Hogyan ébredtél? Jobb vagy bal lábbal? Miért? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk. Nagyon őszinték voltak a gyerekek.
Az optimizmus gyakorlása
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
Az októberi boldogságóra téma bevezetését egy kis ráhangoló relaxációval kezdtük, majd beszélgettünk mit is jelenthet az, hogy optimista valaki. Derűsen, pozitívan, mosolygósan látja a dolgokat. A gyerekeknek mondtam olyan szituációkat, amik nem túl vidámak és arra kértem őket, mondjanak rá megoldásokat. „Esik az eső és nem mehetünk az udvarra játszani.” „Nem baj Dóri néni, viszont lehet idebent jókat játszani”- szinte mindenkitől ez volt rá a válasz. Tódi törpe varázsszemüvege c. mesét a mesére hangoló versikével kezdtem, utána pedig átbeszéltük a mesében hallottakat. Mi is felvettük a saját varázsszemüvegünket, próbáltunk minél több pozitív meglátást mondani az adott napról, milyen jó dolgok történtek velük aznap, ebben segítségünkre volt egy mosolygós smiley labda is. A hónap dalára, a Pozitív gyerek vagyok c. számra táncoltunk és készített mindenki magának egy smiley-t, a boldogságóra jelét, amit nagyon lelkesen alkottak meg gyurma segítségével a gyerekek, ezeket haza is vihették. Az ölelés világnapján kőrbe ölelte a csapat egymást és megbeszéltük ki hogyan érezte magát utána. Az optimizmus erősségmondókát is sokat gyakoroltuk a héten. Emlékeztek a gyerekek a szeptemberi, hála mondókájára is, ügyesen vissza is mondták azt. Átfordítottuk a boldogságóra kerekét az optimizmusra, hogy velünk maradjon a hétköznapokra is ez a pozitív felfogás és várjuk a következő havi boldogságórát is! 🙂
Gyerekek optimista szemlélete:
„Szerintem ha valami rossz történik, az még nem jelenti azt, hogy minden rossz lesz! Például, ha ma elrontok egy dolgozatot, az csak egy lehetőség arra, hogy legközelebb jobban teljesítsek. Amikor nehézséggel találkozom, próbálok a jó dolgokra gondolni, mint arra, hogy tanulhatok belőle valamit. Mindig van valami jó is minden helyzetben, csak meg kell találni!”
Ez az optimista szemlélet arra tanít, hogy ne adjuk fel, és keressük a lehetőségeket a fejlődésre, még akkor is, ha valami nem sikerül azonnal.
A gyerekek tudják mi az optimista szemléletmód! Tudják mennyire fontos, hogy mindenben lássák meg a pozitívat.
Részt vettünk a Világ Gyalogló programban.
Vélemény a gyerekektől:
Világa Gyalogló Program – Gyerek beszámoló:
„Ma részt vettünk a Világa Gyalogló Programban, és nagyon élveztem! Bár először kicsit aggódtam, hogy fárasztó lesz, hamar rájöttem, hogy mennyire jó dolog együtt sétálni a barátokkal. Friss levegőn voltunk, sokat nevettünk, és közben még tettünk is valamit az egészségünkért. Közben rengeteg új dolgot láttam a környéken, amit eddig észre sem vettem! Még ha elfáradtunk is a végére, büszke voltam magamra, hogy végigcsináltam. Azt hiszem, legközelebb is szívesen részt vennék egy ilyen sétán!”
Sétàltunk a természetben, leveleket gyűjtöttünk, csodáltuk a természetet, miközben optimistán vágtunk neki a további napokhoz is!
Célkitűzés:
A diákok megértsék az optimizmus fontosságát, és megtanulják, hogyan alkalmazzák a pozitív gondolkodást a mindennapi helyzetekben. A cél az, hogy felismerjék, a nehézségek pozitív megközelítése segít jobb megoldásokat találni és boldogabbá válni.
Órám leírása :
1. Bevezetés – Mi az optimizmus? (5-10 perc)
• Magyarázat: Azzal kezdtem az órát, hogy elmagyaráztam az optimizmus fogalmát: „Az optimizmus azt jelenti, hogy a nehéz helyzetekben is meglátjuk a jó oldalát, és reménykedünk abban, hogy a dolgok jól alakulnak.”
• Kérdést tettem fel a diákokhoz: „Szerintetek miért fontos optimistának lenni? Milyen előnyei vannak?”
