December az óvodai életben egy várakozással és csodákkal teli időszak. Ilyenkor mi, felnőttek igyekszünk minél több csodát csempészni a mindennapokba. De ki mondta azt, hogy a csodákra és a varázslatra csak a felnőttek képesek?!
21 kicsi gyermek kezdte meg a csoportban a decemberi készülődést. Sürögtek, forogtak a barkácsolós asztal körül, hiszen szüleiknek titokban készíthettek ajándékot, amit a karácsonyi ünnepség után boldogan, csillogó szemmel adtak át. De mi a helyzet azokkal a számukra ismeretlen emberekkel, akik az óvodánkat környező utcákban élnek? Nekik apró tenyereikkel gyártották a színes és vidám képeslapokat, amiket nagy izgalommal dobáltak be egy közös séta alkalmával a postaládákba. Nagy öröm volt a gyerekek és a szülők számára is, amikor 1-1 internetes bejegyzésen megpillantották a gyerekek alkotásait néhány hálás szó kíséretében, de azt gondolom, hogy még többet adtunk és kaptunk azoktól az idős lakóktól, akikkel találkoztuk is a kapuikban és személyesen adhattuk át jókívánságainkat nekik. Egy néni meg is hatódott és könnybelábadt szemmel kívánt nekünk szép ünnepeket és mesélte, hogy hamarosan meglátogatja őt is a külföldön élő családja, az unokája éppen óvodáskorú.
Sajnos nem minden alakul úgy, ahogy tervezzük. Ez történt az idei mézeskalács sütésünkkel is. Drága dadusnénink megbetegedett, így nélküle kellett ezt a kedvelt „feladatot” végrehajtanunk. Amikor már egy kicsit jobban érezte magát, vittünk neki egy kis csomagot, hiszen nagyon fontos tagja a csoportunknak és mindenben számíthatunk rá. A csomagba rejtettünk mézeskalácsot és egy képeslapot, amit a gyerekek színeztek neki, remélve, hogy ezzel is segítjük őt, hogy mihamarabb meggyógyuljon.
Megtanultuk a gyerekekkel, hogy kapni jó dolog, de adni talán még jobb. Ötleteket gyűjtögettünk, hogy az óvodában és otthon milyen jócselekedetekkel lephetjük meg egymást. Azóta minden felnőtt dupla/tripla adag „kávét és forrócsokit” kap, amit a gyerekek a babakonyhában készítenek nekünk, valaki mindig sertepertél, hogy kidobhat-e valamit vagy leszedhet-e plusz edényt az asztalról és mindig kérés nélkül felbukkan egy-egy buksi fej, ha a lapátot meg kell tartani. A gyerekek mesélték, hogy anyát és apát is meglepték otthon, hogy beágyaztak maguknak, segítettek porszívózni és kérés nélkül felkeltek reggel. Egy gyermek azt is megfigyelte, hogy amikor a fővárosban buszoztak anyával, akkor egy nagy fiú átadta a helyet egy idős néninek és ez a néninek nagyon jól esett.
Ha már szóba került a barkácsolás, akkor az óvoda minden gyermekének készítettünk közösen apró angyalkákat, amit borítékokba rejtve a titkár néni segítségével „el is küldtünk” a csoportokba, persze titokban, hogy senki ne tudja kik voltak a kisangyalok alkotói. Terveinkkel ellentétben az óvó nénik hamar rájöttek, hogy a mi csoportunk volt, hiszen látják és hallják az aktuális havi beszámolóinkat :).
A hónapunk egyik utolsó nagy feladata a körülöttünk élő madarak segítése volt. Számukra tartottunk egy kis Madárkarácsonyi ünnepséget, ahol együtt énekeltünk karácsonyi dalokat, majd a fákra cinkegolyókat akasztottunk és megtöltöttük a madáretetőket finom magvakkal.
A Boldogságórák óvodai gyakorlása hónapról hónapra egyre látványosabb a csoportunkban. A gyerekek észrevesznek a környezetükben olyan dolgokat, amiket eddig nem (pl. a buszos néni öröme) és a foglalkozásokon elhangzott megerősítéseket, kéréseket és témákat fel is használják. Erre a hónapban a legjobb példánk a közös hóember építése volt. Öröm volt látni, hogy egy gyermek elkezdte görgetni a hógombócot, de amikor az már túl naggyá dagadt és egyedül már nem bírt vele, többen is neki gyűrkőztek és együtt sikerült a helyére görgetniük a hóember pocakját. Azt hiszem, hogy ez a program többek között erről is szól, egymás meghallgatása, elfogadása, megsegítése az, amire a mai világban egyre nagyobb szükség van, de talán ez a 21 kicsi emberke már jó úton halad ahhoz, hogy ezt az iskolában és a felnőtt életben is tudatosan alkalmazza majd.

