A filmet iskolánk 9.can osztálya készítette, amelyben egy optimista és egy pesszimista ember nézőpontját mutatják be. A kisfilm egy szakításról szól, melyet a lány pozitívan, a fiú pedig negatívan él meg.
Az optimizmus gyakorlása
Az óra elején felelevenítettük, amit tavaly tanultunk az optimizmusról. Beszélgettünk optimista és pesszimista jellemvonásokról. Megnevettettük egymást vicces grimaszolással. A mese elolvasása után beszélgettünk annak tartalmáról. Négyfelé osztott írólapon lerajzolták a gyerekek, milyennek képzelik el magukat 20, 40, 60 és 80 évesen. Az óra végén elénekeltük a dalt és örömtáncot jártunk.
A második órán a pozitív megerősítéseket tartalmazó kártyacsomagból kiválasztottuk azokat, melyeket egy szép új világ megteremtéséért magunkkal vinnénk a jövőbe. Elismételtük, milyen tulajdonságokkal bír egy optimista ember. Beszélgettünk azokról az élethelyzetekről, amelyekben a legoptimistább ember is kibillen egyensúlyából. A gyerekek sorolták a saját életükben is szerepet játszó élethelyzeteket. Tanácsokkal látták el őket a gyerekek. Elmondták, hogyan fogják őket szeretetükkel körülvenni. Az óra második felében a gyerekekkel megalkottuk egy szép új világ plakátját.
Szép új világunkat közösen álmodtuk meg. Színes, mesés, varázslatos. Nagy tágas házakkal, állatokkal, nagy kerttel, folyókkal, hegyekkel, tündérekkel, mesebeli lényekkel.
Szeretet,segítség,megértés,jóindulat,béke,tiszta levegő és víz,kreativitás,vitalitás…..hangoztak a gyerekektől Igazuk van!!Ez a szebb jövő feltétele….
A gyerekek elképzeléseiket a jövő otthonáról, iskolájáról, játszóteréről, járműveiről, és az állatkertekről rajzolták le.
Egy új kezdet mely kíváncsivá tesz, motivál, gondolkodtat, cselekedtet, pozitív érzésekkel tölt fel egy nemes cél elérése érdekében. Köszönjük, hogy részesei lehetünk! Aprajafalva1
Az optimizmus gyakorlását a tükörjátékkal, a varázsgömb használatával, és a smile készítéssel tettük gazdagabbá, mely a közös gondolkodást, és az új tudás élményalapú konstruálását tette lehetővé. Az alkotás közben, Bagdi Bella dalait hallgattuk.
A tevékenységek leírása:
1. óra
Arra kértük, a gyereket, hogy válaszanak maguknak egy társat, mert Nevetésversenyt fogunk rendezni. Ők lesznek a Vidám bohócok, akiknek az lesz a feladatuk, hogy megnevetessék egymást, mégpedig úgy, hogy az egyik bohócnak minél tovább kell komolynak maradnia. Ha sikerül megnevetetni a társát, akkor csere következik.
A játék után megbeszéltük, hogy ki hogyan érezte magát, miért jó a nevetés, majd rátértünk az optimizmus és a pesszimizmus értelmezésére, miközben példákat mondtak a gyerekek. Ezután színes lapokból szemüvegeket készítettek maguknak. Körbeültünk és arra kértük őket, hogy képzeljék el, hogy az a szemüveg, amit készítettek, az egy varázsszemüveg, amelyet, ha felvesznek, akkor a rossz dolgokban is meglátják a jót. Meséljenek olyan történetet, amely kellemetlen, rossz volt számukra, majd tegyék fel a varázsszemüveget és lássák meg a helyzet jó oldalát.
Miután mindenki elmondta a saját kis történetét, a gyerekek újra feltették a varázsszemüvegeket és arról beszéltek, hogy miben reménykednek a jövőt illetően.
2. óra
A következő tanórán ismertettük a gyerekekkel a Csillagfény című feladatot. A gyerekekkel közösen kitaláltunk egy olyan történetet, amelynek a mottója egy Victor Hugo idézet: „A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét”.
A téma lezárásaként újra felolvastuk a Csillagfény című történetet.
Megpróbálkoztunk ebben a hónapban videó készítésével. A videón megmutatjuk, milyen a pesszimista és az optimista hozzáállás. A valóságban is így történt. Tényleg mi nyertük meg a papírgyűjtést az idén. 🙂
Az elveszett boldogság
(Szlatki Gergely és az 5.d)
Élt egyszer egy kislány, aki nagyon szomorú volt. Egyszer lejött érte egy mozgólépcső a mennyből és a szomorszobába irányította a mennybéli portáskutya. Sokan voltak ebben a szobában.
Nagyon sok dologgal próbálták felvidítani őket. Először óriási strucctollal csikizték a talpukat, de ez nem jött be. Másodjára egy papírbohóccal táncoltatták meg őket. Sajnos túl nagy volt a szél és elvitte a papírbohócot. A harmadik próbálkozás általában be szokott jönni.
Most is így lett. A portáskutya lépett be az ajtón és azt mondta:
– A boldogságért nem kell a mennybe jönni, csak egy kicsit keresnetek kell magatokban. Nézzetek csak le! A házak fényei csak úgy ragyognak, mint 1001 csillag az égen.
Attól a naptól kezdve a kislány tudta, hogy a portáskutyának igaza volt.
Nem kell papírbohóc, sem strucctoll, mert a boldogság BENNÜNK van.
Csodálatos, ha az embernek születésnapja van, s ha az osztályban ketten is egyszerre ünnepelnek, természetes a közös buli. Hacsak közbe nem jön valami. Mert még a születésnapunkon is félresikerülhetnek a dolgok. S hogy mi a teendő az ilyen napokon? Elmenekülhetünk a probléma elől, vagy szembe is nézhetünk vele…