Tanítványaim hatévesek, többségében vidám, gondtalan kis lurkók. Ebben a hónapban, mikor az optimizmusról beszélgettünk, nekik az jutott eszükbe, hogy aki optimista, az nem bosszankodik azon, ha valami nem sikerül, hanem újra próbálkozik a dologgal.
Aki kitartóan optimista, az tudja, hogy a tanci észreveszi, ha már nem megy a tanulás, és kimegyünk a játszótérre.
Ha jön a róka, mindenki elfér a gomba alatt, és védelemre talál.
Réka pedig arról rajzolt, hogy egy kő, aki először szomorú volt, elkezdett optimistán gondolkodni, és egyből felvidult az arca, mikor rájött, hogy nincs egyedül. Tehát, fő az optimizmus!
Az optimizmus gyakorlása
Október hónap a Landorhegyi iskola 3.a osztályában is az optimizmus jegyében telt.
Janikovszky Éva idézetét már a hónap elején az osztály ajtajára helyeztük, hogy jól látható legyen mindannyiunk számára.
Minden tanuló elkészítette saját „optimista kártyáját”, amelyre egy optimista jelmondatot fogalmazott önmaga számára. A kis kártyát maguknál tartják a gyerekek, hogy bármikor rá tudjanak pillantani, és belőle erőt meríteni a hétköznapokban.
Jászszentlászlói Szent László Általános Iskola
Elsősök lévén, maga az „optimizmus” szó is ismeretlen volt előttünk. Hosszas beszélgetés, mesedramatizálás után láttunk a feladat megrajzolásához. Érdekes volt az is, hogy a „20-30 év” múlva sem volt még számukra érthető, de aztán ezt is helyre tettük. Egy kislány jövőképe volt a legérdekesebb, mert többnyire általános dolgokat említettek a gyerekek. Ő azt mondta, majd természetvédő szeretne lenni, egy erdei házikóban fog élni, erdei és háziállatokkal – csupa báj volt.
Rajzainkat- aktualitása lévén- tökmécsesbe szúrtuk.
Októberben megismerkedtünk az optimista gyakorlásával. Relaxációs gyakorlattal kezdtük ” Rongybabává válok, csak pihenni vágyom” – nagyon tetszett a gyerekeknek. Bemutattam, hogy van egy „Boldogság várunk” amelybe csak lépcsőfokonként juthatunk beljebb és most a második lépcsőfokhoz értünk, ami az opttimistáké.Megbeszéltük mit is jelent az optimista fogalom. Eljátszottuk a „Szomorú Szilárd és a Boldog Blanka” játékot, mely boldogságot és vidámságot váltott ki a gyermekekből. Leültünk a szőnyegre és bekapcsoltam Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. számát. Többször kellett elénekelni a dalt, mivel nagyon tetszett a gyerekeknek. Segítségül hivtam Boldog Pannát, ami meseországba hívta a gyerekeket. Elmeséltem „Tódi törpe varázsszemüvege” c. történetét, mely által ösztönöztem őket a varázsszemüvel elkészítésére. A gyerekek izgatottan várták, hogy elkészíthessék a szemüveget. Az elkészült szemüvegeket haza is vitték, hogy szüleiknek is bemutassák, mennyivel jobb hordani mindig az optimista szemüveget, mert abban, de anélkül is sokkal szebbnek látják a világot. Időnk engedte, hogy „Tódi törpe” házát is kiszínezzék. Az egyik kisfiú azt mondta nekem, hogy ő nagyon boldog, hogy most már optimisták lettek, és hálás nekem ezért. Nagyon jó volt ezt hallani. Örülök, hogy a ” Boldogságórák” hatása egyre eredményesek, s pozitív visszajelzést hoznak a csoportban.
