Beszámoló a Boldogságóra program októberi foglalkozásáról
Intézmény: Áldás Református Óvoda
Cím: 4642 Tornyospálca, Kossuth u. 111.
Korcsoport: nagycsoport
Téma: Az optimizmus gyakorlása
Foglalkozást vezette: Dicsőné Berecz Enikő
Időpont: 2025. október hónap
A Boldogságóra program októberi témája az optimizmus gyakorlása volt, amelynek célja a
pozitív gondolkodás fejlesztése és a gyermeki szemlélet formálása. A foglalkozás a tervezett
lépések mentén, jó hangulatban és aktív részvétellel valósult meg. A szervezési feladatok –
eszközök bekészítése, szellőztetés, a megfelelő tér biztosítása – időben és gördülékenyen
történtek meg. A motivációs mondóka és mozgás („Kicsi vagyok én…”) segítette a gyermekek
ráhangolódását. A közös mozdulatok és ritmus oldott légkört teremtettek. A relaxációs
gyakorlat („Napimádás”) során a gyermekek képesek voltak elengedni a feszültséget. A
kézfogás és a légzőgyakorlat nyugtató hatású volt. A kezdő ének – Bagdy Bella: Pozitív gyerek
vagyok – lendületes, vidám hangulatot hozott. A mozgásos elemek fokozott figyelmet és
együttműködést igényeltek. A téma bevezetése során Szomorú Szilárd és Boldog Blanka
karakterei segítették a gyermekek érzelmi azonosulását. Az emoji-k használata egyszerű,
játékos módon tette érthetővé a pozitív és negatív érzéseket. A gyermekek aktívan vettek részt
a képek elhelyezésében és az arckifejezések utánzásában. Ezzel fejlődött érzelmi
kifejezőkészségük. A mese bevezetésében Boldog Dóra báb és a „Kerekerdő kalandra hív…”
mondóka teremtett varázslatos hangulatot. A mese – Tódi törpe varázsszemüvege – segített
abban, hogy a gyermekek megértsék: a világot lehet szebben is látni. A varázsszemüveg
mondóka közös gyakorlása örömet okozott. A ritmusos szöveg, a mozdulatok és a fantázia
világa összekapcsolódott. A mese utáni 1 beszélgetésben megfogalmazták, voltak-e már
szomorúak, és ki vigasztalta meg őket. Megértették, hogy a pozitív gondolkodás segíthet a
nehéz helyzeteken való túllendülésben. A feldolgozó tevékenység részeként varázsszemüveg
készült. Az előre kivágott formák díszítése során a gyermekek szabadon kibontakoztathatták
kreativitásukat. A kézműves tevékenység fejlesztette a finommotorikát, türelmet és esztétikai
érzéket. A környezettudatosság szem előtt tartásával újrahasznosított alapanyagokat is
használtunk. A foglalkozás lezárásaként kiszínezték az optimizmus jelképét, és a Boldogságvár második lépcsőfokára helyezték azt. A Boldog Mondóka közös elmondása megerősítette a pozitív élményt. A záró ének (Bagdy Bella: Boldog vagyok) és az önfeledt tánc felszabadult, örömteli légkört teremtett. A foglalkozás során végig érződött az aktív figyelem, a motiváltság és a jókedv. A csoport tagjai bátran fejezték ki érzéseiket és gondolataikat. A pedagógiai célok maradéktalanul teljesültek. Az optimizmus témájának feldolgozása segítette a pozitív szemlélet kialakulását. Fejlődött a gyermekek önreflexiója és érzelmi tudatossága. A mese és a játékos gyakorlatok összhangja erős érzelmi hatást váltott ki. A családok bevonása tovább növelte a téma hatékonyságát. Az otthoni feladat – a varázsgömb megrajzolása – lehetőséget adott a közös családi élmények megélésére. A szülők és gyermekek alkotásai a faliújságra kerültek, így a közösség részévé váltak. A pozitív gondolkodás gyakorlása játékos, élményszerű és életkoruknak megfelelő módon valósult meg. A csoport tagjai közötti kapcsolatok erősödtek. A Boldogságóra program célkitűzései októberben is megvalósultak. A foglalkozás lezárása után a gyermekek derűsen, jókedvűen távoztak. Az optimizmus gyakorlása nemcsak a foglalkozás ideje alatt, hanem a mindennapi életben is megjelenhet majd. A program hozzájárult a pozitív légkör, az elfogadás és az érzelmi biztonság erősítéséhez. A gyermekek fejlődése és érzelmi gazdagodása jól érzékelhető volt. A közösségi élmény megerősítette a csoport összetartását és a pozitív szemlélet fontosságát.

