Az optimizmus gyakorlása
A harmadik osztállyal az októberi hónapban az optimizmus fogalmával ismerkedtünk meg. Megállapítottuk, hogy minden nehézséget, amit az élet hozhat, könnyebb elviselni, ha megtaláljuk a rosszban a jót is. A plakátunkon lévő nagyító is így tesz. Összeszedtük a szükséges alkotóelemeket is.
Sokat beszélgettünk arról, hogyan lehet egy rossz dolgot jóvá alakítani.Saját emlékeikből mondták el hogyan változtak jóra a kellemetlen események.
A téma feldolgozása nagyon jó hangulatba telt. Előkerültek a varázs szemüvegek amellyel egy elvarázsolt szigetre egy varázslatos világba érkeztünk. Mindenki a kedve szerint színezett, majd nagyító alatt néztük meg egymás munkáját. Csodálkozva, hogy milyen varázslatos munkák születek. Biztatták, segítették egymást végül egy csodálatos színvilág tárult elénk amit varázsszemüvegen ami még csodálatosabb volt.
A foglalkozás megkezdése előtt a gyermekek körbeültek a csoportszoba nagyszőnyegén. A kezdeményezés a „Ki játszik ilyet” c. dalocskával indult. Kezemben a mesegyertya volt, amit meggyújtottam, miközben a tankönyvben leírt mondókát szavaltam (hipp-hopp). Elmeséltem Tódi törpe történetét, átbeszéltük (szereplők, cselekmény, tartalom), majd játékosan hívtam a gyermekeket az asztalhoz, hogy a törpéhez hasonlóan mi is készítsünk varázsszemüveget. A szemüvegeket előre kivágtam, jelekkel ellátva elkészítettem. Ahhoz, hogy fenttartsam a motivációjukat, mondókát szavaltunk, és hangosan mondtam a jeleket, aki ráismer a sajátjára, jelentkezett. Zsírkrétával és színes ceruzával alkottunk. A színezés után mindenki megragadta a szemüvegét, képzeletben elmentünk a Kerekerdőbe, felvettük a hátizsákot, „túráztunk” (mindennapos testnevelés). A Kerekerdőben járva szépséges dolgokat (magas fák, fenyőillat, állatok) kerestünk, majd visszavarázsoltuk magunkat a csoportszobába. A szemüvegen keresztül tovább mondtak egy szépséges dolgot, amit észrevettek. A feldolgozást Tódi törpe házának lerajzolásával, a Kerekerdő megjelenítésével zártam.
A bemelegítő gyakorlatok után (Hogyan gondolkodik az optimista ember? Optimista bingó) kezünkben vettünk egy nagyítót, amit elneveztünk „Optimista-boldog-nagyítónak”. Ennek a feladata, hogy minden rossz dologban megtalálja a jót! Először a körülöttünk lévő dolgokat, vagy a napi problémáinkat néztük meg a nagyítóval. Majd csoportokban kaptak egy-egy fekete-fehér képet, ami valamilyen tragédiát, problémát ábrázolt. Árvíz sújtotta övezetet, földrengés utáni állapotot, felégetett erdőt, szennyezett tópartot ábrázoltak. A feladat az volt, hogy a nagyító segítségével megkeresték, hogy milyen jó dolgokat, optimista helyzeteket fedeznek fel. Hogy lássák a különbséget, nekik színessel kellett dolgozni. Remek meglátásaik voltak, élvezték a közös munkát.
Októberben az optimizmus témával foglalkoztunk. Szófelhőt készítettünk az optimizmushoz kapcsolódó kifejezésekből, majd a diákok lerajzolták, milyen egy optimista és egy pesszimista ember. Végül azt gyakoroltuk, hogyan tudunk pesszimista mondatokat alakítani optimistává.
Október hónapban megbeszéltük az optimizmus jelentését, a hozzá tartozó fogalmakat. Kártyákat készítettem, és ezeket csoportosítva elhelyezték tanulóink a mosolygós és a szomorú fej alá. Az optimista és a pesszimista ember tulajdonságait egymással szemben állítva megállapították, hogy ők az optimista emberek csoportjába szeretnének tartozni, mert azok az emberek mindig jókedvűek, boldogok vidámak. Az volt a feladat, hogy rajzolják le azt a tevékenységet, amit szívesen végeznének, amelynek hatására mindig vidámak, jókedvűek lennének. Nagyon aranyos munkák születtek.