Kezdő relaxáció: „Napimádás”
Zenehallgatás: Pozitív gyerek vagyok
Mondóka: Kerekerdő kalandra hív téged…
Mese: Tódi törpe varázsszemüvege
Varázsszemüveg elkészítése
Az optimizmus gyakorlása
Csupa jó tulajdonságokat gyűjtöttek össze magukról a gyerekek, erősítve önbizalmukat, majd a Tudorka Magazin témához kapcsolódó tesztjét töltötték ki. Utána felszabadultan énekelték többször is kedvenc dalukat.
Készítettünk vándorbatyut, tettünk bele hamuban sült pogácsát és elindultunk Hetedhétországba. 3 akadályt leküzdöttünk, és végig bíztunk abban, hogy sikerül a Varázsfát megtalálnunk.
A gyermekek különböző érzelmeket ábrázoló képek közül válogathattak. Elmesélhették, hogy mikor voltak szomorúak, vidámak. Mi segítette őket megnyugodni? Mi volt a jó, abban amikor… Játszhattak a bábokkal.
A téma feldolgozása során a legeredményesebb feladat az volt, hogy a „Boldogító erősségek” kártya segítségével megbeszéltük a pozitív emberi tulajdonságokat, majd mindenkinek ki kellet választani azokat, ami az ő erőssége.
Nagyon meglepődött néhány gyerek, amikor a saját listáját megnézve, azt tapasztalta, milyen sok jó tulajdonsága van, amire építhet.
Ezt a témát nagyon szerették kicsi elsőseim. Tetszett, hogy vidám témákról beszélgettünk. Smilekat válogattunk, csoportosítottunk, rajzoltunk.
Ezt a témát nagyon szerették kicsi elsőseim. Tetszett, hogy vidám témákról beszélgettünk. Smilekat válogattunk, csoportosítottunk, rajzoltunk.
A Boldogságórát nagyon várták a gyerekek, a relaxációs gyakorlatunk a „Repül a karom, ha akarom…”.
A pozitív gyermek vagyok c dal megtanulása után, mozdulatsor begyakorlásával tettük még érdekesebbé a dalt. Aztán következett a csapatjáték, mindenki szabadon választotta ki, hogy melyik csapathoz szeretne tartozni.(Szomorú Szilárd – Boldog Blanka).Mindkét csapat megtapasztalhatta mindkét érzelem kifejezését. Élvezték a gyerekek ezt az érdekes játékot.Elkészítettük a varázsszemüvegünket és mindenki elmondta a saját” rossz „élményét. A szemüveg felvétele után eleinte segítséggel elmondták hogyan tudják jóra fordítani .A foglalkozás lezárásaként kiszíneztük az optimizmus jelét. Ez az óra számomra is különös volt, hiszen a gyerekekről újabb információkat kaptam.
Az órát beszélgetéssel kezdtük, megbeszéltük az optimizmus szó jelentését. Példákat mondtunk egy-egy élethelyzet optimista megközelítésére.
A beszélgetés után a gyerekeknek el kellett képzelniük a lehető legjobb életüket, erről rajz és/vagy vázlat készült. Megbeszéltük, hogy ki és hogyan képzelte el az életét. Leginkább a következő kérdéseket vitattuk meg: Kikkel élsz együtt? Hol élsz/éltek? Mit dolgozol? Mekkora a szűk baráti társaságod? Hogy telnek a hétköznapjaid? Hogy ünnepelted a 40. születésnapod?
Óra végén közösen megállapítottuk, hogy minden életünkben előforduló szituáció megítélése csak nézőpont kérdése. Valamint azt, hogy az egészségünk megőrzése érdekében pozitív életszemléletet kell kialakítanunk. Célunk ezentúl az lesz, hogy minden helyzetben arra törekedjünk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle.
A beszélgető körök, a boldogságprogram kínálta gondolat és véleménycserék egy-egy fogalom értelmezése (pl: szeretet, vágy, részvét, optimizmus stb) az absztrakt gondolkodás gyakorlásán túl eljuttatták gyermekeinket a csoportos beszélgetés szintjére, magasabb szintre emelve a gyerekek szociális érzékenységét. Érzéseiket nem csak szóban de rajzban is képesek kifejezni, (lsd: képek). Az ábrázolást megelőzte egy olyan játék, amiben két csoportot alkottunk „vidám-szomorú”. Az egyik csoportnak addig kellett a „vidámságot” eljátszania amíg a „szomorú” csoportot meg nem nevettette. Nagyon szerették a gyerekek ezt a foglalkozást, volt aki „jóságos pillanatoknak” hívta.