Az optimizmus gyakorlása
A boldogságórákat október hónapban is ellazító relaxációs gyakorlatokkal kezdtük.
Az elmélet tisztázására – hogy milyen is az optimista ember – segítségül hívtuk Derűlátó Dorkát és Borúlátó Borcsát.
A táblára felhelyeztük a képüket, a gyermekek között szétosztottunk különböző smile-kat, melyekről eldöntöttük, hogy optimista vagy pesszimista arckifejezést mutatnak-e, ezt követően felraktuk azokat a megfelelő kép alá.
Elolvastuk A szomorú királykisasszony történetét, majd a gyerekek párosával kigondolták, hogy vajon miért is volt szomorú a királykisasszony, és minderről rajzokat is készítettek.
Elkészítettük optimista szemüvegeinket is és kipróbáltuk, hogy mire is képes ez a varázslatos dolog!
Az órákat a hónap dalával és tánccal zártuk.
A harmadik osztállyal az októberi hónapban az optimizmus fogalmával ismerkedtünk meg. Megállapítottuk, hogy minden nehézséget, amit az élet hozhat, könnyebb elviselni, ha megtaláljuk a rosszban a jót is. A plakátunkon lévő nagyító is így tesz. Összeszedtük a szükséges alkotóelemeket is.
Sokat beszélgettünk arról, hogyan lehet egy rossz dolgot jóvá alakítani.Saját emlékeikből mondták el hogyan változtak jóra a kellemetlen események.
A téma feldolgozása nagyon jó hangulatba telt. Előkerültek a varázs szemüvegek amellyel egy elvarázsolt szigetre egy varázslatos világba érkeztünk. Mindenki a kedve szerint színezett, majd nagyító alatt néztük meg egymás munkáját. Csodálkozva, hogy milyen varázslatos munkák születek. Biztatták, segítették egymást végül egy csodálatos színvilág tárult elénk amit varázsszemüvegen ami még csodálatosabb volt.
A foglalkozás megkezdése előtt a gyermekek körbeültek a csoportszoba nagyszőnyegén. A kezdeményezés a „Ki játszik ilyet” c. dalocskával indult. Kezemben a mesegyertya volt, amit meggyújtottam, miközben a tankönyvben leírt mondókát szavaltam (hipp-hopp). Elmeséltem Tódi törpe történetét, átbeszéltük (szereplők, cselekmény, tartalom), majd játékosan hívtam a gyermekeket az asztalhoz, hogy a törpéhez hasonlóan mi is készítsünk varázsszemüveget. A szemüvegeket előre kivágtam, jelekkel ellátva elkészítettem. Ahhoz, hogy fenttartsam a motivációjukat, mondókát szavaltunk, és hangosan mondtam a jeleket, aki ráismer a sajátjára, jelentkezett. Zsírkrétával és színes ceruzával alkottunk. A színezés után mindenki megragadta a szemüvegét, képzeletben elmentünk a Kerekerdőbe, felvettük a hátizsákot, „túráztunk” (mindennapos testnevelés). A Kerekerdőben járva szépséges dolgokat (magas fák, fenyőillat, állatok) kerestünk, majd visszavarázsoltuk magunkat a csoportszobába. A szemüvegen keresztül tovább mondtak egy szépséges dolgot, amit észrevettek. A feldolgozást Tódi törpe házának lerajzolásával, a Kerekerdő megjelenítésével zártam.
