A &3.b osztályét is ide töltöttük fel,,,

A &3.b osztályét is ide töltöttük fel,,,

A hónap során elvégzett feladatok:
December a boldogító jó cselekedetek hónapja. Az adventi várakozás a legtökéletesebb időszak ahhoz, hogy szeretettel forduljunk egymás felé és apró kedvességekkel, odafigyeléssel törődjünk másokkal. Az ünnepi hangulat segít abban, hogy ilyenkor kicsit jobban, kicsit többet foglalkozzunk a körülöttünk lévő emberek érzéseivel, segítsük a rászorulókat, támogassuk az elesetteket. Ennek jegyében idén is részt vettünk az „Angyalbatyu” programban, aminek keretében cipősdobozokba csomagoltuk a gyerekek által otthonról hozott, megunt, de még jó állapotban lévő játékokat, ruhákat, könyveket, író- és rajzeszközöket, édességet. Az iskolai karácsonyfa alatt gyűjtögettük az ajándékokat, amiket folyamatosan szállítottak a gyűjtési központba az arra hívatott felnőttek. Sokat beszélgettünk arról, hogy nagyon jó ajándékot kapni, de adni még annál is felemelőbb érzés.
Rajz és technika órákon az összetartozás érzését erősítve rengeteg téli és karácsonyi dekorációt készítettünk a tanterem és a folyosó ablakaira, az ajtókra és a faliújságra, ami igazi ajándék egymás számára, hiszen segít az ünnepi hangulat megteremtésében, de nemcsak magunk, hanem az iskola előtt elhaladó emberek számára is. Hópihék, tortapapírból készült téli fák, madárkák, hóemberek, angyalok, balerinák, kicsi és óriási karácsonyfák, mind-mind az adventi lecsendesedést segítették elő bennünk. A gyerekekkel folyamatosan részt vettünk a község ünnepi készülődésében is. Verseket, kis színdarabokat memorizáltunk, dalokat énekeltünk, zenére koreográfiákat tanultunk, amiket előadtunk az adventi gyertyagyújtási vasárnapokon és a falukarácsonyon is. Jótékonysági vásárt is rendeztünk „Adventi forgatag” címmel, ahol a saját magunk és a szülők által készített fenyőfadíszeket, apró ajándéktárgyakat, süteményeket, forró teát, forralt bort árusítottak a szülői munkaközösség lelkes anyukái. A bevételt iskolánk, gyermekeink támogatására fordítjuk majd a tanév során.
A szünet előtti utolsó nap az ajándékkészítés jegyében telt el. A gyerekekkel családtagjaik számára készítettünk a művelődési házban karácsonyi képeslapokat csengővel, gömbdíszekkel, ami által átérezhették, hogy a maguk által készített ajándékok sokkal személyesebbek, egyénibbek és szeretetteljesebbek. Azt is megtanultuk, hogy nem mindig a drága, csillogó ajándék az igazi, hanem inkább a szívből jövő, még akkor is, ha az esetleg szerényebb.
Az osztálynak van egy előző csoportomtól megöröklött adventi naptárja, ami egy Mikulást ábrázol, akinek a ruhája apró, számozott dobozkákat rejt. Ezekbe a dobozkákba tettem minden gyerek számára pici, jelképes ajándékokat (cukorkát, tasakos mézet, matricát, karamellát), amikhez folyamatosan, napról-napra, egymás nevét kihúzva juthattak hozzá a tanulóim. Örömmel töltött el, hogy bár tudták már, hogy mit rejt a dobozka, mégis véges-végig izgalommal, várakozással telve nyitogatták a fiókokat és boldogan vették át az apró kedvességeket. Ezáltal is erősödött bennük az érzés, hogy a pici dolgok is lehetnek fontosak.
Fő feladatként a „Tündérfalut” készítettük el sablon alapján papírból, ahol az emberekkel együtt élnek a tündérek, ahol mindenki figyel a másikra, segítik a rászorulókat, támogatják az elesetteket. Itt mindig mindenki boldog és elégedett emiatt, de ha netán szomorúság ütné fel a fejét, lehet szólítani a karácsonyi angyalokat is, akik azonnal megoldják a gondokat. Így a Tündérfalu fölé szintén sablon segítségével angyali seregletet is alkottunk, akik a szállingózó hópihék között várják a kívánságokat.
Az utolsó napon a felsősökkel együtt közös énekléssel, egymásnak előadott műsorszámokkal, meghitt hangulatban zártuk a 2022-es évet, majd a falu Betlehemét is meglátogattuk. Remélem, a sok-sok jócselekedettől átitatva mindenki csak a szeretetet, a békességet, a lecsendesedést viszi haza a saját karácsonyfája alá, hiszen csak így lesz áldott az ünnep.

