Varázstükör: mely megmutatja egyszerre a mosolyod és a morcos arcodat. Nagy sikere volt a gyermekek körében s vidáman próbálgatták az arckifejezéseket. Vidám lett a napunk és sokat játszottunk még mimikai játékot.

Első lépésben elmeséltük a hónap meséjét. Ezzel kapcsolatosan beszélgettünk az optimizus – pesszimizmusról, és arról, hogy kiben mi a jó. Minden gyermek elkészítette saját varázsszemüvegét, melyen keresztül mindenben és mindenkiben csak a jót látta. Az optimizmus jelét – a mosolygó arcot – kiszíneztük és kivágtuk, minden gyermek 2-2 darabot. Az egyik saját magára vonatkozott, a másik egy általa barátnak tartott kisgyermekre. Majd a varázsszemüvegen keresztül látva el kellett mondani egyesével, hogy ki mit tart jónak önmagában, illetve a kiválasztott csoporttársában. Ezután a varázsszemüvegek és a saját arcok kikerültek a faliújságra, amit társuktól kaptak, azt pedig hazavihették.

A foglalkozás elején köszöntöttük egymást, majd elmondtuk a „boldogság-mondókát”. A csoport már a foglalkozás előtt többször meghallgatta a héten az óvónénik által felolvasott mesét Tódi törpéről. Erről beszélgettünk, és megbeszéltük mi is lehet az az optimizmus. A pozitív, optimista gondolkodás jegyében célba dobósat játszottunk. A dobás előtt mindenki elmondta hangosan a következőket: „Képes vagyok rá! Sikerülni fog!” Majd jöhetett a dobás. A gyerekek nagyon ügyesek voltak, élvezték a játékot. Megerősítettük a saját magunk pozitív támogatását.