1. Ráhangolás: Egy filc szivecskét adtunk körbe, és minden gyermek elmondta a mellette levő társának, hogy „Azért szeretlek, mert ….”
2. Jószívű vagy!
Egy szivecske matricát kapott minden óvodás, amit egy társuknak adhattak ajándékba, akiről azt gondolják, hogy jószívű. Választásukat meg is kellett indokolniuk. Sokféle válasz elhangzott, pl. Jószívű vagy, mert: megosztod velem a játékot; segítesz rendet rakni; nekem adtad a rajzodat; segítettél levenni a szerszámosládát; segítettél felhúzni a cipőmet stb.
3. Rajz: Jó cselekedetek karácsonykor: Arra kértem a gyermekeket, hogy gondolják át, milyen jó cselekedetet tudnak véghez vinni, miben tudnak a családjuknak segíteni az ünnepi előkészületek során és rajzolják azt le. Volt aki a sütésben segítkezne anyának, mások a rendrakásban, takarításban stb. rajzok születtek.
4. Lezárásként meghallgattuk Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát.
Boldogító jó cselekedetek
Karácsony előtt a gyerekekkel egy különleges kézműves foglalkozást tartottunk az osztályban. Ezt megelőzően foglalkoztunk az önzetlen segítség és az örömszerzés témájával osztályfőnöki óra keretében. A „Boldogságóra” tematikájához kapcsolódva jó cselekedetet hajtottunk végre: az elkészült kézműves ajándékokat másoknak adtuk. Így nemcsak alkottunk, hanem örömet is szereztünk másoknak, megtapasztalva az adni örömét.
Decemberi témánk a boldogító jó cselekedetek gyakorlása volt. Az advent egy varázslatos időszak, ilyenkor igyekszünk mindannyian egy kicsit jobbak lenni , kicsit jobban figyelni a környezetünkre és társainkra, kicsit többet segíteni otthonunkban és az óvodában is, igyekszünk örömet okozni a környezetünkben élőknek és megvigasztalni a szomorkodókat. Ezen gondolatok jegyében telt a decemberünk. A szőnyegen ülve sokat beszélgettünk arról, hogyan tudunk segíteni egymásnak, és nagyon fontos volt, hogy a gyerekek megtapasztalják, ha örömet szereznek másoknak, az nekik is nagyon jó érzés. A sok közös éneklés, játék során egyre nyitottabbak lettek egymás felé. Többször játszottuk a ” Szeretlek, mert…” játékot, ahol nagyon érdekes dolgokat mondtak egymásról a gyerekek, illetve körbe adtuk a ” Szeretet ölelést”.
Téma: A jó cselekedetek gyakorlása és a belső béke megélése
A decemberi hónapban a hangsúlyt a várakozás érzelmi megélésére és a közösségünk erősítésére fektettük. Célunk az volt, hogy a gyerekek a külsőségek helyett a belső értékekre – a szeretetre, a figyelemre és a hálára – összpontosítsanak.
A hónap minden napját közös mesepercekkel indítottuk. Ez a rituálé segített a csoportnak elcsendesedni, és békés, nyugodt állapotban kezdeni a napot. A mesékhez naponta meglepetés feladatok is társultak, melyeket a tanulók a napközi folyamán készítettek el. Az elkészült alkotásokat minden másnap kiállítottuk a termünkben, így a közös munkánk gyümölcse folyamatosan díszítette a környezetünket.
Levél a Mikulásnak: Az első foglalkozáson nem csupán listát írtunk, hanem érzéseket fogalmaztunk meg. A leveleket egy közös séta keretében elvittük a helyi Mikulás-házba, ami maradandó élményt nyújtott a gyerekeknek.
A következő órán a Karácsonyról beszélgettünk. Megvitattuk, hogy az ajándékoknál sokkal fontosabb a szeretet, az öröm és a béke érzése, amit egymásnak adhatunk.
A szünet előtti utolsó napot igazi közösségi élménnyel koronáztuk meg. Közös mézeskalácssütést szerveztünk, ahol az illatok és az együttes munka még inkább összehozta a csoportot. A napot az „angyalkázás” tette teljessé: a tanulók névre szóló karácsonyi üdvözleteket írtak egymásnak, ezzel is gyakorolva a jó cselekedetek erejét és a társas kapcsolatok ápolását.
Összegzés: Ez a hónap bebizonyította, hogy az apró gesztusok, a közös alkotás és a figyelem teszik valóban boldoggá az ünnepi készülődést. A gyerekek megtapasztalták az adás örömét és a közösségi lét megtartó erejét.
