Boldogságóráink második alkalmával az optimimus témájával foglalkoztunk. Mindenki felvette az „optimista szemüvegét”, hogy elmondhassa, mit szeret magán a legjobban, illetve társán.
Az optimizmus gyakorlása
Az optimista gondolkodást sok diák mellőzi, nem lehet elégszer elmondani nekik, hogy minden rosszban van valami jó. Nézd a jó oldalát a dolgoknak, hallják tőlem gyakran, hiszen „Minden éremnek két oldala van….”és a „Felhők mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.” Azóta minden nap gyakoroljuk az optimista létet, hiszem, hogy egyre jobb lesz – hiszen én optimista vagyok!
Az optimizmus gyakorlása témában a tükreinket vettük kezünkbe. Mindenki a tükörbe nézett és csak pozitív gondolatokat volt szabad kimondani magunkról. Nagyon nehezen merték saját maguknak elmondani, hogy pl.: Mi tetszik magamban? Melyik testrészem a számomra legvonzóbb? Miben vagyok jó? A dicséretet megfogalmazni magunk felé, jóval nehezebb, mint azt gondoltam. Volt, aki nem is mert megszólalni. A Komplex Instrukciós Program keretében dolgoztuk fel bővebben a témát. 4 csoport alkotott, nyílt végű feladatok segítségével. Az egyik csoport tükörbe írt jellemzőket az optimista emberről. A másik csoport egy arcot rajzolt, melynek két oldala volt, egy sírós és egy mosolygós. Az archoz érzelmeket kellett gyűjteni. A harmadik csoport egy rövid vidám történet alkotott 4 eseményképről, ahol a vidámság előkelő szerepet töltött be. Az utolsó csoport egy boldog várost tervezett, ahol szívesen laknának. Az óra mottója: A világ olyan, mint egy tükör. Mosolyogsz, és a barátaid visszamosolyognak.
