Lerajzoltuk a legjobb tulajdonságunkat valamilyen „varázseszköz” formájában
Az optimizmus gyakorlása
A gyerekek elkészítették közösen ezt a rajzot, vidáman és csapatmunkában, melyen mindannyian szerepelnek, úgy ahogyan látni szeretnék önmagukat és egymást, 20 év múlva. Boldogan tervezgettek, jó volt figyelni őket, hogy kivétel nélkül rendelkeznek tervekkel, optimisták a jövőjükkel kapcsolatban. Szerintem nem is kell ennél több.
Stevan Sremac Ált. Isk. - Emlékiskola
Vágyaink valóra váltásához batátokra, szeretetre, kitartásra, pozitivitásra és optimizmusra van szükségünk
Az októberi hónap témája az optimizmus gyakorlása volt. Óvodánkban beszélgetések alkalmával a gyermekek számára érthető módon próbáltuk megközelíteni a fogalom jelentését, példákkal támasztottuk alá a jelentéstartalmát. Az optimista gondolkodást a mesék világán keresztül is megközelítettük, ellátogattunk Tódi törpe varázserdejébe. A mese érdekes, izgalmas volt számukra, megbeszéltük a történetét. A gyerekeknek nagyon tetszett a mondóka vidáman mondogatták. Megérintettük a szomorúság érzéseit is, és azt, ki hogyan tud nekünk segíteni, ha bánatosak vagyunk. A saját varázsszemüvegük elkészítése után, elmondhatták mit látnak szépnek és megbeszéltük, hogy a rossz dolgokban hogyan látjuk meg a jót. Készítettünk boldog, mosolygó, az optimizmust sugárzó arcokat, értékeink fáját„Én ebben vagyok jó!”címmel, varázsszemüveget készítettünk, tükörjátékot játszottunk
Örömmel hallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalát. A gyerekek nagyon élvezték. Örültünk egymásnak, nevettünk, táncoltunk.
Nagy örömmel tapasztaltuk a gyermekek nyílt, őszinte, érdeklődő jelenlétét a foglalkozásokon.
Legyünk optimisták, mert a bizakodó ember boldogabb, kiegyensúlyozottabb, és egészségesebb!
Bem József Általános Iskola Kazinczy Ferenc Tagintézménye
Álmainkat, melyeket szövögetünk, most papírra vetettük. 🙂
A gyerekek ebben a hónapban elkészítették a valóra vált álmok tablóját. A legtöbb gyermek egy szép házat, autót, boldog családot képzelt el magának. A tanulók szívesen vettek részt ebben a feladatban, örömmel meséltek arról, hogyan fognak élni felnőtt korukban. 🙂
Sülysápi Móra Ferenc Általános Iskola
Álmok, melyek reméljük, hogy egyszer valóra válnak! 🙂
Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola
Egy egyszerű szituáción keresztül mutatjuk be, hogy ugyanazt a dolgot mennyire másképp láthatja egy pesszimista és egy optimista ember.
Hit, remény, szeretet…
Ez a hónap az optimizmus hónapja volt. Előző hónapban csak egy feladatot tudtunk a 2. osztályos tanulóimmal elvégezni. Ebben a hónapban már bizakodóbb voltam, elhatároztam, hogy több feladattal is megpróbálkozunk.
Először a „Nevetésverseny”-nyel kezdtük. Próbáltak komolyak lenni, ellenállni a másik csapat nevettetésének. A legtöbben „beadták a derekukat” és elnevették magukat, de voltak győztesek is, akik megőrizték komolyságukat. Én csak álltam és boldogan néztem felhőtlen, gondtalan kacagásukat, próbálkozásukat.
Havi feladatnak egy olyan tabló készítését választottuk, ami az általuk elképzelt jövőjüket jeleníti meg. Kiből mi lesz 20-30 év múlva? Hogy él, milyennek képzeli el a jövőjét? Kezdetben a tanácstalanságot láttam az arcukon, de rövid beszélgetés után szárnyra kelt a képzeletük. A rajzlapon hamarosan megjelentek a vágyott álmok: nagy ház, nagy család, katona, pék cukrász… Egy kisfiú rajzán akadt meg a szemem. Kulcs volt rajta. Ő kulcs akart lenni, mert az emberek szeretik a kulcsokat. Rajza elgondolkodtatott. Vajon mi játszódhatott le a kis lelkében?
Lazításként eljátszották az „Add tovább a grimaszt! Egy kicsit furcsállották a feladatot, hiszen általában azt hallották a felnőttektől, hogy „Ne grimaszolj”! „Ne vágj ronda képet!” stb. A játék nem is volt olyan könnyű, de a jókedv nem maradt el.
Utolsó feladatként kapták az Örök mosolyt. Mivel nincs munkafüzetük, így fénymásolva kapták meg azt a tükröt, amibe belerajzolhatták „tükörképüket”. Azt a tükörképüket, amiről sugárzik az optimizmus. Ezt felragasztottuk egy kartonra és feltettük az osztály falára. Ha rossz a kedvük, bármikor belenézhetnek a varázstükrükbe. Átfutott rajtam is egy gondolat: – Talán nekem is kellene egy varázstükröt rajzolni!!! Végül rájöttem, hogy nem kell, mert ha én ezekre a rajzokra nézek és a kis alkotójukra, nekem az már örömöt jelent.
Mindig keresem az új kihívásokat: vezetőm és munkatársaim támogatásával csatlakozott óvodánk 2 nagyobb csoportja a Magyar Szabadidősport Szövetség által meghirdetett Világ Gyalogló (hó) Napja (World Walking Day) rendezvény sorozathoz. A kitűzött távolságot minden résztvevő 4-5-6-7 éves óvodásnak sikerült teljesíteni, ehhez a kísérő felnőttek bátorítására is nagy szükség volt. Ismereteik közben bővültek, megismerkedtek településünk nevezetességeivel, erősödött kitartásuk, gyakorolták a közlekedési szabályokat. A mozgást, gyaloglást is népszerűsítette ez a program. A vidám gyermekek kitartottak a kihívás során, képesek voltak a fáradtságukat leküzdeni és a kitűzött célt elérni, sőt azt túl is teljesítették. Ez a pozitív pszichológia szemszögéből megfigyelve sikeres cselekvés volt.
A hónap témájának feldolgozásához továbbra is használtuk a munkafüzet feladatait. Nagyon tetszett a gyerekeknek a tükrösrajz, és a varázsszemüveg színezése is. Néhányan spontán módon nevetették vicces arckifejezésekkel egymást. A csoport szimbólumát „ficánkát” körbe adogatva mindenki elmondta mitől boldog, vidám. Leggyakrabban attól boldogok: ha együtt játszanak barátaikkal, naposkodnak, kedvenc játékaikkal játszanak, meglepetést kapnak, ha vigyáznak az építményeikre. Együtt mutattunk szomorú és vidám arcot, majd Bagdi Bella dalára mozogtunk, és az optimizmus jelét színezték ki. Pihenőidőben a hónap meséjét mondtam el a gyermekeknek.