A hagyományoknak megfelelően a 4. osztályosok készültek a karácsonyi műsorral. A próbák már novemberben elkezdődtek. A gyerekek lelkesen készültek az előadásra. Izgatottan próbálták a zenés darabot. Az első fellépésre december 10-én szombaton került sor. A sok próba meghozta gyümölcsét, nagy tapssal fogadta a közönség a Betlehemes előadást az Advent fényei rendezvényen. A következő hetekben hétfőn a Szociális Otthon időseinek csaltunk könnyeket a szemükbe kis előadásunkkal, majd kedden a Caritas Központba látogattunk, ahol ismét hatalmas tapsot kaptunk az ottani idős néniktől. A legutolsó fellépésünk az Iskola karácsonyi műsora volt, ahol gyerekeknek, a tanár néniknek és a meghívott vendégeknek vittük el a karácsony hangulatát.
Így biztos, hogy megtanulták a gyerekek, hogy nemcsak a drága ajándék a fontos karácsonykor, hanem egy taps is mennyire sok örömöt tud okozni.
Ezenkívűl a gyerekek idén is gyűjtöttek csokoládét rászoruló gyerekek számára, sőt az idei évben egymásnak is készítettek kedves kis ajándékokat.

A téma megbeszélését követően a képeslapok kivitelezéséhez fogtak a gyerekek. Nagyszerű munkák születtek, amelyeket bemutattak egyénileg az osztálytársaiknak.

Az órát egy már jól ismert relaxációs gyakorlattal kezdtük: „Kincset rejtek, nem mutatom, kincset rejtek, megmutatom!”. Nagyon szeretik a gyerekek ezt a gyakorlatot, írás órán gyakran használjuk ujjmozgatóként. Most azonban a havi témához kapcsolódóan új értelmezésben vettük elő: megbeszéltük a gyerekekkel, hogy milyen kincseink lehetnek (tárgyi és nem tárgyi egyaránt). Milyen érzés az, ha ezeket a kincseket elrejtjük és milyen az, ha megmutatjuk, milyen kincseket adhatunk egymásnak, amivel megörvendeztethetjük a másikat (akár egy rajz, vagy egy ölelés, de szóba került, hogy egy szép kavics, egy szem cukorka, egy mosoly, stb. mind-mind lehetnek olyan kincsek, amikkel örömet okozhatunk a másiknak). December különösen alkalmas arra, hogy a gyerekeknek felhívjuk a figyelmét az ajándékozás, az adakozás, adományozás, jótékonyság, jócselekedetek boldogító érzésére, kiváló alkalom, hogy megtanulják és megtapasztalják a „Jobb adni, mint kapni!” boldogságfokozó hatását.
Az adakozást megélhették a gyerekek a gyakorlatban is: iskolánk csatlakozott a MosolyManók programhoz, és sok-sok cipősdobozt töltöttünk meg játékkal, íróeszközökkel, édességgel. Az osztályunk készített képeslapokat is a dobozokhoz, melyekre csupaszív rajzaikat alkották meg, ezzel is örömet szerezve a rászoruló gyerekeknek.
Az ajándékozás örömét osztályunkban is megélhettük. Adventi hagyományunk, hogy december elsejétől minden nap kihúzzuk egy-egy kisgyerek nevét (a névkártyák az én ajándékaim voltak a gyerekeknek, kamatoztatva a nyáron megszerzett kalligráfiai tudásomat, ezt elmesélve a gyerekeknek az egész életen át tartó tanulásra hívtam fel a figyelmüket). A szerencsés kisgyerek ajándékba kap egy adventi kupont, mely biztosítja, hogy aznap ő legyen a kiválasztott (sor elején állhat, nem kell házi feladatot írnia, oda ül, ahova csak szeretne stb.), így biztosan boldogan megy haza aznap, hiszen érzi az egész napos figyelmet, törődést. Ezen kívül a Mikulásos adventi naptárunk egy-egy zsebecskéjéből megkapja a számára odakészített kis csokoládét (aminek boldogságfokozó hatása szintén bizonyított…).
December közepén egy újabb boldogságóra keretében megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a jó cselekedetekhez mire van szükségünk. A munkafüzeti ábra segítségével elkészültek a kis figuráink, amiket tablóra ragasztva elhelyeztünk a tanteremben, hogy emlékeztessen minket arra, hogy mindig van lehetőségünk jót cselekedni, mindenünk adott hozzá. Az iskolában és az otthonunkban adódó lehetőségekről sokat beszélgettünk, hogy mivel segíthetjük egymást, szüleinket, testvéreinket. Mivel tudunk nekik örömet okozni, hogyan könnyíthetjük meg például anyukánknak a karácsonyi készülődést, hogyan csalhatunk mosolyt osztálytársunk arcára, mivel tehetjük boldoggá a környezetünkben élőket, például egy kedves mosoly a boltosnéninek, egy ölelés az udvaron egyedül lézengő diáktársunknak stb. A gyerekeket figyelve azt láttam, hogy a karácsonyi hangulat, a jócselekedetek boldogító érzése végigkísérte a hónapjukat, és bízom benne, hogy haza is vittek ebből a sok-sok tanulságból, tapasztalatból.

