Az órát relaxációval indítottuk. A teljes asztalt papírral beborítva szabadon firkálhattak. Ezt a játékot nem először játsszuk és azt tapasztalom, az első próbálkozásokhoz képest sokkal jobban el tudják magukat engedni, el tudnak lazulni.
A téma bevezetéseként mindenki sorban húzott a képes kártyák közül, melyek különböző társas szituációkat ábrázoltak, majd elmesélték mit látnak a képen. Ha jó cselekedetnek ítélték meg, akkor a kép felkerült a szívecskére.
Ezt követően arról beszélgettük, ők mikor tettek valamilyen jócselekedetet, és az milyen érzés volt számukra és milyen érzés volt annak, akinek ezzel segítettek.
A téma feldolgozásához A tündér újévi ajándéka c. mesét választottam. A mesében a gyerekek a tündértől egy fehér lapokból álló könyvet kaptak, amelyben a lapok minden jócselekedet után arany, ezüst színben pompázó, gyönyörű mintákkal díszített lapokká váltak, és amibe sajnos időnként egy-egy csúnya paca is került, ha a gyermekek veszekedtek, irigykedtek.
A mese után különböző szituációkat meséltem el nekik, ők pedig eldönthették, hogy a tündér ezt vajon hogyan értékelné, milyen lap kerülne a könyvbe. A nagyokat arra biztattam ők maguk is kitalálhatnak vagy akár felelveníthetnek egy történetet, mely velük történt meg. Ezt néhányan nagyon ügyesen meg is tették.
A foglalkozásra előre megfestett titkos koronákat (akkor még nem tudták a gyerekek mire készülünk) ez alkalommal különböző mintákkal, ragasztással díszítették ki. Megbeszéltük, hogy a Méhecske csoportosak amellett, hogy szorgosak, nagyon jólelkűek is tudnak lenni, hiszen sokszor kedvesek, figyelmesek, segítőkészek egymással. Közösen próbáltunk meg mindenkiről feleleveníteni egy olyan emléket, amelyben valami jó tett, hogy a jócselekedetek királyává koronázhassuk. Természetesen mindenkiről jutott valami kedves emlék eszünkbe, így jócselekedete pozitív megerősítéseként mindenkit „megkoronázhattunk.”
A foglalkozás lezárásaként a gyermekek egyik kedvenc ölelős játékát játszottuk, majd szerettük volna felragasztottuk a jócselekedetek jelét a Boldogság várához vezető utunk 4. lépcsőjére.
Boldogító jó cselekedetek
Az óra menete:
1. Ráhangolódás
-A Mikulás legendájának meghallgatása
-A történet valóságos és mesebeli elemeinek megbeszélése. Morális tartalom kiemelése.
-Interneten/tableten /Szent Miklós püspökről fellelhető információk megkeresése.
-Mikulásváró versek és dalok felidézése
2. Hogyan tudnánk örömteli meglepetést okozni a kisebb gyerekeknek?
– Ötletek meghallgatása.
– A képességeinkhez és lehetőségeinkhez megfelelő ötlet megvalósítása:
A: Tankonyhán sütemény készítése, minél több darabból álló mézes, vagy linzer készüljön!
B: Készítsünk magunknak jelmezeket! Angyalok legyenek a lányok, az egy szem fiú öltözzön Mikulásnak!
3. A sütemények elkészítése karácsonyi és téli / Télapó váró zenék meghallgatása közben történt.
A tanulók fegyelmezett munkamegosztás mellett dolgoztak, örömmel és izgalommal gondoltak arra, hogy a kicsiny tanulók mekkora szemekkel fogadják majd őket!
4. A jelmezeket, nagyon egyszerű kivitelezéssel, 2 napig öltögették, ragasztgatták a gyerekek.
5. A „projekt” megvalósulása: Teremről, teremre haladva , ének és csengő szóval érkezett a 10. osztály Mikulása az intézmény gyerekeihez. Akik nagyon komolyan vették a látogatásunkat, verseket mondtak, és a „nagyok „ sütivel „ díjazták a lelkes szavalókat, de jutott bőven mindenkinek!
Örömmel nyugtáztuk, hogy jól sikerült ez a nap! Legboldogabbak talán a mi, a nagyok voltunk, hogy sikerült egy kis csodát vinni a kisgyermekek iskolai életébe is!
