Nem lehetünk mindig jókedvűek, derűsek, gond nélküliek, de mindent megtehetünk annak érdekében, hogy a vidámságot magunkból és másokból előcsalogassuk. Ehhez nem kellenek nagy dolgok. Van, hogy elég az, ha együtt „alkotunk” valamit, ami megtölti színnel, élettel a szürkeséget, feledteti rossz kedvünk. Az optimizmushoz szerintem ez is hozzátartozik! Az osztályterem a második otthonunk, s nem mindegy, hogy időnk nagy részét milyen otthonban töltjük.Szeretem az osztálytermünket, a gyerekek is. Minden közös és egyéni munkához kapcsolódik egy élmény, amit jól esik felidézni, nemcsak a szemnek, a léleknek is jó! Különösen ajánlom a borús, szürke napokon – amikor amúgy is hajlamosabbak vagyunk a pesszimizmusra – az együttes alkotást, mert legalább nem az esőre figyelünk, hanem egymásra.

A szeptemberi programok zsúfoltsága miatt október elején emlékeztünk meg a Népmese napjáról, amit minden évben hagyományosan megtartunk. A felnőttek egy népmesét adnak elő a gyerekeknek, aztán közösen játszunk, énekelünk, táncolunk. Az idén A bolond falu című mesét adtuk elő. Hogyan kapcsolódik ez a boldogsághoz, az optimizmushoz? Szerintem több ponton is: a gyerekeknek a meseválasztás az utolsó pillanatig meglepetés, izgalommal várják, találgatják ugyan milyen mese lesz, felelevenítik a régebbi meséket. A pedagógusok is örömmel készülnek, jó hangulatban próbálnak, kizökkenti őket a megszokott, mindennapi teendőkből. S nem utolsó sorban még közelebb hozza őket a gyermekekkel.
Egy jó hangulatú, vidám közösségben a pesszimizmussal szemben az optimista szemlélet és érzés kerül előtérbe. Ezért próbálunk minél több ilyen közösségépítő programot szervezni gyermekeinknek.