Gyönyörű őszi napokon vétek az iskolában maradni. Nekivágtunk, meghódítottuk a természetet. Városunk közelében van egy tó, melynek környékén nemrég adtak át egy játszóteret. Elhatároztuk, hogy megnézzük. Megérte! Hatalmas élmény volt. A gyerekek saját félelmeiket legyőzve másztak fel a hatalmas csúszda tetejére. A friss levegőn való mozgás test és lélek gyógyítója. A gyaloglás hazafelé pedig a kitartás, türelem, állóképesség fejlesztője. 15 km-t gyalogoltunk úgy, hogy van köztünk mozgássérült, balesetet szenvedett gyermek is. Mindenki hazaért, egymást biztatták. Jó volt megtapasztalni a közösség erejét, látni, milyen jó kis osztályközösség lett ebből a most éppen 11 nehezen kezelhető gyermekből. Máskor is jövünk, optimistán tekintünk a jövőbe.
Speciális Alapiskola Hurbanovo
Boldogságóra októberi témájához kapcsolódva egy jó hangulatú,élményekben gazdag órát töltöttünk el a csoportommal.A héten foglalkoztunk a szelektív hulladékgyűjtéssel és az újrahasznosítással.Annyira kreatívak voltak a tanulók,hogy úgy döntöttem, rákapcsolódunk az Optimizmus témára is. A gyerekeknek az óra elején relaxáció céljából egy rövid történetet meséltem egy napraforgóról,mely a réten addig volt pesszimista a többi napraforgóval együtt, míg ki nem sütött a Napocska. Ezt szerepjáték formájában el is játszottunk. A ráhangolódás után felcsendült Bagdi Bella: „Repülj velem”című dala. A vidám zenéhez kis táncos koreográfia is tartozott, a gyerekek nevetve, jókedvűen mozogtak együtt. Ezt követően rátértünk a havi feladat kivitelezéséhez.
Kitaláltunk egy történetet egy postaládáról, amely a szemétdombra került, mivel a tulajdonosa elköltözött és kidobta,mert nem volt rá szüksége, majd egy kisgyerek rátalált,hazavitte, átfestette és újrahasznosította, megint lett funkciója a ládának. Újrahasznosítva lett OPTIMISTA,és bízott benne,hogy 30 év múlva is hasznos lesz.
Az óra utolsó szakaszában a „ mindenre képes vagyok“ mottót követve a gyerekek készítettek egy képet, melyen egy optimista kislány szerepelt.Végül elkészítettük az OPTIMISTA tablónkat.
Állatbarátok csoportja
A témakör feldolgozása során sokat beszélgettünk arról, mit jelent a szó: optimizmus. A gyerekek ösztönösen jó válaszokat adtak: jókedv, vidámság, jó dolgok történnek. Megbeszéltük azt is, mi az ellentéte, milyen érzés lehet pesszimistának lenni. Szerintük: rosszkedvű, nem akar élni, bánatos, sírós. Tanácsot adtak egymásnak, mit tehetnek, ha rossz a kedvük, mit tehetnek azért, hogy optimisták legyenek. El is játszottunk bizonyos helyzeteket. Majd mindenki felpróbálhatta az osztály optimista szemüvegét, amiről azt kell tudni, hogy a rossz dolgokat megváltoztatja, jó dolgokká alakítja. Nálunk mindenki optimista, még a süni és a tökök is.
„Mitől jó egy nap?
Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót.
Hogy örülni tudunk.
És attól, hogy holnap is lesz egy nap.
Lehet, hogy még jobb, mint a mai.”
Janikovszky Éva idézetét tanítványaim minden nap olvashatják osztálytermünk ajtaján. Az optimista fogalmának megértéséhez nagy segítségünkre volt ez az idézet.
Valóra vált álmok… 20 év múlva címmel tablót is készítettünk. A gyerekek nagy örömmel rajzolták le, hogyan képzelik el magukat 20 év múlva.
A boldogság terjed, átlép falakon, üvegen át, mint a gondolat. Készült egy faliújság a tanáriban is, ahol folyamatosan tájékozódhatnak a kollégák az aktuális hírekről, témákról, eseményekről.