Októberben a pozitív hozzáállás volt a kiemelt témánk. ☀ mint ☀ segítettünk (és mivel a boldogság megtapasztalása egy „life long learning” folyamat és élmény, segítjük a gyerekeket – és szükség esetén a szüleiket) abban, hogy a nehézségeket hogyan tudjuk erőszak nélkül legyőzni, miként tudunk felülkerekedni az akadályokon. Mindennapjainkban olyan pozitív légkör, hozzáállás, pozitív értékrend és értékelési rendszer megteremtésére törekszünk és olyan pozitív kapcsolatokat építünk, melyek láthatatlanul is erősítik és támogatják mindezt. Ehhez legjobban bevált „látható” segítség számunkra a személyesen már átélt tapasztalatokról való beszélgetés, amikor felelevenítjük az akkori eseményeket, azok jó megoldásait, nehézségeit, tanulságait. Egyéb eszközeink még a szituációs játékok, vagy egy-egy történet, mese tanulságainak megkeresése. Problémamegoldásaink során mindig a győztes-győztes megoldásokra törekszünk. Fontosnak tartjuk, hogy mindannyian megértsük, miért van szükség az emberi értékekre, és miként segíti életünket egy pozitív szokásrendszer kialakítása, hiszen csak akkor tudunk igazán azonosulni ezekkel, ha saját életüknre vonatkoztatva látjuk őket. Fontos tudnunk, hogy mai hozzáállásunk a mag, amiből a jövő kihajt. És azt is fontos tudnunk, hogy gondolataink meghatározzák cselekedeteinket; cselekedeteink meghatározzák szokásainkat; szokásaink alakítják jellemünket, jellemünket pedig meghatározza sorsunkat.

Az októberi téma, az optimizmus gyakorlása könnyen beépíthető volt mindennapjainkba, hiszen eddig is ez a szemlélet jellemezte nevelő munkánkat. Bízunk mindenki képességeiben, a pozitív megerősítést tartjuk az értékelés legfőbb eszközének.
A témakört kezdő reggeli körünkben legelőször is minden kisgyermek elmondhatta, szerinte mi az ő legjobb tulajdonsága, és egymásnak is elmondtuk, mit szeretünk a másikban a legjobban. Ezt követően megfogtuk az „igazmondó térdünket”, ami segített, hogy olyan tulajdonságunkat is megtaláljuk magunkban, ami nekünk egyáltalán nem tetszik. Ezeket a rossz tulajdonságainkat aztán mind bedobtuk a szőnyeg közepére, majd kinyitottam az ablakot, és az összeset közös erővel kifújtuk az ablakon.
A „tüdőtakarítás ” relaxáció után elmeséltem Tódi törpe varázsszemüvegének történetét, majd megbeszéltük, mi az, ami szomorúságot okozhat a gyerekeknek, hogy mit látnak szépnek a világban, mi az, amiről úgy gondolják, nehezen megy nekik, mit tehetünk azért, hogy könnyebben sikerüljön…stb.
Azért, hogy könnyebb legyen a világot szebbnek látni, tudni, hogy bármit meg tudunk tenni, elkészítettük saját varázsszemüvegünket. Nap közben többször felpróbálják a gyerekek, ilyenkor mindig elmondjuk, hogy „bármit megtudsz tenni”, „képes vagy rá”.
A hónap során kedvenc dalunk lett a „Pozitív gyerek vagyok”, gyakran énekelgetik játékidőben, és a szülők elmesélése szerint otthon is.

Ezt a nevelési évet óriási lelkesedéssel kezdtük a kolléganőmmel, mivel mindkettőnknek több évvel ezelőtt volt kiscsoportunk. A családlátogatások során találkoztunk a leendő Tulipán csoportos picikékkel. Közülük 12-gyerek bölcsis volt, ők az első napokban közlékenyebbek és közvetlenebbek voltak.Október közepére 19 gyerekünk lett. Az óvodai élet szokásaihoz nagyon hamar sikerült alkalmazkodniuk. A csoportban egymás elfogadása, első perctől nem okozott problémát.(1. kép) Nagyon érdekes volt a számunkra is, hogy próbálnak egymásnak segíteni az öltözködésben is. Az udvaron érdekes eset történt amikor a kisebb cumis bátortalanabb kisfiú a kérésemre segített a leesett cipőjét felhúzni a csoporttársának. (2.kép) Ha valaki szomorú megöleljük egymást,hogy rögtön jobb kedvre derüljön. (3. kép)Amikor a mosdóba indultunk, no de közben megérkezett egy bánatos kis pajtás, a gyerekek maguktól elkezdték volna ölelni, no de ő csak óvónéni közeledését fogadta el. így azt javasoltam, hogy a többiek nyugodtan öleljék meg egymást, amíg én a síró kis pajtást tartottam ölembe. Hiszen ez mindenkinek jól eső, fincsi dolog.(4.kép)
A feltöltendő feladatok
1.Nagyító
A leesett, ledobott játékok mellett a szőnyegen négy kisfiú szépen épített.Az asztali konstrukciós játékok is a földre kerültek, amikor a formakereső kirakóval a másik asztalnál játszó két kislányt megdicsértünk, a másik asztalon az egyik kisfiú máris elkezdett a földről a játékot szedni.(5-6.kép)