„Az élet egyik legszebb jutalma, hogy miközben az ember másokon segít, egyben önmagán is segít.” (Ralph Waldo Emerson)
Már első osztálytól arra neveljük kisdiákjainkat hogy a kedvesség, nagylelkűség jó erény, legyenek segítőkészek. Nagyon sok területre kiterjed a jó cselekedetek hatása. Egy biztos, megállapítást nyert az a tény, hogy a hasznosság érzését és egy új identitás lehetőségének a kialakulását élhetik, élhetjük meg jó cselekedetek kifejezése által. Amikor jó cselekedeteket hajtunk végre empatikusabbnak és szerethetőbbnek látjuk magunkat, hiszen nem csak másokat szemlélünk pozitívabban, de magunkat is kedvezőbben értékeljük. A jó cselekedetek gyakorlása közben, akár olyan képességeik is felszínre bukkanhatnak melyekről, még tudomásuk sem volt. Nem utolsósorban, az egyik legalapvetőbb emberi szükségletet elégíti ki, ha kapcsolatba kerülünk másokkal.
A decemberi hónap az adventi készülődés időszaka, készülünk legszebb ünnepünkre a szeretet ünnepére. A gyerekek cselekedeteit is áthatotta az egymásra figyelés, segítés, az izgatott készülődés. Osztályunk kisdiájkait is jellemezte a kedvesség, nagylelkűség. Adventi naptárunkból minden nap előkerültek a mesék pl: A befogadott nagypapa, és minden kis tanuló kapott valami meglepit.
Bekapcsolódunk iskolánk által szervezett cipősdoboz akcióba, ahol hátrányos helyzetben élő gyerekeknek, lehetett ajándékokat hozni. Öröm volt látni,ahogyan osztályukban gyűltek a kis csomagok. A jótékonykodás lényege, hogy önzetlenül váljunk meg szeretett és nagyra becsült dolgaiktól azért, hogy másoknak jót tegyünk s örömet okozzunk! Ezek a pici gyerekek ezt megtették!
Írtak egymásnak levelet, amely úgy kezdődött örülök hogy az osztálytársam vagy, és azt szeretem benned, hogy…….
Megtanultuk a hónap dalát: Jó emberré csak szívemmel válhatok, hangzott a tantermünkben.
Iskolánk karácsonyfájára az osztályunk is készített díszeket, és fel is díszitettük azt az aulánkban, közös éneklés keretében.
Az osztálytermünkben pedig elkészítettük a jó cseledet karácsonyfáját.
Az adventi utolsó gyertyagyújtáson osztályunk adott műsort. A kisdiákjaink műsora rámutatott az Advent legfontosabb üzenetére, hogy embertársaikban lássuk meg a hozzánk betérő üdvözítőt, és ne szalasszuk el az alkalmat a SZERETETRE. Volt ének és versmondó verseny is osztályunkban.
Ebben a hónapban több órát is ajándék készítésre fordítottunk. Azért hogy, osztályunk kicsi tanulói is tudjanak meglepetést szerezni, szüleiknek, testvéreiknek, nagyszüleiknek. Készítettünk mécseset, hógömböt, gyertyát, képeslapot, angyalkát. Ezekkel a személyes tárgyakkal melyet saját kis kezükkel készítettek a gyerekek, nagy örömet okoztak szeretteiknek, a fenyőfa körül.
Emlékezz! Minden egyes pillanatban, amikor magadnak jót teszel és ebből a jóból más is részesül, hozzájárulsz ahhoz, hogy jobb legyen ez a világ.