Mivel már második éve veszünk részt a programban, a mese felelevenítésével kezdtük az órát. A képregényt választották, mert ezt más témában már többször rajzoltak. Voltak, akik párban dolgoztak, volt, aki egyedül. Nagyon jó ötleteik voltak, sajnos a képek nem adják vissza az alkotás hangulatát. Másnap alig várták, hogy befejezhessék a megkezdett rajzokat, amelyeket természetesen ki is állítottunk.

Szilágyi István

Nap – a fény, az optimizmus jele. Szinte mindegyik óvodáskori rajzon ott szerepel a Nap az égen. Mi is egy-egy pozitív gondolatot írtunk a mi kis napocskáinkra, amelyek most az osztályunk falát díszítik. Optimizmus= pozitív gondolkodás . Igyekszünk minél többet nevetni, mosolyogni, örülni és ha valami nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna, nem adjuk fel, mindig van más megoldás, másik lehetőség!!!

Elsőseim, miután részt vettek az optimizmusról szóló órámon, ahol meghallgatták az újabb mesét a „ládikából”, majd együtt énekeltük, hogy „pozitív gyerek vagyok, bármikor bármire képes vagyok”, elkezdtek gondolkodni, ötletelni, hogyan tudnánk a feladatunkat kivitelezni. Büszke vagyok rájuk, amiért ez jutott eszükbe, mellyel engem is igazán boldoggá tettek, megerősítettek abban, hogy jó úton haladunk így együtt. Visszaemlékeztek, hogy az íráselemeknél, milyen nehezen ment az a bizonyos „fecskevonal”. Persze sokat gyakoroltuk, miközben biztattam, piros csillaggal jutalmaztam őket, mert tudtam, hogy hamarosan gyönyörűen fog menni az írás. Ők szépen írnak, szeretnek iskolába járni, én meg továbbra is minden órára magammal viszem a legszebb piros csillagokat író tollamat…