A második boldogságfokozó témánk alkalmával előkerült a csoportunk hálaszíve, majd a hála zenéjével relaxáltunk. Mesébe hívogató énekkel kezdtem a „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesét. Mese után beszélgetéssel dolgoztuk fel a témát. A gyerekek elmesélték, hogy milyen esetben voltak boldogok és szomorúak. Nagyon nyitottak és érdeklődőek voltak, szívesen osztották meg egymással az életünkben lévő szép és jó dolgokat, aminek érdemes örülni.
Ezután a „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka”-játékkal szomorú és vidám csapatot alkottunk, melyben a gyerekek az arcukkal és testhelyzetükkel utánozták az érzelmeket.
A gyerekek belenézhettek az optimista tükörbe, ahol elmondhatták magukról, hogy mi a szép, a jó bennük. Ezután vegyes technikával elkészítették arcképüket és saját optimista szemüvegüket, amelybe az élet szép, jó dolgait rajzolták bele. A közös alkotásokat kiraktuk a folyosóra, megbeszéltük, értékeltük egymás munkáját. A hónap zenéjére örömmel táncoltunk, énekeltünk.

Az optimizmus gyakorlását, az Ölelés Világnapján mutattuk be. Óvó nénikként fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek az élet szebb, jobb oldalát is láthassák, mert sok gyerek van, akiknek az otthonról hozott minta, a kevésbé napos oldalt mutatja be. Pozitív, optimista hozzáálásunkkal hisszük, hogy a gyerekek könnyebben tanulják meg mintázással azt, hogyan oldjanak meg hétköznapi problémákat. Bárkivel történhetnek rossz dolgok, de hogy hogyan reagálunk rájuk, az csak rajtunk múlik.
Az Alma együttes-Mutasd meg című dalával hangolódtunk a tevékenységre. Elmutogattuk a dalszöveget, szívet formáltunk az ujjainkkal, mosolyt varázsoltunk az arcunkra, megölelgettük magunkat, majd az égbe emeltük a kezeinket. Ez kellőképpen meghozta a jókedvet a csoportba. Egy nagy körbe leültünk a szőnyegre és a kör közepén papírszíveket helyeztünk el. A feladat az volt, hogy egy gyerek válasszon egy szívet magának, keresse meg a párját és akassza annak a nyakába, aki kedves a számára, akit szeretne megölelni, vagy éppen szeretné szebbé varázsolni a napját. Ezt addig csináltuk, amíg mindenkinek került szív a nyakába, végül jól megölelgettük egymást. Nagyon érzelemdús és megható volt látni, hogy a gyerekek megértették, azt hogy egy apró gesztus elég ahhoz, hogy valakinek jobb legyen a kedve, boldogabb legyen, hogy más legyen a hangulata, látásmódja.

” Minden gyermek megérdemli az esélyt, hogy nagyot álmodjon és hogy olyan gondoskodó kapcsolatot kapjon, amely mindent megváltoztat.”

Optimizmus gyakorlása
A „Boldogságóra” program keretében megvalósított „Optimizmus gyakorlása” című foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek megismerjék mennyi jó dolog veszi őket körül a mindennapokban. A tevékenységek során arra törekedtem, hogy a gyerekek játékos, élményszerű formában tapasztalják meg a jókedv, a mozgás, a közös alkotás és az egymásra figyelés örömét.
A foglalkozást egy vidám, „Ha jó a kedved” c. mozgásos dallal indítottuk, ami segített a ráhangolódásban és a pozitív hangulat megteremtésében. Már az első percekben érzékelhető volt, hogy a gyerekek felszabadultan, örömmel kapcsolódtak be a közös éneklésbe és mozgásba. A gesztenyegyűjtő séta során lehetőségük nyílt a természet közelségének megtapasztalására, ami nemcsak mozgásos tevékenység volt, hanem a megfigyelőképességet és az együttműködést is fejlesztette.
A „Gesztenye fejek, szivecskék és az őszhöz kapcsolódó formák elkészítése különösen kedves része volt a foglalkozásnak. Fontosnak tartom, hogy a kézműves tevékenységek során ne csak a finommotorika fejlődjön, hanem az érzelmi intelligencia is, hiszen ezek az élmények mélyebb önismeretet alapoznak meg.
A Bagdi Bella dalok Rosszkedv elűző dalocska, Pozitív gyerek vagyok –beépítése a foglalkozásba nagyon hatékony eszköznek bizonyult a hangulat formálásában és az optimista attitűd erősítésében. A mozgással kísért zenés játékok oldották a feszültséget, és segítették a gyerekeket abban, hogy kifejezzék önmagukat. A rengeteg gesztenyével való közös játékok a közösségi élmény csúcspontja volt: a közös alkotás és az örömszerzés másoknak mindannyiunk számára maradandó élményt jelentett.
Összességében a foglalkozás elérte célját: A tevékenységek jól illeszkedtek az életkori sajátosságaikhoz, és lehetőséget adtak a differenciálásra, így minden gyermek a saját tempójában és képességeihez mérten tudott bekapcsolódni. Pedagógusként megerősítést kaptam abban, hogy a boldogságórák nemcsak a gyerekek jóllétét, hanem a közösség összetartását is erősítik. A jövőben szeretném még tudatosabban beépíteni a pozitív pszichológia elemeit a mindennapi nevelőmunkába, hiszen ezek a pillanatok valódi értéket teremtenek mindannyiunk számára.