Színes és eseménydús volt az október nemcsak a csoportomnak, hanem minden napközis tanulónak. Bekapcsolódtunk a gyalogló programba. Gyönyörű környezetben a Tisza-partján teljesítettük a 4 km-es távot 140 gyermekkel, 8 pedagógussal és 12 szülővel.
A mosoly és az ölelés világnapján is bevontuk a többi napközis csoportot a játékunkba. Együtt készítettünk mosolygó arcokat, mellyel megajándékozták egymást és az iskola technikai dolgozóit is.
Megint készítettünk szemüveget és tettünk benne sétát optimista gyaloglóként a környéken.
Játszottuk a „ki bírja tovább” játékot és építettünk papírlapokból tornyot.
A felsőtagozatos óráimon szituációkat mutattak be a csoportok optimista és pesszimista szemlélettel. Jó hangulatú órák kerekedtek.
Optimista tököt készítettünk, melyre pozitív megerősítések kerültek.
Élményekben gazdag hónapot zártunk.
Az optimizmus gyakorlása
Osztályunk örömmel fogadta a tíz hónapos személyiségfejlesztés októberi témáját, ami az optimizmus, remény, kitartás téma köré épül.
Ráhangolódásként meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát, amit minden gyermek azonnal énekelt és mozgással kísért.
Első lépésként elkészítette minden tanuló a saját optimista szemüvegét, amiben szebbnek, derűsebbnek látja / láthatja a világot. Miután a szemüveget föltettük , varázsigét kántáltunk közösen: „Van nekem egy szemüvegem, ha felveszem azt, szebbé válik minden benne, amit megmutat.”
Mivel az ENSZ világnapja éppen október 24-e, a béke fogalma, jelentősége köré csoportosítottuk óráink további tevékenységét.
Egy hatalmas hungarocell szívre kis szívecskék készültek a gyerekek által. Nagyon beszédes alkotások születtek és óra végén mindenki elmondhatta – ha akarta – miért éppen azt rajzolta, mit jelent neki a béke.
Végül elkészítettük az osztály vándornaplóját, amiben mindenki lerajzolhatja, hogy szerinte miben fejlődött és mi volt az a nehézség, amivel sikeresen megbirkózott. Ennek mottójaként ezt az idézetet választottuk: „Ha nap nap után ügyelünk rá, hogy pozitívan fogalmazzunk és derűs, jóindulatú hangulatban legyünk, nemcsak a bensőnket alakíthatjuk át, de a körülöttünk lévők életét is.”
Köszönjük a remek ötleteket, tartalmas, kreatív óráink voltak.
Ismét várakozással telve tekintünk a novemberi téma felé!
Októberben „Az optimizmus gyakorlása” témakört dolgoztuk fel német órán a 11. A-s csoportommal.
Az órát ismét játékosan kezdtük, egy betűrejtvény segítségével kellett kitalálniuk a hónap témáját (Optimismus), majd a témához kapcsolódó egyik legfontosabb kifejezést (pozitívan gondolkodni – positiv denken). Ezután ráhangolódásként közösen felolvastunk, és lefordítottunk két idézetet a pozitív gondolkodásról.
Az óra további részében a tanulók páros munkában dolgoztak. Először pozitív illetve optimista szavakat gyűjtöttek, majd három mondatot kellett pozitívan befejezniük (Pl.: Egész nap esik az eső, ezért…). Nagyon ötletes megoldások születtek.
Az órát egy kreatív feladattal zártuk, optimista pólót kellett tervezniük, amelyre természetesen egy jótanács is felkerült. Az elkészült pólókat kis csipeszek segítségével felakasztották a táblára rögzített „ruhaszárító kötélre”.
Az óra ismét jó hangulatban telt, a diákoknak a kreatív feladat tetszett a legjobban.
Boldog Dórával érkeztem a nagycsoportosainkhoz. A gyerekek izgatottan köszöntötték Dórát. Nagyon megszerették a kis barátjukat. Kis bevezető beszélgetést kezdeményezett, az önbizalomról és bizalomról beszélgettünk.
Alkalmunkat ezúttal is zenés relaxációval kezdtük. Napimádással és a Napraforgó gyakorlattal kezdtük. Majd ezt követően Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékával folytattuk. A gyerekek két csoportba egymással szembe álltak és lehunyt szemmel kigondolták, mit súgjanak a kiválasztott gyerek fülébe, miért szeretik? Nagy örömöt szereztek így egymásnak a gyerekek. Felfedezték a szavak erejét.
A folytatásban elutaztunk a mi léghajónkkal Optimista földre, a gyerekek meghallgatták Tódi törpe meséjét. Elbeszélgettünk róla, ki érezte már szomorúnak magát, ki az, aki segített nekik ebben a helyzetben.
A végére hagytam a varázsdobozunkat. Már a foglalkozás elején bemutattam a még csukott dobozt, mint azt, ami a legnagyobb erőt hordozza magában. Még a mese előtt is visszatértem a doboz jelenlétére. Míg végül eljött a perc, hogy belenézhessünk. A gyerekek ezúttal székeken ültek, és egyenként nézhettek bele a varázsdobozba, hogy nehogy elsúgják egymásnak a doboz tartalmát. A gyerekek szépen be is tartották a kérésemet. A dobozban természetesen egy tükör volt. Amikor a gyerekek, mindannyian belenéztek. Beszélgettünk róla, hogy mit láttunk a dobozban. Miért is mi vagyunk a legnagyobb erő, miért fontos az önbizalom. Az alkalom végére úgy gondolom, egy kicsivel jobban megértették az önbizalom fontosságát.
Lezáró akkordként zenés relaxációt végeztünk. Majd a gyerekek kérésére, csakúgy, mint az előző alkalommal végigölelték Boldog Dórát szép türelmesen, egyenként.
Az optimizmus szó nem ismert a gyermekek körében. A Tódi törpe varázsszemüvege című mese bemutatása után vált nyilvánvalóvá számomra, hogy a gyermekek egyáltalán nem ismerik. Lássuk meg a szépet,jót az életben és saját magunkban is. Körbeadtunk egy tükröt és belenézve mindenki elmondhatott magáról bármilyen jó tulajdonságot. A varázsszemüveget szívesen készítették és elmesélték, hogy kinek adják kölcsön a családjukban, hogy más is kipróbálhassa.