Ezen az órán az optimizmusról beszélgettünk a gyerekekkel. Páros gyakorlat során a tanulók pozitív élményeket osztottak meg egymással. Nagyon élvezték a pozitív kártyák készítését, melyet a foglalkozás végén egymásnak ajándékoztak.
Az optimizmus gyakorlása
A gyermekekkel arról beszélgettünk, hogy kinek milyen kudarcélménye volt, ami nagyon bántotta őt és hogyan tudott változtatni rajta, hogy legközelebb másképp sikerüljön, illetve, hogy egyáltalán sikerüljön. A gyermekek többségénél a különböző tárgyak kerültek előtérbe, amiket nem kaptak meg a szüleiktől. Szintén a nagycsoportosoknál sikerült jobban megközelíteni a témát. Képet készítettünk arról, hogy mi nem sikerült, mit tettem annak érdekében, hogy elérjem a kitűzött célom.
Csoportommal az optimizmusról tartottunk foglalkozást.
Bevezetésként kitöltötték kiscsoportban a keresztrejtvényt, miután megbeszéltük a kifejezés különböző jelentéstartalmait.
Aztán elolvastuk az Optimista mesét, megbeszéltük a különbségeket a pesszimista és az optimista között. Majd zárásként párban, az optimista szemüveg segítségével a tanulók pozitív megerősítéseket mondtak egymásnak.
A foglalkozás hozadékának azt látom, hogy a tanulókban tudatosodott, hogy ez nem csak a velük született adottságokon múlik, hanem tudatosan tehetnek érte, és ezt érdemes gyakorolni.
Az optimizmus hónapjában próbáltuk az önbizalmunkat erősíteni. A „Nem tudom megcsinálni!” „Úgy sem sikerül!” „Nem értem!” – megjegyzések helyett egyre többször hangzott el az „Egyre ügyesebb vagyok!” „Már nekem is megy!” „Végre sikerült!” – kifejezések. Az optimista mesét egy csoportmunkás órán dolgoztuk fel. Az első csoport Vidámfalvát rajzolta le olyannak, amilyennek ők képzelték, a második csoport Szomorúfalvát. A harmadik egy hidat tervezett Vidámfalva és Szomorúfalva közé, a negyedik csoport pedig egy lányos és egy fiús varázsszemüveget rajzolt. Az optimista képregényt a következő héten készítettük el, amikor már ügyesen tudtunk optimistán gondolkodni.
Két évvel ezelőtt be akartam jelentkezni a bibliatáborba, de, sajnos, nem volt több hely.
Édesanyám felhivta a táborvezetőt, hogy érdeklődjön, aki sanálkozva mondta, hogy már foglalt az összes hely. Nagyon szomorú, vigasztalhatatlan voltam. De…egy hét elteltével megcsörrent a telefon. A táborvezető volt. Nekem nagyot dobbant a szivem, mert azért hivott, hogy közölje, elmehetek a táborba! Egy páran visszaléptek, igy maradt üres hely és én nagyon, de nagyon boldog voltam!
Tanulság: Várjuk ki mindennek a végét!
Kristály Ágoston, V. osztály, Csikkarcfalva
A témához kapcsolódó dalt még szünetben is énekeltük 🙂 Eleinte nehezen, majd egyre könnyebben találták meg a rosszban a jót, a savanyú mellé az édeset. A végén rengeteg „limonádé” készült 🙂
nagyon kedvelt elfoglaltság az osztályban a foci. Sokat beszéltünk az optimizmusról, a lelkesítésről, az erőfeszítésről, a tettekről. Elhatároztuk, most megnyerjük az alsós focibajnokságot. Edzés, pozitív megerősítés és optimizmus.
Az eredmény? Nyertüüüüünk!!!!
Miután tisztáztuk az optimizmus fogalmát, a gyerekek nagy része azt mondta, hogy ők optimisták, tehát tulajdonképpen nincs is szükségük ennek fejlesztésére. De végül játszodtunk, beszélgettünk, s elkészültek a képregények is.