A gyerekekkel több napon keresztül boncolgattuk, mit is jelent az optimizmus. Egy beszélgető kör keretében, megkérdeztem a gyerekeket, mit jelent az, ha valaki optimista. Olyan válaszok érkeztek, egy két nagycsoportos gyerektől, hogy vidám, boldog, de többnyire nem értették a szónak a jelentését. Ezután mindenki elmondhatta egy rossz élményét, és azt hogyan sikerült végül megvígasztalódnia. Ezt követően két csapatra bontottam csoportot, egy szomorú és egy vidám csapatra. A vidámaknak el kellett érniük, hogy a szomorúak is vidámak legyenek és velük együtt nevessenek. Ez azért volt érdekes, mert az egyik kisfiú sírva fakadt, hogy ő a szomorú csapatba került, így nagyon élethű volt a helyzet, mert el kellett érniük, hogy a síró kisfiú is nevessen, ami természetesen sikerült nekik. Következő feladatként egy tükröt adtunk körbe, amibe bele kellett nézni és elmondani mindenkinek, mit lát magán/magában a legszebbnek. Ezt a feladatot nagyon élvezték, és a legszívmelengetőbb válasz számomra az volt, amikor az egyik kisfiú azt mondta, hogy a „mosolyom”
Pár nap elteltével egy A3 rajzlapra, rajzoltam egy nagyítót, és azt kértem tőlük, hogy a nagyító köré, rajzoljanak valami szomorút, a nagyítóba pedig valami vidáman. Egy nagyon érdekes alkotás készült, mert a kép a lángot egyszerre jeleníti meg, jó és rosszként. A nagyító köré egy tűz eset rajzolódott ki nagy füstfelhőkkel, a nagyítóba pedig egy szülinap, ahol a szülinapi gyertya jelképezi a tüzet.
Ebben a hónapban mottónká vált, hogy „minden rosszban van valami jó”

Az optimizmus téma feldolgozását egy relaxációs gyakorlattal kezdtem, a Pozitív gyermek című dalocskát hallgattuk a gyerekekkel miközben csukott szemmel kértem hogy rajzoljanak a papírra zsírkrétával. A gyakorlat után elmentünk Boldog Dórával együtt a mesebeli Kerek erdőbe ahol minden gyermek kapott egy mosolygós és egy szomorú arcocskát, kezdődött is a játék különböző kis képeket mutattam fel nekik( ami, a munkafüzetben a témához kapcsolódott), megbeszéltük mi van a képen, kértem tőlük, hogy ha erre képesek akkor mutassák fel a mosolygós arcot, vagy ha nem akkor a szomorú arcocskát! A gyerekek nagyon élvezték a játékot, számomra is meglepő módon sokan bevallották azt is ha valamit nem tudtak, de bíztattam őket, hogy biztosan hamar negtanulják hiszen nagyon ügyesek( pl.biciklizés, úszás). Majd Tódi törpe szerepébe bújva elmeséltem nekik a mesét egy süni bábbal kiegészítve. A gyerekek nagyon érdeklődőek voltak, mese végén a gyerekeket is belevontam a mesébe! Kipróbálhatták a varázsszemüveget, majd mindenki elkészíthette a sajátját!

Kedves Olvasó!

A szegvári Kurca-parti Óvoda Kisvakond kiscsoportjának életébe ,,A hála gyakorlása”során alkalmazott szociális készségfejlesztő játékok pozitív, jótékony hatását kezdjük felfedezni, például egyes esetekben: reggeli szabadjáték ideje alatt a sírógyermekhez odamennek a társak megvigasztalni, hívják őt játszani még úgy is, hogy az otthonról hozott játékukat is szívesen kölcsönadják számára/egymásnak, mely életkoruknál fogva ez idáig nem volt jellemző a gyermekek részéről. Természetesen az őszinte, szívből jövő, hálás tekintet, mosoly és ,,Köszönöm!” sem marad el az eddig síró gyermektől.
Szívesen mutatják a szülőknek a ,,Reggel-délben-este”-plakátot és a ,,Hálafát” is.
Örömmel kérték és szívesen hallgatták meg többször a Hálafa történetét.

