Játékidőben a gyerekekkel közösen elkészítettük Boldog Blankát és Szomorú Szilárdot. A foglalkozást a „Fújj-fújj” és az „Az én hangom” relaxációs gyakorlatokkal kezdtük. Kötetlenül beszéltünk a pozitív és negatív érzelmeinkről. Mitől vagyunk szomorúak, mi tesz boldoggá. Sok családi kötődés került felszínre. Blanka és Szilárd segítségével eljátszottuk a játékot. Elég könnyen meg tudták nevettetni egymást.
Másnap elbáboztuk a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét. Átérezték a süni problémáját, fájdalmát. A mese után mi is próbáltunk segítő ötleteket adni a süninek, hogyan változtasson. Mi is elkészítettük a saját varázsszemüvegünket, amin keresztül megláthattuk egymás jó tulajdonságait, a világ színességét, szépségét.

A csoport közös varázsszemüveget készített. A gyerekek a szemük elé tartva a szemüveget elmondhatták mit látnak szépnek maguk körül.
– \\\”Szépnek látom a madarakat.\\\”
– \\\”Szépnek látom az óvónénit.\\\”
– \\\”Szépnek látom az óvodát.\\\”
– \\\”Szépnek látom a pajtásom.\\\”

Elbáboztuk a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, elmondtuk a mondókát együtt és készítettünk egy saját varázsszemüveget amivel szebben láthatjuk a világot.

Ez a hét az optimizmusról szólt. Az első napon a reggeli utáni beszélgető kört ezzel a kérdéssel kezdtem: ” Mi az az optimizmus?” kis – középső csoportként jobbnál-jobb válaszok érkeztek, míg végül elárultam mit is jelent ez a szó valójában, és természetesen példákat is mondtam hozzá.
A következő napon egy a gyermekek által szimpatikusnak talált plüss állatot elneveztünk ” Optimista Olivérnek”. Olivér körbe járt, és a gyermekeknek el kellett mondania, hogy ma miért optimisták. Ezt a kört én kezdtem, és aki elakadt annak segítettem.
A program folytatásaként egy tükör járt körbe gyermekek közt, belenéztek és elmondták mit látnak magukon jónak, szépnek. A beszélgetés után pedig le is rajzolták a mosolygós énjüket egy papírra.
Az utolsó előtti nap 2 csapatot alakítottunk, az egyik fele volt a mindig vidám – optimista, a másik csapat pedig a szomorú – pesszimista csapat. Az optimisták dolga az volt, hogy felvidítsák a másik csoportot, ami nagyon könnyen sikerült nekik.
A program hetén a „Tódi törpe varázsszemüvege volt” volt a mese, és sokszor táncoltunk a „pozitív gyermek vagyok” című dalra is. A gyermekkel készítettünk varázsszemüveget, amit minden mese előtt felvettek. A hét zárásaként pedig egy nagy posztert készítettünk, ahol az állatok csak akkor vidámak, ha tisztaság van az erdőben.
A gyermekek, és személy szerint én is nagyon élveztük ezt a hetet.
Punk Nóra óvodapedagógus