Az optimizmus gyakorlásaként először is szómagyarázatot tartottunk az optimista-pesszimista szavakról, hiszen még csak másodikosok vagyunk. Aztán személyes példák elmesélésével elemezgettük a történeteket. Majd szituációs játékok dramatizálása segített abban, hogy hogyan közelítsünk megy egy-egy nehéz helyzetet. Végül a téma továbbgondolásaként elképzelték a gyerekek a jövőbeli boldog életüket 10, 20, 30 és 40 éves korukban.
Az optimizmus gyakorlása
Majd megnövök én!
Gyermekeink többsége a szüleik által végzett munkát szeretné felnőtt korában folytatni. Mindannyian meg tudták indokolni, hogy miért választanák azt a szakmát.
Voltak olyan gyerekek akik: – traktoros, kertészként dolgoznának és sok pénzt tudnának keresni, mint a szüleik.
– katonák, rendőrök azért lennének, hogy elfogják a bűnözőket, és megvédjék az embereket.
– a fogorvos, körmös szakmát pozitív tapasztalat alapján választották a lányok.
– régészetet azért választotta egy kisfiú, mert nagyon érdeklik a dinók, és többet akar tudni
róluk.
Optimista történetek!
Egy négy éves kisfiú játékrepülővel érkezett egy nap az óvodába. Játék közben eltörött a repülője. Kérte, ragasszam meg!
Azt válaszoltam- Nem olyan egyszerű megragasztani ezt a repülőt!
Kisfiú válasza: – Magasra ugrani sem olyan egyszerű, de megtanultam azt is!
Az optimizmus hónapjának megbeszélését a Pozitív gyerek vagyok dallal kezdtük. Mi jó a mai napban kérdésre mindenki válaszolt. Megnéztünk egy videót, ahol a tornász fiúnak a közösség összefogása /bíztatása segített a zsámoly átugrásban. Kártyákról beszélgettünk a képek alapján, tanácsokat fogalmaztunk meg, hogy tudnánk a nehéz helyzetekből kilábalni. Majd összegyűjtöttük, hogy mi az, ami lehangol, vagy pozitívvá tesz bennünket. Ehhez a szemlélethez szükség van az optimistán látó szemüvegekre is olykor-olykor 🙂
Fújtunk mint a szél, külön külön majd együtt, majd a hangunkat egymásnak átadó mozdultsorok is kísérték! Végig táncoltuk a pozitív gyerek dalt, majd értelmeztük a szöveget. A gyerekek egyszerűen megfogalmazták, számukra a pozitív gyerek azt jelentette hogy jó gyerek vagyok! Meg is mutattuk mozdulat játékkal egymásnak, hogy ki miben a legjobb, mi az amit szeretnek csinálni. Meg kellett agyerekeknek ismételni társaik mozdulatát, amelett hogy nagyon élvezték a játékot, megerősítést is kaptak egymástól.Tódi törpe meséjének hallgatása közben a sünivel mi is megtanultuk a varázsmondókát, illetve folytattuk is, mindenki elmondta a sünikének mi az amit szépnek lát! Idén a kezünkkel formáltuk csak a varázsszemüveget, s megjegyeztük hogy ez bármikor elővehető, ha valami miatt szomorúak lennének. Voltak akik emlékeztek a tavaly készített szeüvegekre is s van akimég most isőrzi otthon. A mese után beszélgettünk arról, hogy a szüleik boldogok, s elégedettek az életükkel, s hogy mit gondolnok ők mikor lesznek boldogok. A kezünkkel varázsgömböt formáltunk, amibe mindenki belenézett selmondta milyen felnőttnek látja magát. Varázsgömbünkbe le is rajzoltuk ki mi lesz ha felnő? Zárókörként szomorú vidám arc játékot játszottunk, majd táncoltunk Bagdi Bella pozitív gyerek vagyok dalára!
Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
Valóra vált álmok naplója
Szerencsések vagyunk, amiért ilyen gyönyörű természeti környezetben élünk. Amikor csak tehetjük, kimozdulunk a tanteremből és kirándulunk a környező erdőkben. A túrákon sokat tanulunk, nem csak a természetről, hanem egymástól/egymásról is. Segítünk egymásnak: ha társunk elfárad visszük a hátizsákját, megfogjuk a kezét, ha fél a magasban, ha elesik valaki a kezünket nyújtjuk… Sokkal közelebb kerülünk egymáshoz, mint az iskolában.
Biztos vagyok abban, hogy ezekre a napokra sok év múltán is fogunk emlékezni.