Októberben az optimizmus gyakorlása volt a témánk.
A csoportom életkori sajátosságát tekintve, rövidítve báboztam el a Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd a kollégámmal kooperálva elkészíthették a gyermekek a saját optimista varázsszemüvegüket is, melyet a tükörben meg is nézhettek, ,,ki is próbálhattak”. Örömmel viselték többször a héten, aki szerette volna haza is vihette.
Saját készítésű, történetet ábrázoló leporellómmal igyekeztem felkelteni az érdeklődést – visszacsatolva a mese szereplőihez – és még jobban elmélyíteni a mese mondanivalóját. Nagyítós feladatunk is itt valósult meg.
A leporelló négy lapból áll, melyet folyamatosan hajtogattunk szét.
Az 1. lapon, őszi fa látható, aki szomorú, hiszen folyamatosan veszíti el a faleveleit.
A 2. lapon: ,,Másnap igen szeles, esős időjárás volt. Nagy aggodalmára, szomorúságára az utolsó falevelet is elveszítette.”
,,Mindjárt kinyitom a 3.-4.oldalt is! Szerintetek hogyan folytatódhatna a történet? Tódi törpe mit adna a fának?”
,,A fának is egy optimista varázsszemüveget!” -Ekkor megbeszéltük, hogy van olyan szemüveg, ami nagyíthat is, mint egy nagyító. A mi varázsszemüvegünk is nagyíthat, meglátja a sok-sok falevél között a szépet és a jót!”-Kinyílik a 3.-4. lap is.
,,Adjuk rá a varázsszemüveget, mi is felvehetjük! Mit láthat a fa?”
,,Igaz elveszítette a faleveleit, de így lett az avar! Búvóhely az állatok számára!”
Nézzük meg kik rejtőznek a falevelek alatt. Süniknek, bogaraknak adott ,,meleg otthont”!
A gyermekeknek a szőnyegen lehetőségük volt a bábokkal eljátszani újra a történetet, mozogni, táncolni a Hónap dalára: ,,Pozitív gyerek vagyok”.Továbbá volt, aki ,,továbbfejlesztette” a mesét, például Csenge clics építőjátékból épített Tódinak egy varázsszőnyeget, hogy bármikor, bárhová, gyorsan eljusson, ott tudjon lenni, ahol nagy szükség van a varázsszemüvegére.
Lehetőséget adtunk továbbá, az eszközöket bármikor elkérni, illetve számukra elérhető helyre tettük azokat.

Összegezve, a gyermekek megtapasztalhatták azt, hogy a negatív, szomorú érzésből, helyzetből mi módon hozhatunk ki pozitív érzéseket, meglátásokat /öröm, óvás, védés, melegség stb./, ezáltal is új ismeretekhez juthattak, szókincsük bővült, csoportkohézió erősödött az együtt tevékenykedés által.
Kollégámmal a problémamegoldó gondolkodásmód megalapozását is törekedtünk elősegíteni, megalapozni a tevékenységek során.

E havi témánk feldolgozását a hónap dalának meghallgatásával kezdtük. Ezután bevezetésként Szomorú Szilárd és Boldog Blanka segítségével igyekeztünk két csoportban, felváltva vidámságot, mosolyt varázsolni a szomorú arcokra. Folytatásként arról beszélgettünk, hogyan látják a gyerekeink a világot, miért voltak már szomorúak, illetve hogy mi az, amit szépnek látnak a világban. Ezt követően megtekinthették Ferenczei Éva: Bábjátékát. A mese befejezése interaktív módon történt, hiszen a gyerekek sok-sok hasznos tanáccsal látták el a mesében szereplő kisfiút, hogy mit kell tegyen azért, hogy meggyógyuljon, s mihamarabb otthon lehessen az anyukájáékkal. A mese mondanivalójának megbeszélése után a zárókörben Tükörjátékot játszottunk, főleg a nagyobbak részvételével, melynek során elmondhatták, hogy mi az amit szépnek, s jónak látnak önmagukról a tükörben. Itt szívesen segítettek jó tulajdonságaik felsorolásával társaik is. A jó tulajdonságokkal való feltöltődés által nagyobb önbizalmat kaphattak gyermekeink, s ezáltal igazán mosolygósak és boldogok lehettek, melyet rajzaikban, mosolygós önarckép formájában rajzban is megjelenítettek. Így a foglalkozás végére elkészültek optimista tükörképeink is.

Ebben a hónapban bevezettük, hogy minden nap reggeli előtt meghallgatjuk a Napindító útravaló dalt a Repülj velem CD-ről.A gyerekek reggelente már nagyon várják, hogy közösen énekelhessük.
A témára való rávezetésként elkészítettük a varázsszemüvegeket. Meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok c. dalt. Közösen beszélgettünk arról, hogy ki volt már szomorú, és ki vidította fel. A Tódi törpe varázsszemüvege c. mese meghallgatása után megbeszéltük az optimista szó jelentését. Elővettük az elkészített szemüvegeket, melyekről kiderült, hogy varázslatra képesek. A gyermekek a szemüveget felvéve sokoldalúan megfogalmazták, hogy miért látják szépnek a világot. Megtanultuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját, s el is játszottuk.