2. Példa az optimizmusra – Történet (5-10 perc)
• Példa: Elmeséltem egy történetet, amely bemutatja az optimizmus erejét. Például:
„Volt egyszer egy fiú, Péter, aki nagyon izgatott volt az iskolai futóverseny miatt. Sokáig készült rá, de a verseny napján elesett és utolsóként ért célba. Nagyon szomorú volt, de eldöntötte, hogy nem adja fel. Ahelyett, hogy a bukásra koncentrált volna, azt mondta magának: ’Ez egy lehetőség, hogy jobb legyek, és legközelebb sikeres legyek.’ Kitartóan gyakorolt tovább, és a következő versenyen már a dobogón állt. Az optimista gondolkodás segített neki, hogy ne keseredjen el, hanem tanuljon a hibából, és még jobban teljesítsen.”
• Beszélgetés: Megkérdeztem a diákokat, mit tanulhatunk Pétertől, és hogyan segített neki az optimizmus.
3. Csoportos feladat – Képzeld el pozitívan! (15-20 perc)
• Feladat: Csoportokra osztottam a diákokat, és adtam nekik különböző hétköznapi helyzeteket (pl. rossz jegyet kaptak, elvesztettek valamit, összevesztek egy barátjukkal). Megkértem őket, hogy mindegyik helyzetre találjanak egy pesszimista és egy optimista megközelítést.
• Példa helyzet: „Rossz jegyet kaptál a dolgozatban.”
• Pesszimista megközelítés: „Sosem leszek jó ebben a tantárgyban. Feladom.”
• Optimista megközelítés: „Most nem sikerült jól, de tanulok a hibáimból, és legközelebb jobb leszek.”
• Megosztás: Minden csoport bemutatta a megoldásait, és megbeszéltüj közösen, hogyan változtatja meg a helyzetet a hozzáállás.
4. Optimizmus a mindennapokban – Gyakorlat (15 perc)
• „Jó dolgok naplója” gyakorlat: Minden diák leírt három dolgot, amiért aznap hálás vagy amit pozitívnak éltek meg.
Feladat a gyerekeknek : “Zuhog az eső, ezért nem mehettek ki az udvarra a szünetben! Találjátok meg gyerekek a lehető legjobb optimista megoldást!”
Lehetséges optimista megoldások a gyerekektől:
1. Játék a tanteremben
• „Az eső miatt nem mehetünk ki, de játszhatunk a tanteremben! Kártyázunk, rajzolunk vagy akár egy kvízt is csinálhatunk, ami izgalmasabb, mint az udvaron lenni!”
2. Kreatív feladatok
• „Ez egy szuper alkalom, hogy befejezzük a félbehagyott kézműves munkákat vagy rajzokat. Készíthetünk valami szépet, amit később kiteszünk a falra!”
3. Eső témájú közös játék
• „Mivel esik az eső, játszhatnánk olyan játékot, aminek köze van a vízhez! Például kitalálhatnánk egy esős mese folytatását, amit együtt alkotunk meg.”
4. Zenélés és tánc a teremben
• „Most van időnk arra, hogy zenét hallgassunk, vagy közösen táncoljunk egy kicsit! Ez sokkal mókásabb, mint kint ázni!”
5. Csendes idő olvasással
• „Ez egy jó alkalom arra, hogy olvassunk! Mindenki elővehet egy érdekes könyvet, és csendben olvashatunk egy kicsit.”
Összefoglaló optimista üzenet:
„Bár nem mehetünk ki az udvarra, ez nem azt jelenti, hogy nem szórakozhatunk! Most új lehetőségeink vannak, hogy együtt élvezzük a szünetet a tanteremben, és akár még jobban is érezhetjük magunkat, mint kint!”
Törteli Szent István Király Általános Iskola
4/a-4/b optimizmus tükör
A második boldogságfokozó témánk alkalmával előkerült a csoportunk hálaszíve, majd a hála zenéjével relaxáltunk. Mesébe hívogató énekkel kezdtem a „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesét. Mese után beszélgetéssel dolgoztuk fel a témát. A gyerekek elmesélték, hogy milyen esetben voltak boldogok és szomorúak. A gyerekek nagyon nyitottak és érdeklődőek voltak.
Ezután a „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka”-játékkal szomorú és vidám csapatot alkottunk, melyben a gyerekek az arcukkal és testhelyzetükkel utánozták az érzelmeket.
A gyerekek belenézhettek az optimista tükörbe (smile-ba), majd megnézhették magukat az igazi tükörben is mosolyogva. Ezután elkészítettük saját optimista tükörképünket is vegyes technikával. Zsírkrétával megrajzolták optimista önarcképüket, majd gombfestékkel kidíszíthették a tükör keretét. A közös alkotásokat kiraktuk a folyosóra, megbeszéltük, értékeltük egymás munkáját. A hónap zenéjére örömmel táncoltunk, énekeltünk.