Összegzés: Az értelmileg akadályozott tanulók érettségét fejlesztette, az hogy „felnőttként” viselkedtek, vagyis nem ők kaptak ajándékot, hanem ők készíthettek most a kicsiknek.
Önállósodtak a konyhai munkában.
Saját ötletüket valósíthatták meg, önállóan dönthettek, kis segítséggel barkácsolhattak.
Sikerélményt szereztek és hálát, katarzist élhettek át!
(Zelenka Ildikó, gyógypedagógus)
A hónap témájához kapcsolódva a foglalkozást beszélgetéssel kezdtük, felsoroltuk, hogy ki milyen jócselekedettel szokta megörvendeztetni a környezetében élőket. Minden gyerek felsorolta, hogyan segít a szüleinek, a csoporttársának, az óvónéninek.
“Jobb Veled A Világ!” képeslapot készítettünk, melyet minden gyermek átadott az egyik ovis barátjának. Alkotás közben a hónap dalát hallgattuk.
Miskolci Kazinczy Ferenc Általános és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Iskola
Hogyan tudunk örömöt szerezni szüleiknek, testvéreinknek?
Mivel tudok segíteni az ünnepek előtt?
Beszélgettünk a gyerekekkel, arról, hogy mik is a jó cselekedetek. Mennyire boldoggá tehetjük vele a másikat. A kolleganőmmel bevezettük a jó cselekedetek táblát. Ha valamelyik gyermek úgy érzi, hogy a társa olyan dolgot tett érte, ami őt boldoggá teszi, a nevéhez odatesz egy piros szívecskét. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nincs elég piros szívecskénk 🙂
MSZC Gépészeti Szakközépiskolája
Az önzetlenség, a segítségnyújtás hatásait gyűjtöttük össze. A táblára felkerült az a néhány kategória (hajléktalanok, idősek, gyermekek, állatok), akik rászorulnak mások segítségére, illetve konkrét ötletek, hogyan lehet feléjük segíteni, szolgálni. Egy youtube videó alapján beszélgetve megállapítottuk, hogy nem leszünk kevesebbek, ha segítünk. A segédanyag „A drágakő” című története is jó alapot adott a beszélgetésre. Vitát indítottunk arról, hogy jobb-e adni, mint kapni, minden embert megillet-e a segítség, mindenki ugyanannyira tud-e jót cselekedni. Mottó: Aki nem hisz abban, hogy sok jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.” (Böjte Csaba)
„Jobb adni, mint kapni!” kifejezés értelmezése közösen.
Beszélgetőkör: Miért van szükségünk jó cselekedetek adására? Majd mindenki készített pozitív üzenetkártyákat, mellyel a gondolatait juttatta el a számára fontos személynek. A jó cselekedeteket szívekbe rejtettük, és egy karácsonyfaformát készítettünk belőle, melyet két kis angyal fog közre. Tettekkel is kifejezzük a figyelmünket a hónap során, mert a 31 napos jó cselekedet kihívást mindannyian bevállaltuk. Óránkat a hónap dalával zártuk.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Szintén beszélgetéssel kezdtünk, kinek milyen tulajdonságai vannak, jók és rosszak egyaránt, ezután tértünk rá milyen jó cselekedetekről hallottak már, ők tettek-e már valakivel jót, ha igen hogyan, tudnak-e vállani ilyet…Mit jelent a kedvesség, mit jelent ez annak a számára, akivel jót teszünk, milyen hatással van rá és ránk is, várhatunk-e cserébe bármit is jócselekedeteinkért, mit jelent az önzetlenség. Elolvastuk Varró Dániel: A macskagrófkisasszony esete a medvevitézzel című meséjét. Ehhez kapcsolódóan rajzot készítettünk. A lányok lerajzolták hogy képzelik el a macskagrófkisasszonyt, a fiúk a medvevitézt. Erdős Sándor verses meséjét is meghallgattuk Egérke új házáról, amihez szintén készítettünk illusztrációt. Végül összeírták, saját maguk mit szeretnének és tudnának segíteni akár otthon, akár az iskolában.
Sokat beszélgettünk arról, hogy mi az a sok jócselekedet, amivel boldogságot tudunk vinni egymás életébe. A gyerekek azt mondták, hogy leginkább karácsonykor gondolnak erre az emberek, ezért karácsonyfákkal illusztrálták ezt a témát.