Az optimizmus gyakorlása
Boldogságóra október: Az optimizmus gyakorlása
Mi ebben az évben csatlakoztunk a Boldogságóra programhoz, és eddig csak szeptemberben volt óránk. De a gyerekeimnek annyira tetszett, hogy már alig várták a következő feladatot. Bár még kicsik, másodikosok és nem igazán értették az optimizmus- pesszimizmus fogalmát, hamar megértették a lényegét.
A dalocskát letöltöttük, és szinte napi szinten hallgatták, énekelgették.
Mi az optimista sms-t ( Bátorító sms) választottuk, valamint rajzoltunk.
Többször szóban küldtünk egymásnak sms-t, ha valakinek rossz kedve volt, ( pl. kiütötték a kidobó játékban, fájt valamije, fáradt volt, stb.)
A matematika felmérés után pedig írásban is bíztattuk azokat a gyerekeket, akiknek nem olyan jól sikerült.
Szerintem igazán ügyes sms-ek születtek. Addigra már jól ráéreztek az optimizmus fogalmára. Ez a rajzok készítésénél is jól látszott.
A rajzokból egy montázst vágtunk ki.
Igazán nagy örömöm volt, amikor a szülők részéről is kaptam visszajelzést, hogy otthon is nevelgetik a családot a gyerekek, hogyan kell meglátni a jót . A mesét is elmesélték otthon is.
Nagyon jól éreztük magunkat ebben a hónapban az optimizmus gyakorlása közben.
Egy baleset következményei – optimista szemmel.
Optimista sms
A gyerekek írtak 3 bátorító sms-t
Képes vagyok rá! Optimista vagyok…
Ebben a hónapban próbáltam fókuszálni azokra a helyzetekre az osztályban, amikor szükség volt a félelmeink legyőzésére, amikor bíznunk kellett magunkban. Az optimizmus és pesszimizmus fogalmak is előkerültek. Ilyen helyzet volt a gyerekek számára az, amikor iskolafogászatra készültünk. Ez volt nekik az első alkalom, nem rendelkeztek még tapasztalattal. A többszöri átbeszélés ellenére is néhányan félelemmel indultak a szűrésre. Ám mosolyogva jöttek ki a rendelőből és boldogan újságolták: „Legyőztem magam!” Az iskolában alaposan átbeszéltük a helyzetet, hogyan is lehet bizakodva, optimistán nekiindulni egy-egy hasonló helyzetnek.
A napi beszélgetőkörök folyamatosan nyitják tanítványaim, egyre biztonságosabb a légkör, alkalmas mélyebb beszélgetésekre is.
Konkrét feladatként azt adtam a gyerekeknek, hogy egy olyan helyzetet jelenítsenek meg rajzban, amitől féltek, majd rajzolják meg azt is, amikor sikerült magukat leküzdeni, optimistán tekintettek a világra. A sötét színekkel ábrázolt rajz került a lap alsó felére, ráhajtva pedig ugyanaz a jelenet megoldottan, színesben megjelenítve. Lehetőségük volt a párjukkal, barátaikkal megbeszélni, kinek milyen helyzetben segített az optimista szemlélet.
A gyerekek számára ismeretlen volt az optimizmus szó kifejezése. Ebben a témában nagy segítségünkre voltak a tankönyv és a munkafüzet feladatai.
A téma feldolgozását követően, mindenki saját maga készíthetett rajzot arról, hogy „minden rosszban van valami jó”, hogyan tudok optimista maradni, egy adott helyzetben, ezeket örömmel papírra is vetették:)
Boldogságóra 2018. október
Az optimizmus gyakorlásával foglalkoztunk ebben a hónapban. Lássuk meg egymásban és magunkban a pozitív dolgokat, melyet igyekeztünk erősíteni egymásban. Nagyon kedvelték A pozitív gyerek vagyok…. dalt, melyet a hónap során többször meghallgattunk. A szomorú és vidám játékot nagy siker volt, majd a varázs szemüvegen keresztül észrevettük a szép dolgokat, melyről elmondták hogy mitől olyanok. Egy újabb lépcsőfokot másztunk meg a Boldogságvára felé.
Október 25-én tartottuk a harmadik foglalkozást az óvodai csoportban. A gyermekek már a meseszőnyegen vártak. Ráhangolódásként meghallgattuk a hónap dalát: Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok. A végére be is kapcsolódtak a refrénnél.
Vidám kezdet volt a kötetlen beszélgetéshez. Felidéztük az előző alkalmat, miért mondtunk köszönetet. Ezután beszélgettünk a szomorú és vidám kedvről. Elmeséltük, mi okozott szomorúságot, aztán ki vagy mi miatt lettünk jókedvűek.
Az optimizmust, meglátni a jót, a szépet képesség értelmezését a Kerekerdő varázslatos tisztása, Tódi törp varázsszemüvege hozta közel óvodásainkhoz. Boldogan díszítették matricákkal, színezték vidám színekkel saját varázsszemüvegüket, hogy utána ki is próbálják, milyen szép dolgokat vesznek észre a csoportban és társaikon. Óvó nénikkel a későbbiekben megbeszélik azt is, ki miben ügyes, ami aztán felkerül a hálafára.
A csoportba járó gyerekek nem ismerték, talán nem is hallották még az „optimizmus” kifejezést. Kommunikáció órákon sokat beszélgettünk erről és a játékok is segítettek abban, hogy megértsék, hogyan tudnak optimistán viselkedni. Volt olyan tanuló, aki nem tudott magáról pozitív tulajdonságokat mondani, de a többiek segítettek neki összegyűjteni, hogy ő miben jó és ügyes. Ezután kis képek kivágásával és felragasztásával elkészítettük az „értékeink fáját”. A gyerekek nagy örömmel válogatták a képeket és bizony egy faág sem maradt üres. A feltöltendő feladat először nehéznek bizonyult, de a mosolygós fejecskék arról tanúskodnak, hogy ezt a feladatot is sikerült megoldaniuk.