Az órát egy már jól ismert relaxációs gyakorlattal kezdtük: „Kincset rejtek, nem mutatom, kincset rejtek, megmutatom!”. Nagyon szeretik a gyerekek ezt a gyakorlatot, írás órán gyakran használjuk ujjmozgatóként. Most azonban a havi témához kapcsolódóan új értelmezésben vettük elő: megbeszéltük a gyerekekkel, hogy milyen kincseink lehetnek (tárgyi és nem tárgyi egyaránt). Milyen érzés az, ha ezeket a kincseket elrejtjük és milyen az, ha megmutatjuk, milyen kincseket adhatunk egymásnak, amivel megörvendeztethetjük a másikat (akár egy rajz, vagy egy ölelés, de szóba került, hogy egy szép kavics, egy szem cukorka, egy mosoly, stb. mind-mind lehetnek olyan kincsek, amikkel örömet okozhatunk a másiknak). December különösen alkalmas arra, hogy a gyerekeknek felhívjuk a figyelmét az ajándékozás, az adakozás, adományozás, jótékonyság, jócselekedetek boldogító érzésére, kiváló alkalom, hogy megtanulják és megtapasztalják a „Jobb adni, mint kapni!” boldogságfokozó hatását.
Az adakozást megélhették a gyerekek a gyakorlatban is: iskolánk csatlakozott a MosolyManók programhoz, és sok-sok cipősdobozt töltöttünk meg játékkal, íróeszközökkel, édességgel. Az osztályunk készített képeslapokat is a dobozokhoz, melyekre csupaszív rajzaikat alkották meg, ezzel is örömet szerezve a rászoruló gyerekeknek.
Az ajándékozás örömét osztályunkban is megélhettük. Adventi hagyományunk, hogy december elsejétől minden nap kihúzzuk egy-egy kisgyerek nevét (a névkártyák az én ajándékaim voltak a gyerekeknek, kamatoztatva a nyáron megszerzett kalligráfiai tudásomat, ezt elmesélve a gyerekeknek az egész életen át tartó tanulásra hívtam fel a figyelmüket). A szerencsés kisgyerek ajándékba kap egy adventi kupont, mely biztosítja, hogy aznap ő legyen a kiválasztott (sor elején állhat, nem kell házi feladatot írnia, oda ül, ahova csak szeretne stb.), így biztosan boldogan megy haza aznap, hiszen érzi az egész napos figyelmet, törődést. Ezen kívül a Mikulásos adventi naptárunk egy-egy zsebecskéjéből megkapja a számára odakészített kis csokoládét (aminek boldogságfokozó hatása szintén bizonyított…).
December közepén egy újabb boldogságóra keretében megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a jó cselekedetekhez mire van szükségünk. A munkafüzeti ábra segítségével elkészültek a kis figuráink, amiket tablóra ragasztva elhelyeztünk a tanteremben, hogy emlékeztessen minket arra, hogy mindig van lehetőségünk jót cselekedni, mindenünk adott hozzá. Az iskolában és az otthonunkban adódó lehetőségekről sokat beszélgettünk, hogy mivel segíthetjük egymást, szüleinket, testvéreinket. Mivel tudunk nekik örömet okozni, hogyan könnyíthetjük meg például anyukánknak a karácsonyi készülődést, hogyan csalhatunk mosolyt osztálytársunk arcára, mivel tehetjük boldoggá a környezetünkben élőket, például egy kedves mosoly a boltosnéninek, egy ölelés az udvaron egyedül lézengő diáktársunknak stb. A gyerekeket figyelve azt láttam, hogy a karácsonyi hangulat, a jócselekedetek boldogító érzése végigkísérte a hónapjukat, és bízom benne, hogy haza is vittek ebből a sok-sok tanulságból, tapasztalatból.

„Az élet egyik legszebb jutalma, hogy miközben az ember másokon segít, egyben önmagán is segít.” (Ralph Waldo Emerson)
Már első osztálytól arra neveljük kisdiákjainkat hogy a kedvesség, nagylelkűség jó erény, legyenek segítőkészek. Nagyon sok területre kiterjed a jó cselekedetek hatása. Egy biztos, megállapítást nyert az a tény, hogy a hasznosság érzését és egy új identitás lehetőségének a kialakulását élhetik, élhetjük meg jó cselekedetek kifejezése által. Amikor jó cselekedeteket hajtunk végre empatikusabbnak és szerethetőbbnek látjuk magunkat, hiszen nem csak másokat szemlélünk pozitívabban, de magunkat is kedvezőbben értékeljük. A jó cselekedetek gyakorlása közben, akár olyan képességeik is felszínre bukkanhatnak melyekről, még tudomásuk sem volt. Nem utolsósorban, az egyik legalapvetőbb emberi szükségletet elégíti ki, ha kapcsolatba kerülünk másokkal.
A decemberi hónap az adventi készülődés időszaka, készülünk legszebb ünnepünkre a szeretet ünnepére. A gyerekek cselekedeteit is áthatotta az egymásra figyelés, segítés, az izgatott készülődés. Osztályunk kisdiájkait is jellemezte a kedvesség, nagylelkűség. Adventi naptárunkból minden nap előkerültek a mesék pl: A befogadott nagypapa, és minden kis tanuló kapott valami meglepit.
Bekapcsolódunk iskolánk által szervezett cipősdoboz akcióba, ahol hátrányos helyzetben élő gyerekeknek, lehetett ajándékokat hozni. Öröm volt látni,ahogyan osztályukban gyűltek a kis csomagok. A jótékonykodás lényege, hogy önzetlenül váljunk meg szeretett és nagyra becsült dolgaiktól azért, hogy másoknak jót tegyünk s örömet okozzunk! Ezek a pici gyerekek ezt megtették!
Írtak egymásnak levelet, amely úgy kezdődött örülök hogy az osztálytársam vagy, és azt szeretem benned, hogy…….
Megtanultuk a hónap dalát: Jó emberré csak szívemmel válhatok, hangzott a tantermünkben.
Iskolánk karácsonyfájára az osztályunk is készített díszeket, és fel is díszitettük azt az aulánkban, közös éneklés keretében.
Az osztálytermünkben pedig elkészítettük a jó cseledet karácsonyfáját.
Az adventi utolsó gyertyagyújtáson osztályunk adott műsort. A kisdiákjaink műsora rámutatott az Advent legfontosabb üzenetére, hogy embertársaikban lássuk meg a hozzánk betérő üdvözítőt, és ne szalasszuk el az alkalmat a SZERETETRE. Volt ének és versmondó verseny is osztályunkban.
Ebben a hónapban több órát is ajándék készítésre fordítottunk. Azért hogy, osztályunk kicsi tanulói is tudjanak meglepetést szerezni, szüleiknek, testvéreiknek, nagyszüleiknek. Készítettünk mécseset, hógömböt, gyertyát, képeslapot, angyalkát. Ezekkel a személyes tárgyakkal melyet saját kis kezükkel készítettek a gyerekek, nagy örömet okoztak szeretteiknek, a fenyőfa körül.
Emlékezz! Minden egyes pillanatban, amikor magadnak jót teszel és ebből a jóból más is részesül, hozzájárulsz ahhoz, hogy jobb legyen ez a világ.