A második boldogságóránkon megismerkedtünk A kis bunda című népmesével, majd meghallgattuk egymás véleményét. Így jutottunk el fő témánkhoz, a negatív-pozitív gondolatok hatásaihoz, következményeihez, természetesen első osztályos gyermekeink szintjén.
A gyerekek kinevették a mese szereplőit, akik olyan dolgoktól tartottak, ami nem valószínű, hogy bármikor is bekövetkezne. Korukhoz képest is nagyon jól érezték a lényeget, hogy egy bizonyos dologgal, eseménnyel kapcsolatban is gondolkozhatunk, érezhetünk kétféleképpen, és hogy legtöbbször olyan dolgokkal kapcsolatban táplálunk félelmeket, amelyek még be sem következtek. Saját, személyes példákkal igazolták, hogy mennyiszer érte őket kellemes meglepetés, amikor valójában a legrosszabbra számítottak.
Meghallgattuk a nap dalát és megerősítettük egymást abban, hogy sokkal kifizetődőbb, ha a jó dolgokra koncentrálunk és mindenben meglátjuk, megkeressük azt, ami szerethető, ami szép.
Ezután elkészítettük a mi vicces „lapozható”fejeinket, melyek hol vidáman, hol mérgesen néznek ránk. A gyerekek egyöntetűen arra szavaztak, hogy minden helyzetben a vidám, mosolygós fejet fogják választani.

A múlt havi óra után már nagyon várták a gyerekek a következő foglalkozást.
Ügyesen végezték az óra eleji lazításokat. Ez már ismerős volt nekik más foglalkozásokból is.
Az optimizmus, pesszimizmus idegen kifejezéseket nem ismerték, így a jelentésüket sem tudták. Az ő nyelvükre lefordítva megértették a lényegét.
Feltűnő, hogy milyen sok gyerek pesszimista, főleg azok, akik a tanulmányaik folyamán gyengébben teljesítenek. A sok kudarc élmény miatt nem derűlátók. Rávilágítottam, hogy ezeket hogyan lehet megváltoztatni, legyen a tanulásban sikerélménye is. Természetesen ezért neki kell sokat tenni és nem sajnáltatni magát.
Jó néhány tanuló elvált szülők, vagy folyamatban lévő válásban élő gyermeke. Ők nehezen dolgozzák fel az érzelmeiket és nehezen értik meg, hogyan lehet ebből jól kijönni. Talán még kicsik hozzá, hogy megértsék a szülők döntését.
Örömmel meséltek átélt rossznak ítélt helyzetekről, ami a végén jóra fordult, vagy felhívta a figyelmüket valami nagyon fontos dologra, amin változtatniuk kell.
Jó hangulatban telt az óra. Szép rajzok készültek.

Az optimizmus téma keretében megbeszéltük az optimizmus és a pesszimizmus fogalmait.Hétköznapi példákon szemléltettük a cselekvési lehetőségeket.Elolvastuk a Szomorú királykisasszony című mesét és felvidítottuk ötletekkel.

A Boldogságóra program 2. témája „Az optimizmus gyakorlása” volt. Motivációként elolvastam „A szomorú leány történetét”. A mesét követően beszélgettünk a boldogságról, megoldottuk a rejtvényt, és megállapítottuk, hogy mindenre van megoldás, csak akarni kell. Kihangsúlyoztuk, hogy a siker eléréséhez önmagunkat is ismerni kell. Összegyűjtöttünk olyan tulajdonságokat, megerősítéseket, amelyek megerősítenek minket céljaink elérésében, majd ezeket le is írták. A foglalkozáson elmondták, majd leírták a gyerekek, hogy ők min szoktak nevetni. Az óra végén két csoportba álltunk egymással szemben: egyik oldalon a vidám, másik oldalon a szomorú csapat. A vidám csoportnak gesztusokkal, mimikával boldoggá kellett tenni a másik csoport tagjait. Senkinek sem maradt szomorú az arca. Ezt követően „Postásjáték”-ot játszottunk, amikor a gyerekek (5fő) egy sorban álltak fel egymás mögött. Az utolsó ember egy grimaszt mutatott az előtte lévőnek, amit ezután neki át kellett adni a sorban előtte állónak. Végül ez első gyerek megmutatta az osztálynak a grimaszt. Mindenki jót derült a játékon. Élvezték, alig akarták abbahagyni. Az órát a „Pozitív gyerek vagyok” dal meghallgatásával fejeztük be.

A Debreceni Bárczi Gusztáv optimista gyakorlatai október hónapban, ebben az időszakban a gyerekek kitartóan játszottak az pozitív tartalmú kártyákkal, ezekután elmeséltük, kinek milyen története van arról , hogy a rosszból hogyan lehet jót kovácsolni.Sokat segített a mesevilág is, kerestünk meséket , ahol a rossz után a jóra emlékezünk. pl. Az aranyszőrű bárány…