Az ajándékozás, az adni vágyás öröme fontos dolog mindannyiunk életében. Gyermekeink most tapasztalják meg, hogy miért is van jelentősége. Örömöt kiváltani valakiből fontos számukra, hiszen egyszer ők adnak, máskor ők kapnak. Nem feltétlenül tárgyi ajándékokra szerettük volna irányítani a figyelmüket. Egyre jobban értékelik és igénylik a dicséretet, simogatást, ölelést, vigasztalást. Szívesen bújtak bele a Mikulás, rénszarvas, manók szerepébe, vita nélkül megosztoztak ezeken a szerepeken.
Az adventi készülődést a gyermekekkel közösen végeztük. Egyszerű, általuk is megvalósítható díszeket készítettünk, (újrahasznosítottunk, kartondobozt, cipősdobozt) melyből még otthonra is jutott. Barkácsműhelyünkben cipősdobozból kandallót készítettünk, hópelyheket nyírtunk ablakunkra, új adventi koszorút barkácsoltunk a régi díszeinek felhasználásával és „mézeskalács díszt” óvodánk közös fájára. No és persze a nagy Titok projekt: meglepetésajándék készítése a családoknak. Nagy örömmel készültünk és közben jót beszélgettünk, ezáltal egy kicsit bepillanthattunk egymás családjának, karácsonyi készülődésébe.

A decemberi Boldogságfoglalkozásunk keretein belül a gyerekekkel közösen mézeskalácsot gyúrtunk, nyújtottunk, szaggattunk, díszítettünk és kóstoltunk a gyerekek nagy örömére.A közös tevékenykedés és játék hálával és boldogsággal töltötte el őket.

A tevékenységet a Bagdi Bella: Boldog vagyok c. dal meghallgatásával kezdeményeztem, mely felkeltette a gyermekek érdeklődését.
A Téli erdő történetét meséltem el, majd a beszélgetést kezdeményeztem a meséről, a szereplőkről, arra motiváltam őket, hogy érezzék át a szereplők érzéseit, mit érezhetnek a segítségre szorulók, és mit érezhetnek a segítséget nyújtók. Megfogalmazták többen is, hogy jobb adni, mint kapni. Elmondták, hogy ki milyen jócselekedetet hajtott már végre, hogyan segítenek otthon. Az „ajándékozós” játékokkal szerettem volna arra rávilágítani, hogy nem csak tárgyi dologgal lehet jó cselekedetet tenni, hanem egy mosollyal, öleléssel, simogatással, csiklandozással, puszival, egy kedves szóval is. A tevékenység zárásaként a „jó cselekedetek” angyalkáját színezhették, majd vágták ki.

Mi mással is kezdhettük volna a boldogító jó cselekedetek témáját, mint azzal, hogy jót teszünk.
Az időszakban éppen aktuális a madarak etetése, ezért a tündérek szívmelengető bemelegítése után zsírgolyókat készítettünk a gyerekekkel: tálba szórtuk a magokat, a bátrabbak kézzel lapátolták a zsírt, összegyúrtuk és mosolygó szilikonformába nyomkodtuk, hogy a madarak biztosan elmosolyodjanak, ha meglátják. Egy kis hűtés után már ki is tudtuk nyomkodni és etetőbe helyezni az udvarunk kis vendégeinek. Fontos megemlítenem, hogy ez a szülőkkel közös jó cselekedet volt. Önzetlenségüknek hála, olyan sok eleség gyűlt össze, hogy később is lesz mivel dolgoznunk.
Magunkat ünnepelve a hónap dalára úgy táncoltunk, mint ahogy a szív dobog: körbe álltunk, belépkedtünk összehúzódva, majd kilépkedtünk vissza a körbe.
A következő alkalmon játékos beszélgetőkörben meséltük el egymásnak, hogy mi jót tettünk aznap. Majd megismerkedtünk egy szomorú kisegérrel, aki nem szeret óvodába járni, mindenkitől fél és nincsenek barátai. Ismét a tündérek segítettek. Megmutatták neki a szupererejét, ahogy minden gyereknek is. Ez igazán őszinte, ragyogó örömöt festett a kicsi arcokra. Büszkén mutogatták egymásnak a szupererő kártyáikat.
A témát a Bretter Worldians Foundation animációjával zártuk, amely annyira elvarázsolta a gyerekeket, hogy újra megnéztük. A filmecske után 3 féle szimbolikájú színezőből választva színezhették ki a világot a szívből jövő jó cselekedetekre gondolva: sugárzó szeretettel, szívindákat növesztve szerteszét, vagy a szív ajándékát adva. Hiszen „Jó emberré csak a szívemmel válhatok”…