A foglalkozást a Napimádás és Tüdőtakarítás relaxációval indítottuk.
A téma feldolgozását a Jóságfa titkai c. mese köré építettem.
A mese egy fáról szól, amely nem almát, nem körtét termett, hanem színes szívecskéket.
De csak akkor, ha az erdő lakói kedvesek voltak egymáshoz. A fát 3 manó őrizte, akik észrevették, hogy a fa levelei megfakultak, mert az emberek elfelejtettek egymásra figyelni.
Miközben bejárták az erdőt és segítettek a nyuszin és észrevették, hogy segítség mindig szívet növeszt a jóságfán. Megvigasztalták a szomorú kis rókát, amitől újabb szív termett a fán, így rájöttek, hogy vigasztalás is jó cselekedet. Megtanították az írigy medvének, aki nem akarta megosztani a mézét senkivel, hogy a jóság nem fogy el attól, ha adunk belőle.
A mese végén az egész erdő összegyűlt a Jóságfa körül. és mindenki mesélt egy apró jó cselekedetről:
• egy megosztott játék,
• egy kedves szó,
• egy segítő kéz.
A Jóságfa fényesen ragyogott, tele volt szívecskékkel.
A manók mosolyogtak, és ezt mondták:
– A jóság ott van mindenkiben. Csak elő kell venni.
A mese után mi is megkerestük közösen a bennünk lakó jóságot. Mindenki mesélt valami jócselekedetéről, amiért egy színes szívecskét kapott.
Majd képeket válogattunk, amin jó -és rossz cselekedetek voltak, megkerestük melyek azok, amiért a jóságfán biztosan szívecske teremne.
Közösen kiszíneztük a jóságfánkat és felragasztottuk rá a színes szívecskéket, a kiválasztott jócselekedetekkel. A szívecskékre felkerültek azok a jóságok, amelyeket megkerestünk egymásban és magunkban.
(segítek, megosztom, megbocsátok, megvigasztalom, bocsánatot kérek, megölelem, megsimogatom, adok, vigyázok, meghallgatom, játszani hívom).
A boldogságórát egy mozgásos játékkal zártuk le:
Haegy egy jó cselekedetet mondtam a gyerekek felvehettek egy szívecskét, és a kosárba gyűjthették. Kipróbáltuk úgy is, hogy egy-egy nagycsoportos volt a játékvezető és ők mondhattak jó cselekedeteket társaiknak.
Az óvodában a jó cselekedetekről beszélgettünk a gyerekekkel. Megbeszéltük, miért fontos segíteni egymásnak, az embereknek és az állatoknak is. A gyerekek nagy örömmel vettek részt egy gyűjtésben, amelyet kutyák számára szerveztünk. Élelmet, takarókat és játékokat hoztunk, hogy segítsünk azoknak az állatoknak, akiknek erre szükségük van.
A közös beszélgetések során a gyerekek megtapasztalhatták, milyen jó érzés adni és segíteni. A program különleges élménye volt, hogy személyesen is találkozhattunk állatokkal, így a gyerekek közelebb kerülhettek hozzájuk, és még jobban megérthették a gondoskodás és szeretet fontosságát.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
Egymás támogatása, segítése átszővi mindennapunkat, de az ünnep közeledtével mégis nagyobb hangsúlyt fektetünk rá. Az adventi naptár napi bontogatása is nagy öröm számukra, ezután a Mikulás érkezését vártuk nagy izgalommal. A szülőkkel közös adventi barkácsdélután volt a legmeghittebb ünnepre hangolódó programunk: a közös kézműveskedés, teázás, majd a adventi koszorú harmadik gyertyájának meggyújtása.
A foglalkozást a Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dallal kezdtük, majd megbeszéltük a téma fogalmi hátterét, mit jelent jót tenni. Gyerekszemmel nézve nagyon kedves, őszinte gondolatok fogalmazódtak meg. Szituációs játékokkal folytattuk a foglalkozást, amelyet nagyon szerettek a gyermekek. A szívem kertje című mesével folytattuk a téma feldolgozását, majd a jó cselekedet jelét kiszíneztük és felragasztották a 4. lépcsőfokra.
A karácsony közeledte remek alkalmat nyújtott számos jó cselekedetre. Év végére minden elcsendesedett, a gyerekek is élvezték, hogy segíthetnek, mit jelent: „Jobb adni, mint kapni.”