A boldogságórára való ráhangolódás a Mai napon, a mai napon a boldogságra rátalálok kezdetű mondókával történt. A gyerekek egyre kevésbé a tárgyakat, inkább egymást vagy engem ölelnek meg.
A kezdő relaxációnak az” irkafirka összevissza ” relaxációs gyakorlatot választottam és a gyerekek több percen keresztül szívesen végezték. Kicsit kiengedték mozdulatok formájában, papirra vetve az akkori hangulatukat, érzéseiket.
Beszélgettünk arról, hogy mik lehetnek a jó cselekedeteket, kivel lehet tenni jót, magunkkal hogy teszünk jót. Majd meghallgattuk a Jó emberré csak a szívemmel válhatok kezdetű Bagdi Bella dalt. Ezután egy színpadnak kinevezett helyen (szőnyeg) néhány szituációs játékot játszottunk el . Majd a Szívem kertje c. mesét hallgatták meg a gyerekek.
Mik azok a jó cselekedeteket amit én tettem mostanában?- erről beszélgettünk.
Ezután a karácsonyi keretes lapra lerajzolhatták magukat és aki tudta azt is amikor valamilyen jó cselekedetet hajtott végre. Többen azt rajzolták, hogy a kukába berakják a szemetet, amit más eldobott. És természetesen a jó cselekedtek jelét a szívecskét is kiszínezhették és ráragaszthatták a rajzukra. Közben hallgattuk a hónap dalát és egyéb karácsonyi zenéket.

Dátum: 2023.12.30
Korcsoport: 4-5 évesek

– A Boldogságórát egy relaxációs gyakorlattal kezdjük „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár”.
– Körbe állunk a szőnyegen és kitárjuk karjainkat, majd olyan mozdulatokat végzünk, mint ahogy látjuk szállni a madarakat.
– Ezt a gyakorlatot először a helyünkön végezzük el, majd körben is. Ezzel kifejezve a szabadságot és a szabadon szárnyalást.
– A relaxációs gyakorlat után szintén egy kört alkotunk ülve és beszélgetünk a közelgő ünnepről, a Karácsonyról.
– A karácsonyi hangulat megteremtése következtében beszélgetünk a jócselekedet szó jelentéséről. Beszélgetünk arról, hogy mi a jó cselekedet.
– Ezt követően elolvasok nekik egy mesét: Szívem kertje, majd megbeszéljük röviden a kis Amália történetét..
– Ezután mindenkinek adok egy „üzenet a Mikulásnak” címü papírt, amire a kívánságaikat rajzolhatják. Majd ezeket a rajzokat egy kis postaládába dobhatják, mit is szeretnének karácsonyra.
– Végezetül a Boldogságórát Bagdi Bella- Szeretet c. dalának meghallgatásával zárjuk.

Az adventi időszak különösen jól tudja segíteni a hónap témájának megértését.
Az egymásra való odafigyelés, a kedvesség ,a figyelmesség amit adunk, nem csak annak okoz örömet , boldogságot aki kapja, hanem legalább annyira annak is ,aki adja.
Foglalkozásunkat egy relaxáció gyakorlattal a „Hóember vagyok ,elolvadok” gyakorlattal indítottuk. Ezt követően, Boldog Blanka érkezett hozzánk ,akinek a gyermekek elmondhatták gondolataikat a jó cselekedetekkel kapcsolatban. Mikor ,milyen jó cselekedettel találkoztak már. A mesére hívó mondóka után Lukács Elvira : A téli erdő történetéből megismerhették, hogyan segítik az erdei kis állatok egymást.
Az „ajándékozós” játék során kedveskedtek egymásnak egy gesztussal, egy kedves szóval. Időközben hallgattuk kedvenc Bella dalainkat és elkészültek a csodaszép angyalkák is, melyet a boldogságóra faliújságon helyeztünk el.

A Boldogságóra továbbadása: minden hónapban , csoportunk zárt facebook oldalán tájékoztatom a szülőket az aktuális téma feldolgozásával kapcsolatban. Most decemberben ezen kívül, Szeret-vendégségbe hívtuk a szülőket. A délután , az egymásra való odafigyelés jegyében zajlott. A szülőkkel közösen végeztük a kedvenc relaxációs gyakorlatunkat, eljátszottuk a „hoztam neked egy…” kapcsolatfejlesztő játékot, amely nagyszerűen segítette a szülők/családok közötti kontaktus építést-kilépve a megszokott mindennapokból. Az szülő-gyermek közötti ölbeli játékok , közös alkotások segítették a „figyelek rád” , „itt vagyok veled” attitűd varázsát, melyek a rohanós hétköznapokban talán még inkább felértékelődnek.
Szeretet-vendégségünk zárásaként boldogító üzenetekkel ajándékoztam meg a szülőket, családokat.
Saját csoportomon kívül , az egész óvodát is sikerült bevonni a Jó cselekedetek gyakorlásában. A kezdeményezést első alkalommal indítottam ilyen formában. A családokat otthoni közös alkotásra bíztattam gyermekeikkel együtt. Az elkészített angyalkák, óvodánk auláját díszítik.
Örömet és hálát érzek mindazért, hogy ezt a számomra is igen fontos témát , a sokszínű tevékenységen keresztül sok gyermekhez , és családhoz tudtam közel vinni.