A sötétben nem látunk semmit, elveszetnek érezhetjük magunkat. De a varázs lámpa fényénél megláthatunk olyan dolgokat, amelyek segítenek abban, hogy jobban érezzük magunkat, optimistábbak legyünk. Egy idő után már lámpára sincs szükség, hogy meglássuk a jót a rosszban is.
Két órán keresztül foglalkoztunk a gyerekekkel az optimizmus-pesszimizmus témakörrel. Isten szemszögéből nézve sokkal másabb megvilágításba kerültek ezek a fogalmak. Sokat beszéltünk arról, hogy Isten mindenkinek adott képességeket, s mindenki szerethető valamiért. Ezeket a jó tulajdonságokat próbáltuk megtalálni, amikor a gyerekek társaik fájára felragasztották az általuk jónak ítélt tulajdonságot. Az óra végén mindenki elmélyülten tanulmányozta saját fáját, s néhányan bizony rácsodálkoztak arra, hogy a többiek mennyi jót látnak benne.
1. SMS:
Kedves Editke!
Nagyon szurkolunk neked, hogy sikerüljön a vizsgád, mert tudjuk, hogy iskolába vagy, Erika mondta nekünk és nagyon hiányzol. Kérünk, gyere minél hamarabb az oviba, mert nagyon várunk. Puszilunk!!!
(A kolléganőnk főiskolára jár, és most előadásokon és vizsgákon vesz részt, így nincs most csoportunkban. Nagyon hiányzik a gyerekeknek, minden nap kérdezik, hogy mikor jön már Editke. Erre íródott az SMS.)
2. SMS:
Szia Jázmin! Reméljük hamar meggyógyulsz és jössz az oviba, mert nagyon hiányzol. Gyere hamarabb el a kórházból, ja és ha tudsz gyere ide hozzánk is be az oviba. Szeretnénk megölelni Téged. Nagyon várunk és nagyon hiányzol nekünk!
(Az egyik kislányunk kórházban van, mert epilepsziás rohamot kapott. Mi minden nap meg szoktuk számolni hogy hányan vagyunk aznap és, hogy kik a hiányzók. Már rég hiányzik Jázmin, kérdezik is a gyerekek, hogy hol van. Csak annyit mondtam, hogy most sokáig nem fog jönni, beteg, sajnos kórházban van.)
3. SMS:
Kedves Erika!
Arra kérünk, hogy válassz valami jó zenét, hogy arra táncoljunk az Ovi gálán. Te mindig olyan jól tudsz választani, te mindig olyan ügyes vagy. A csokoládé zene is nagyon jó volt. Siess azzal a számmal, mert meg kell tanulnunk. Tudjuk, hogy szomorú vagy, mert nincs jó zene, de te jó óvó néni vagy, és találsz a számítógépen. Puszil: a Micimackó csoport
(Ezt az SMS-t nekem „küldték” a gyerekek. Nálunk minden évben van egy gála, ahol a gyermekek különböző produkciókkal kápráztatják el a szülőket, hozzátartózókat. Idén, és már az előző években is, egyre nehezebb újabbnál újabb zenét találni, koreográfiát összeállítani, így egy kicsit kétségbe vagyok esve. Ezért írták nekem ezt.)
Csak vidáman!
Októberi hónapunk az optimizmus gyakorlásáról szólt iskolánkban.
A gyermekekkel az órák elején egy Grimaszoló játék keretein belül megvitattuk, hogy hogyan érzik magukat, majd beszélgetni kezdtünk. Félig üres a pohár, vagy félig teli van? – kérdéssel átgondoltuk, hogy milyen ember az, aki optimistán szemléli a világot, és milyen, aki inkább pesszimista beállítottságú. A gyermekek számos családi példát is megosztottak egymással.
Ezt követte az Interjú nevezetű gyakorlat. A diákok olyan saját eseményeket osztottak meg párjukkal, melyektől nagyon féltek, izgultak, azonban a történeteknek vidám lett a befejezésük. Nagy örömömre szolgált, hogy szinte kivétel nélkül mindenki vissza tudott emlékezni legalább egy ilyen történésre. A kisebbeknek a Szomorú királykisasszony c. mesét, míg a 3. 4. osztályosoknak a Lakatlan sziget történetét meséltem el. Ez utóbbit drámajátékban dolgoztuk fel, mely nagy kacagások között zajlott. Ekkor következett a barkácsolás. A gyermekekkel optimista szemüveget, bátorító sms falat, vagy éppen vicces \\\\\\\”fényképeket\\\\\\\” készítettünk, miközben a Patikadomb: Süssön c. száma szólt, még vidámabb légkört varázsolva a tantermekbe.
Az óra a Pletyka nevezetű játékkal zárult, mely nonverbális jelekkel történt. Vidáman sétáltam be a tanáriba…
Mi is az optimizmus? Miután megértették a gyerekek a szó jelentését, elkészítették saját motivációs könyvjelzőjüket, melyekre pozitív mondatokat írtak. Belátták, hogy ők is lehetnek optimista gyerekek. „Nézz az égre, a legszebb fényre!” A Nap akkor is ott van az égbolton, amikor a felhő eltakarja.
Az optimizmus hónapjában pozitív üzeneteket fogalmaztunk meg a Kalász Suli Általános Iskolában. A képeken látható munkákat, a 3.c osztályos tanulók gyógypedagógiai fejlesztő órán készítették el. Van, akinek nehezebb megfogalmazni egy pozitív gondolatot, de kis segítséggel nagyon kedves pozitív üzenetek születtek, melyeket telefonos színezők segítségével is elküldtünk egymásnak.
Szuper volt a feladat, nagyon köszönjük!
Célunk az volt hogy az óvodás korú gyerekek meglássák a rossz dolgokban a jó dolgokat. A szegénységben a segítő kezet, az adományozást, az adakozást. Tudják vannak olyan emberek akik segíthetnek és segítenek is a bajba jutott embereken akik mély szegénységben vannak.A képek illusztrálják a témánkat. A feladatot ragasztással, színezéssel és vágással készítettük el.
A libás relaxációs gyakorlat után beszélgetés során igyekeztünk az optimizmus fogalmát tisztázni a gyerekekkel,saját példákat mondva és egy varázslatra megtanítva őket.Varázslat: ha bárkire rámosolyogsz vissza fog mosolyogni!Mese elmesélése után ,megbeszéltük a mesét majd az emotikonok segítségével játszottunk.Arcokat ábrázoló dobókocka segítségével próbálták a gyerekek kitalálni melyik arc optimista, melyik pesszimista.Mindegyik gyerek dobott egyet a kockával úgy hogy a többiek nem látták mit ábrázol a kocka , aki dobott annak olyan arcot kellett mutatnia amilyet dobott és a többi gyereknek ki kellett találni.Lezárásnak egy robot-pillangó zenére mozoghattak, amikor a pillangó zene szólt mosolyogva optimistán mozogtak a lányok, amikor a robot zene szólt morcosan pesszimistán mozogtak a fiúk, majd szerepcsere. Nagyon élvezték.Nagy öröm volt látni, hogy még napok múlva is használta egy-két gyerek a varázslatot, szóltak valakinek és rámosolyogtak. CSAK MOSOLYOGVA!