Elsős diákjaimnak a hónap témája, a pozitív gyerek, elnyerte tetszésüket. Szívesen beszélgettek róla, s a minden rosszban van valami jó gondolatot ügyesen fogalmazták meg saját eseteikre. Az elmondottakat rajzban is megörökítették.

A BOLDOGSÁGÓRA PROGRAM októberi témája „Az optimizmus gyakorlása” volt.
Az 1.a és az 1.b osztályos diákok erkölcstan órán dolgozták fel az új témakört.
Az első foglalkozás elején egy mesét hallgattak meg a szomorúságról, a vidámságról és a reményről. Nagyon tetszett nekik a történet, figyelmesen hallgatták. Miután megbeszéltük, hogy kik voltak a szereplők, miről szólt a cselekmény, megvitattuk, hogy mit is jelent az optimizmus kifejezés, milyen a bizakodó, derűlátó ember.
A gyermekek lelkesen jelentkeztek, hogy elmondják, hogy az ő életükben mi volt az a szomorú eset, ami később jóra fordult, mi volt az a probléma, ami a nap végére megoldódott. Ezeket az élethelyzeteket rajzolták le képregény formájában.
A második foglalkozás végén szituációs játékot játszottak, amit nagyon élveztek. Közösen levonták a tanulságot: MINDENRE VAN MEGOLDÁS! 🙂

A BOLDOGSÁGÓRA PROGRAM októberi témája „Az optimizmus gyakorlása” volt.
Az 1.a és az 1.b osztályos diákok erkölcstan órán dolgozták fel az új témakört.
Az első foglalkozás elején egy mesét hallgattak meg a szomorúságról, a vidámságról és a reményről. Nagyon tetszett nekik a történet, figyelmesen hallgatták. Miután megbeszéltük, hogy kik voltak a szereplők, miről szólt a cselekmény, megvitattuk, hogy mit is jelent az optimizmus kifejezés, milyen a bizakodó, derűlátó ember.
A gyermekek lelkesen jelentkeztek, hogy elmondják, hogy az ő életükben mi volt az a szomorú eset, ami később jóra fordult, mi volt az a probléma, ami a nap végére megoldódott. Ezeket az élethelyzeteket rajzolták le képregény formájában.
A második foglalkozás végén szituációs játékot játszottak, amit nagyon élveztek. Közösen levonták a tanulságot: MINDENRE VAN MEGOLDÁS! 🙂

2016. október 30.
írta: Kedvesek2a
Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és AMI
Soltvadkert

Az októberi „optimizmus” gyakorlása témájához, a Lázári ” Petőfi Sándor” Szakliceum kisiskolásai optimista „szemüveget” készítettek. A feladat nem volt egyszerű, mert a szemüveg egyik lencséjén egy problémájuk jelent meg, melyet csodálatos módon, pozitivvá változtathattak. A feladat sikerült és a kicsi optimista rajzocskákat egy hatalmas pozitiv szemüvegbe illesztettük. A gyermekek fantasztikus és lelkes alkotásai mellé, pedig egy optimista versecske is került amit nem kis meglepetésünkre a rímek világában oly jártas tanítónénijük írt számunkra.
Nos, nekünk minden okunk megvan az OPTIMIZMUSRA:)

A második órát 2016.10.28-án tartottam az optimizmusról. 13 tanuló volt jelen. Beszélgettünk az optimizmusról, szituációs játékokat játszottunk és ennek alapján képregényt készítettünk. Az óra végén zenét hallgattunk. A tanulók nagyon lelkesek voltak.

Optimizmus

A dálnoki első osztályosokkal közösen írtunk optimista mesét egy koboldról és mókus barátjáról. Mivel ebben a hónapban termésnapra is készültünk, őszi termésekből készítettük el a mesében szereplő mókusunkat. Ezek mellett, hogy még inkább észrevegyük, milyen sok jóban van részünk, a gyerekek egész hónapban jelölgették, gyűjtögették Optimista- batyujukba a velük történt jó dolgokat, mindazt, ami örömet okozott nekük. Ezeket az élményeket megosztottuk egymással is, és igyekeztünk a negatív tapasztalatokat is átfordítani, megkeresni bennük a jót…
Igaz barátság

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kobold. Ő egy boldog, vidám kisember volt, ott élt a kerek erdő mélyén. Volt neki egy igen kedves barátja, egy mókus.
Egy szép őszi napon a kobold eldöntötte, hogy meglátogatja barátját. El is indult, útközben megcsodálta a tarka erdőt, a szépen táncoló faleveleket. Vidáman szaladgált a száraz avarban. Amikor bekopogott a mókus odújának ataján, meglepődve vette észre, hogy barátja nagyon szomorú.
– Mi a gond, barátom?- kérdezte aggódva.
– Érzem a bundámon, hogy mindjárt itt a tél, és még nincs tele az éléskamrám. Mi lesz így velem? Hogy fogom kibírni a nagy hideget?
– Tudod, mit? Én majd segítek neked! Gyűjtünk együtt terméseket: mogyorót, diót, gesztenyét, makkot.
– Köszönöm, de a házam nagyon magasan van, nem tudjuk felhordani a rakományt. Én már nagyon fáradt vagyok.
– Sose búsulj, csak gyere, gyűjtsünk egy kupacra valót, majd szólok madár barátaimnak, ők szívesen behordják az elemózsiát.
Neki is láttak szorgosan a munkának, a madarak szívesen segítettek, versenyezve hordták a sok őszi kincset a kuckóba. Mire lement a nap, a mókusodú tele volt mindenféle finom csemegével. A jó barátok elégedetten hajtották álomra fejüket, örültek, hogy együtt dolgozhattak.
Szükségben ismerszik meg az igaz barát.