Októberi boldogságóránk témája Az optimizmus gyakorlása volt. Az órát beszélgetéssel kezdtük. Arról kérdeztem a gyerekeket, hogy mit jelent szerintük az, hogy valaki optimista. Voltak akik ismerték a szót és ügyesen elmondták néhány mondatban a szó jelentését. Ezután szófelhőben megjelenítettük az optimista szavakat. Ezt követően meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát, amely nagyon tetszett a gyerekeknek. Majd optimista varázs szemüveget készítettünk, amelyre optimista szavakat írtak vagy rajzoltak rá. Az óra vidám hangulatban telt.

2024.októberében az Optimizmus és a Kitartás erősségével ismerkedtek meg a gyerekek. Mindkét erősség esetében az erősség jelentésének tisztázásával kezdtük a foglalkozásokat, majd spontán beszélgettünk róluk.

Az Optimizmus erősségén belül kiemelném azt, amikor papírból „optimista szemüveget” készítettünk. Izgatottan díszítették a gyerekek, mert nem tudták előre a játékot, amihez szükséges volt. A játék az „Ez fantasztikus, mert …”, melynek során teljesen meglepett a gyerekek leleményessége, optimista gondolkodása. A játék közben még a szokásostól is többet nevettünk, jól éreztük magunkat. Előbb én mondtam a bosszúságot, ők pedig igyekeztek abban meglátni a jót, aztán néhány ügyesebb gyerekre rábíztam, hogy legyenek a bosszúságok kitalálói. Fantasztikus megoldások születtek. A játék során olyan gyerekek is bátrabban nyilvánultak meg, akik általában inkább visszahúzódóak, kevésbé közlékenyek. Emiatt is nagyon hasznos játéknak tartom ezt.

Sikerült még a Kitartás erősségébe is belekóstolnunk, ehhez kapcsolódóan egy mozgásos türelemjáték aratott nagy sikert, kártyavár építésével próbálkoztunk. A kezdeti izgalom itt sajnos nem tett jót, ezért jobbnak láttam előtte relaxációs gyakorlatokat végeztetni, hogy lenyugodjanak a gyerekek és nagyobb sikerük legyen a kártyavárépítésben. Lenyugodott fejjel és kézzel vágtak bele a feladatba. A játék során nagyon jól kirajzolódott, kinek mennyi türelme és kitartása van, ami számomra is hasznos információ a gyerekekről. Az építés után szabadon fogalmazták meg a gyerekek, ki hogyan érezte magát közben. A nagyon lelkes tanulók a délutáni napköziben tovább próbálkoztak a várépítéssel, ezzel igazolva nagy kitartásukat.

Az órát a Pozitív gyerek vagyok én c. dallal kezdtük. Tisztáztuk a pesszimizmus és az optimizmus fogalmát. Különböző élethelyzetekben néztük meg, hogy viselkedik egy pesszimista, és hogy egy optimista ember. Tudatosítottuk, hogy próbáljuk meg mindenben a jót, a pozitívumot keresni. Beszélgettünk A szomorú királykisasszony c. meséről. Lerajzolták a vidám arcukat a tükörbe, hogy ha belenéznek, mindig ezt lássák.

Elkészítettük az optimista látásmód segédeszközét, a varázsszemüveget. Bátran nézünk a ránk váró nehézségekre, mert ” Jobb velünk a világ”!

Az optimizmus téma bevezetését nyújtózó gyakorlatokkal indítottuk. A „Minden nehéz volt, mielőtt könnyűvé vált” kijelentés boncolgatásával keresni kezdtük mindazokat a nehézségeket, amiket eddigi életük során átéltek a kicsik. Egyre csak gyűltek a bukdácsoló, kétkedő, félelmekkel teli történetek. Ekkor egy dobozból kialakított „hatalmas” szemüveget nyitottam fel nekik. Az egyik felén könnyes szem nézett ránk, a másik felén egy mosolygós száj jelezte, hogy minden rendben. Majd meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok dalt. (Jó néhányszor 😉 Aztán páros munkában indítottuk útjára a „Mágikus memória monoklik” készítését. A páros egyik tagja -megbeszélést követően- a kétkedő esetet rajzolta meg (pl. félelem a kerékpározástól, csúszdán való leérkezéstől, versenyfutáson való felsülésről…) még a másik az optimista, képes vagyok rá és jól jövök ki a folyamatból rajzot készítette el. A gyerek élvezettel készítették a szem formájú rajzokat. Amikor a párok bemutatták az alkotásokat, az optimista énüket erősítettük minden alkalommal. A „Mágikus memória monoklik” egy többször használatos memória játékká váltak, amit esős napokon elő tudunk venni és kétséget nem hagyva magunkban az optimista szemléletünket tudjuk trenírozni.