Az érzelmi intelligenciát fejlesztő kártyajátékkal való megismerkedéssel, kezdtük a hangolódást az októberi boldogságóránkon, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát többször is, ami nagyon tetszett a gyerekeknek.
Az ölelés világnapjáról is megemlékeztünk egy-egy ölelés erejéig, majd felolvastam a szomorú királykisasszony című mesét és közösen megbeszéltük, feldolgoztuk az elhangzottakat. Rajzban jelenítették meg a gyerekek a kedvenc szereplőiket a meséből, majd ezután varázsszemüveget=optimista szemüveget készítettünk és a szemüvegen át, megpróbáltunk minél több pozitív jó meglátást gyűjteni.
Az órát tánccal, énekléssel zártuk, a Pozitív gyerek vagyok című dallal.
Az óra rendkívül jó hangulatban telt. A gyerekek, mint mindig, jól motiváltak voltak az óra egészén, nagyon szeretik a boldogságórákat.
Jászszentlászlói Szent László Általános Iskola
Október – Optimista gyaloglók
Az osztályfőnöki órán előkészítettük a délutánra tervezett túrát, amelyre izgatottan készültünk mindannyian. Beszélgettünk arról, milyen csodálatos idő vár ránk, és hogy mennyire fontos, hogy a sétát különleges élményként éljük meg. Arra buzdítottam a diákokat, hogy figyeljenek az apró részletekre: egy madárdalra, a levelek susogására, a napfény játékára a fák között. Fontosnak tartottuk, hogy ne csak a látványra, hanem a belső érzéseikre is figyeljenek, és élvezzék az egyszerű, de szép pillanatokat.
Megengedtem, hogy magukkal vigyék a telefonjukat, hogy megörökíthessék a túra legszebb pillanatait. Ezzel bátorítottam őket arra, hogy találják meg a természetben rejlő szépséget, és osszák meg egymással is az élményeiket.
A sétáról visszaérve megbeszéltük a tapasztalatokat. Mindenki mesélt arról, mit látott, mit érzett, és milyen apró csodákat fedezett fel útközben. Nagyon jó volt hallani, ahogy egyre többen ráébredtek, hogy mennyi szépség rejlik a természetben, csak néha meg kell állni és figyelni.
Másnap minden diák elkészítette az úgynevezett „optimista kártyáját”. Ezeken a kártyákon mindenki leírta, vagy lerajzolta a túra során szerzett pozitív élményeket, gondolatokat, amelyek motiválják és feltöltik őket a hétköznapokban is. Ezeket a kártyákat aztán megosztottuk egymással, így inspirálva és támogatva egymást a mindennapokban is.
A túra nem csak egy kellemes délutáni séta volt, hanem egy lehetőség arra, hogy kicsit közelebb kerüljünk önmagunkhoz és egymáshoz is.
Jászszentlászlói Szent László Általános Iskola
Október – Optimista gyaloglók
Az osztályfőnöki órán előkészítettük a délutánra tervezett túrát, amelyre izgatottan készültünk mindannyian. Beszélgettünk arról, milyen csodálatos idő vár ránk, és hogy mennyire fontos, hogy a sétát különleges élményként éljük meg. Arra buzdítottam a diákokat, hogy figyeljenek az apró részletekre: egy madárdalra, a levelek susogására, a napfény játékára a fák között. Fontosnak tartottuk, hogy ne csak a látványra, hanem a belső érzéseikre is figyeljenek, és élvezzék az egyszerű, de szép pillanatokat.
Megengedtem, hogy magukkal vigyék a telefonjukat, hogy megörökíthessék a túra legszebb pillanatait. Ezzel bátorítottam őket arra, hogy találják meg a természetben rejlő szépséget, és osszák meg egymással is az élményeiket.
A sétáról visszaérve megbeszéltük a tapasztalatokat. Mindenki mesélt arról, mit látott, mit érzett, és milyen apró csodákat fedezett fel útközben. Nagyon jó volt hallani, ahogy egyre többen ráébredtek, hogy mennyi szépség rejlik a természetben, csak néha meg kell állni és figyelni.
Másnap minden diák elkészítette az úgynevezett „optimista kártyáját”. Ezeken a kártyákon mindenki leírta, vagy lerajzolta a túra során szerzett pozitív élményeket, gondolatokat, amelyek motiválják és feltöltik őket a hétköznapokban is. Ezeket a kártyákat aztán megosztottuk egymással, így inspirálva és támogatva egymást a mindennapokban is.
A túra nem csak egy kellemes délutáni séta volt, hanem egy lehetőség arra, hogy kicsit közelebb kerüljünk önmagunkhoz és egymáshoz is.