Ebben a hónapban az optimista szemlélet megismerésén, kialakításán dolgoztunk. Kerestük a jót a mindennapokban, a pozitív lehetőségeket a nehezebb helyzetekben. Beszélgettünk, szituációs játékokat játszottunk, viccgyűjteményt készítettünk és lerajzoltuk optimizmust sugárzó énünket. Közben észrevettük, így gondolkodva mosolygósabb, könnyebb, s jobb lett a napunk. Rajtunk (is) múlik, hogy a holnap is ilyen lesz-e!

„Megérdemlem én ezt?”

Az ujjainkat is megdolgoztató relaxációs gyakorlattal kezdtük a foglalkozásunkat, majd Bella dalát énekelve mozogtunk, ölelkeztünk. Értelmeztük és példákat mondtunk az optimizmus és pesszimizmus szavak jelentésére. Az Önbizalom hegyét utasítások alapján rajzolták, s közben észrevételeiket is elmondhatták, kérdéseimre felelhettek. Rajzolás közben -utalva ezzel a gyötrelmekre- megszólalt az egyik gyermek: Inkább lennék otthon! Majd a tóban lévő élőlények rajzolásakor ezt kérdezte valaki: Megérdemlem én ezt? Természetesen ezeket az érzéseket is átbeszéltük. Majd két oszlopba álltak és a Postás játékkal zártunk ritmusokkal és derülátó jó kívánságokkal.
Hogy önbizalmuk tovább fejlődjön csak jó tulajdonságokat mondhattak egymásról. Először a fiúk álltak az osztály elé egyesével, majd a lányok. Meglepődve tapasztalták, hogy mindenkiről tudnak valami jót is mondani, nem csak bántani egymást. Miután kérdésemre mindenki úgy válaszolt, hogy nagyon jól estek neki osztálytársai szavai, egyöntetűen elfogadták, hogy nem kellene bántaniuk egymást sem szavakkal, sem tettekkel. Majd körbe álltunk és egymás hátán pizzatésztát gyúrtunk, belevalókat helyeztünk bele, összeütögettük, megdolgoztuk, megfűszereztük és felcsipegettük. Nagyon élvezték, jó hangulatban zártuk ezt a foglalkozást is.

Optimista Szellemek, Boldogságos Tökök és Derülátó Fák

Boldogság óráinkat a rajzórákon tartjuk, s így szerencsére több alkalommal is beépíthetem az aktualitásokat a foglalkozások témájába. Szeretnek ezekről a témákról beszélgetni. Így történt ez az Állatok Világnapjára készülésekor. Idén is sokan adományoztak az állatmenhely lakóinak, mondván, hogy ezek az állatok bíznak bennünk.
Az Önbizalom hegyét az utasításaimnak megfelelően rajzolták, s közben elmondták miért olyan elemeket, színeket választottak. Majd meséltek a sikereikről és szorongásaikról is. Néhány gyermekben félelmet keltett egy másik osztályba járó iskolástársuk ijesztgetése a szellemekkel. Erről is beszélgettünk és elhatároztuk, hogy kedves, „Optimista szellemek”-et fogunk készíteni a következő alkalommal. Ügyességi ritmustapssal és önbizalomfejlesztő öleléssel fejeztük be ezt a foglalkozást. Rajzaikat miután a folyosó ablakára helyeztem megmutatták az ijesztgetőnek is.
Ennek kapcsán beszélgettünk a magyarországi töklámpás hagyományáról és a Halloweenről is. Ezek után „Boldogságos Tök”-ök is készültek.
Ősz lévén a természet változásait, annak szépségeit is megfigyeltük és különböző technikák (fülpiszkáló, papírzsebkendő stb.) alkalmazásával készítettünk képeket. A szomorúságainkat a Derülátó Fák ágainak-leveleinek tekergetésével „facsartuk ki” magunkból, miközben Bella dalát hallgattuk és énekeltük.

Október hónapban az ajánlott témát dolgoztuk fel. Megnéztük az Erősségkert videót, beszélgettünk az optimizmus jelentéséről, a reményről. A lelki egészség világnapján körbejártuk a témát. Az ölelés világnapján átéreztük az ölelés fontosságát. Megfigyeltük egymást és magunkat. Néztük, hogy miközben odamegyünk egymáshoz, mosolygunk. Ki jobban, ki kevésbé, de mosoly jelenik meg az arcunkon. Nagyon megérintett, hogy azok a gyerekek, akik egyébként a mindennapokban esetleg konfliktusokat élnek meg egymással, odamentek a másikhoz, és megölelték egymást. Megrajzoltuk az „Örök mosoly”-unkat. Elkészítettük az optimista montázst. Nagyon vidáman, optimistán és reménnyel teli töltöttük a foglalkozásainkat és a napjainkat.

A gyerekeinknek az optimizmus fogalma sem volt már ismeretlen, de azért felelevenítettük, hogy mi is a különbség egy pesszimista és egy optimista ember gondolkodása között.
Aztán rátértünk arra, hogy vegyük észre azt is, hogy az optimista gondolkodás vajon akkor is jellemző-e ránk, ha saját magunkat vesszük górcső alá: hogyan beszélünk saját magunkkal, amikor elrontunk valamit, amikor nem úgy sikerül valami, ahogy szeretnénk?
(képek)
Végül pedig szabadon választott kiscsoportokban kisvideót készítettek arról, hogy az ő életükben mikor és hogyan merülnek fel bizonyos problémák és azt hogyan is tudják megoldani optimista szemlélettel. Most egy picit a magyarral is kombináltuk, mert arra kértem őket, hogy ahol lehet és illik a szövegkörnyezetbe, alkalmazhatnak magyar szólásokat és közmondásokat is. A minimalista stílustól a profi kivitelezésig készültek kisfilmek, amelyeket nagy élvezettel néztek végig. Ezek a kisfilmek alaptémaként szolgáltak további beszélgetőköreinkhez.
Jó volt megtapasztalni, milyen lázba hozta őket a kisvideók készítésének lehetősége, többen még az őszi szünetben is „forgattak”, napokig ezt beszélték, tervezték, próbálták az udvari szünetekben is.
Teljesen ráhangolódtak, olyannyira, hogy minden apró kis dologban meglátták a jót, íme erre egy személyes példa:
Amikor egyik szünetben többedjére kellett felmennem az iskolai emeletre és ennek egy sóhaj kíséretében hangot is adtam, egy fiúcska rám nézett, és mosolyogva mondta: „Tudod Éva néni, csak optimistán. Úgyis mindig azt mondod, itt az ideje újra elkezdened többet mozogni. A lépcsőzés jó kezdet!” Hiába, na, az én tanítványom. 😊És milyen igaza volt! 😊

A foglalkozást Pataki Anett: Cézár, az optimista medve című meséjével vezettük be. Megbeszéltük mit jelent optimistának lenni. Csoportmunkában gyűjtöttünk rossz dolgokat, majd szituációs játékkal megkerestük ezeknek a rossz dolgoknak a jó oldalát. Nagyon jó hangulatban telt az óra. Sokat nevettünk és minden rosszban találtunk valami jót.