Képzeletben elutaztunk a jövőbe és a „mindentlátó” szemüvegen keresztül megnéztük milyen jó dolgok várnak ránk. Beszélgettünk a sikerhez vezető úton található akadályokról valamint arról, hogy mi mindent tehetünk a nehézségek leküzdése érdekében. Összegyűjtöttünk olyan mondatokat, biztató / bátorító szavakat, amelyek segíthetnek a céljaink elérésében. Közös rajzot készítettünk arról, hogy számunkra mit is jelent az “optimizmus”, majd mindenki elkészíthette saját motivációs könyvjelzőjét. Természetesen most sem maradt el a hónap dalának meghallgatása.

Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Boldogságóra 2.
Az optimizmus gyakorlása
Az első osztályosoknak nagycsoportban már tartottam a Boldogságórákat azért, hogy majd első osztályban könnyebbé tudjam tenni az óvoda-iskola átmenetet Boldogságórákkal. A mesterprogramomnak a fő célja, hogy segítsem a gyermekek beilleszkedését az iskolába. A Boldogságórát második alkalommal tartottam az osztályban. Október elején két alkalommal is voltam az első osztályban. A tanító nénikkel megbeszéltem, hogy elhoznám a gyerekekhez az óvónénijüket egy mesemondásra „nosztalgiázni” egy kicsit. Nagy örömmel vették. A népmese napja alkalmából és az állatok világnapja alkalmából (átcsúszott az időpont októberre), egy ismert mesét hoztunk bábokkal, paravánnal. Az óvónéni mesélte nagy átéléssel, ízes beszéddel, én a bábokat mozgattam és a gyerekek szájtátva hallgatták, sőt bekapcsolódtak az éneklésbe is. Mindig is jobban leköti a gyermekek figyelmét a bábokkal való mesemondás. A végén a gyermekek is vállalkoztak mesemondásra. Megbeszéltük, hogy pénteken újra jövök hozzájuk a Boldogságórával.
Pénteken, amikor újra találkoztunk, akkor kint voltak a gyerekek az udvaron. Odaszaladtak hozzám és megöleltek. Mielőtt bementünk volna az osztályterembe, találkoztam a másodikosokkal is, ők is örömmel üdvözöltek és megkérdezték, hogy mikor jössz hozzánk is Boldogságórát tartani, mert nagyon szerettük tavaly?
Beszélgettünk arról, hogy milyen az optimista ember, gyermek. Az egyik kisfiú, aki az óvodában is sokszor megsértődött, most is durcás volt. A gyerekekkel megpróbáltuk felvidítani. Nem volt könnyű, de a végére sikerült.
Én is elmondtam, hogy igaz, hogy most borongós az időjárás, de nem szomorkodom, mert tudom, hogy hamarosan ki fog sütni a nap és egyből jobb lesz a kedvem. Én optimista vagyok. Beszélgettünk arról is, hogy milyen sok betűt és számot megismertek már és szépen le tudják írni azokat, valamint a megtanult betűkből szavakat is olvasnak. Ez a teljesítmény optimistává kell, hogy tegye a gyermekeket. Büszkék voltak arra, hogy ilyen ügyesek. „-Én már ezt is tudom!” – mondták többen korusban.
Két mesét hoztam az optimizmus témával kapcsolatban és szavazásra bocsájtottam, hogy melyiket szeretnék hallani. A többség a Varázsbonbon című mese mellett döntött. Nagyon tetszett mindenkinek. A szomorkodó, durcás kisgyermek a mese végére mosolygott és jókedélyű lett. Zárásként meghallgattuk és énekeltük Bagdi Bella: pozitív gyerek vagyok című dalát és közben kiszínezték a mosolygós arcot is.
Jó volt látni, hogy mennyit változtak a gyermekek az iskolakezdés óta pozitív irányba.

Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus