eljátszottuk a szituációs feladatokat: ki, hogyan tudna segíteni az anyukájának, ha sok dolga van, hogyan vigasztalnánk meg a síró csoporttársunkat és mit tennénk, ha óvó néninek fájna a feje.
Színeztünk angyalkákat is, amiből karácsonyi képeslap készült.
Majd már az előre kivágott szívekre került sor. Ismertettem velük, hogy az lesz a feladat, hogy tegyenek jót a társaikkal és annak az ovis társuknak a jelét bele fogom rajzolni a szívbe, akivel jót tettek. A cél, hogy minél több mindenkivel tegyenek jót és pár nap múlva a legtöbb jelet gyűjtő kisgyerek elnyeri a Jószívű címet.
Emellett készítettem egy Jóesés táblát is, amin fel voltak sorolva jó cselekedetek képekkel együtt: türelmesen várok sorban álláskor, szorgalmasan pakolok, nem leszek mogorva senkivel, megvigasztalok valakit, aki szomorú, figyelek a társaimra, játszom valakivel, akivel nem szoktam. A képek köré hópelyheket ragasztottam, amit elneveztem jóság hópelyheknek. Amibe akkor került be valakinek a jele, ha a felsorolt jó cselekedetek közül teljesítette valamelyiket.
Minden nap megbeszéltük ebéd előtt, hogy ki, kivel tett jót és milyen jó cselekedete volt. Rajzoltam a jeleket a szívekbe és a hópelyhekbe is. Az utolsó napon pedig átadásra került a Jószívű cím. Még mindenki felsorolta az aznapi jó cselekedetét, így sikeresen megmászhattuk a negyedik lépcsőt is.
A boldogító jócselekedetek témakört két tanítási órában dolgoztuk fel. Meghallgattuk a hónap dalát, közösen, körben állva táncoltunk. Ezután beszélgettünk arról, hogy miért december ennek a témának a hónapja. Emlékeztek rá, hogy tavaly ebben a hónapban lettünk a hónap csapata. Felelevenítettük, hogy mit készítettünk az előző tanévben, beszélgettünk az elméleti háttérről. Megoldottuk a munkafüzet feladatát: „Minden megvan?” – kiegészítettük, okos fej….szeretetteli szív. Miközben még többször meghallgattuk a hónap dalát, színeztek a gyerekek.
Ezután következett a mesehallgatás: Sven Nordqvist: Pettson karácsony című meséjét olvastam fel nekik. Megbeszéltük a mese tanulságát, hogy milyen jócselekedetek jelentek meg a mesében. Az első foglalkozás végét meditációval zártuk.
A második foglalkozás elején ismét meghallgattuk a hónap dalát, közben a gyerekek újra színeztek. Utána elkészítettük a füzért. Először kihúzott mindenki egy papírt, amin egy jó cselekedet volt. (pl. Ölelj meg valakit! Rajzolj valakinek! Játssz egy olyan osztálytársaddal, akivel eddig nem szoktál! stb) Ezeket a mondatokat ráírták egy papírszalagra, összeragasztottuk, felfűztük őket. Végül azzal díszítettük az osztály karácsonyfáját. Megbeszéltük, hogy lehet más jócselekedet is választani, megcsinálni. Egy héttel később megbeszéltük, hogy kinek sikerült a rá jutott jócselekedetet, vagy a maga által választottat megvalósítani. Nagyon örültem neki, hogy lelkesen számoltak be arról, hogy mi az ami megvalósult. A második foglalkozást is meditációval zártuk.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Bácska u Telephely
A decemberi elcsendesedésben sokkal könnyebb ráhangolódni az ajándékozás örömére.
Óvodánkban évek óta hagyomány, hogy Mikulásra meglepjük a kicsiket. Az ajándék készítése során a gyermekek átélhették, hogy milyen jó másokat „meglepni” , másoknak örömet szerezni.Reméljük, hogy a gyermekek megtapasztalták, hogy nem mindig az ajándék nagyságán van a hangsúly, és az adás öröme néha nagyobb, mint a kapás öröme. Természetesen a nagyok sem maradtak ki az ajándékozásból, hiszen az adventi koszorún minden gyermeket várt egy apró ajándék. Ők még jobban átélhették a várakozás izgalmát, hiszen nem tudhattuk ki kerül sorra, mivel a jeleket úgy húztuk ki.
Érzelmeiket azonosították, sokat fejlődött érzelmi életük.
Áldott Békés Karácsonyi Ünnepeket, és Boldog Új Évet kívánunk mindenkinek!
Légy kedves!
„…Ne múljon el a varázslat, engedd élni szívedben!
Hinni a csodában, meseszép világban…” (Okosodó)
Decemberi foglalkozásunk során, Lackfi János: „Igazi mese a Mikulásról” című történetét dolgoztuk fel a gyerekeknek. A szívmelengető mese arról szól, hogyan lett Szent Miklós minden adakozó, minden ajándékhozó ember példaképe. A mesék nagyon közel állnak a gyerekek szívéhez, és ezáltal próbáltuk rávezetni őket, hogy milyen egyedi dolog jónak lenni. Ahogy Lackfi János is megírta a jóság ragadós, ha valaki elkezdi, akkor elindul és körbejárja a világot, hiszen Szent Miklós is segített, akinek csak tudott. Reméljük, hogy a történet által közelebb kerültek a gyerekek ahhoz az érzéshez, hogy „jónak lenni jó”.
A mese bemutatását követően megkérdeztük a gyerekektől, hogy mi jut eszükbe, ha azt hallják: „jó cselekedet”. Csoportunk egyik kislánya L. a következőt mondta: „Jó cselekedet, ha valakit szeretünk… és abban a pillanatban fel is állt a székéről és megsimogatta az egyik társa arcát.
A tevékenységet egy kézműves foglalkozással zártuk le.
December 5-én a gyermekekben fokozódott az izgalom, mivel ilyenkor látogatja meg őket a jóságos, öreg Mikulás. A mi óvodánkba is betekintett a gyerekek nagy örömére.
December 6-án az óvodások meg is köszönték egy-egy gondolattal azt a sok-sok ajándékot, amit a kaptak a jóságos Mikulás bácsitól.
Szeretettel,
a gyerekek és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota