Az optimizmus témakörében eltöltött délelőttünket azzal kezdtük, hogy mindenki rajzolt két rajzocskát a Boldogság füzetébe és az abban érzett lelkiállapotának megfelelő hangulatot rajzolt az első arcocskának. Aki mosolygós arcot rajzolt attól megkérdeztem, hogy miért mosolyog, mi az oka boldogságnak. Ugyanígy megbeszéltük a kevésbé mosolygós és szomorú arcocskák okait is. Ezután rátértünk a hónap témájára, vagyis, hogy megkeressük azokat a dolgokat, melyek a szomorú arcokat rajzoló gyerekeket is vidámmá tennék. Megmagyaráztam az optimizmus és a pozitivizmus szó jelentését és ezen ismeretekkel láttunk hozzá a téma feldolgozásához. Az első játékunk a „Hervad a virágom, éled a virágom…” című mozgásalapú relaxációs gyakorlat volt. Ennél a feladatnál szerencsénkre a napocska is éppen besütött a tanterem ablakain, így valódi virágokként a napfény hatására éledeztünk. Ezután meghallgattuk a hónap dalát és közben kiszíneztük a dal refrénjének kinyomtatott sorát. A színezés után lerajzoltunk legalább két dolgot, ami boldoggá tesz minket, szerencsére mindenkinél több rajzocska is került a füzetbe, mert több olyan személy, érzés veszi őket körül, ami nap , mint nap boldoggá teszi őket. Minden kis Manócska el is mesélte társainak a rajzok mögé rejtőző boldogságforrásokat. Következő feladatként felolvastam A szomorú királykisasszony történetét, amit már jól ismertek a gyerekek. Párokban keresték meg a lehetséges okokat, amiért egy királykisasszony szomorú lehet. Nagyon nagy boldogsággal hallgattam a „megoldásokat”: „azért szomorú, mert nincsenek barátai, de majd mi játszunk vele”, „biztosan azért szomorú, mert nincs testvére, de mi a testvéreinkkel mindig is szerettünk volna egy igaz királykisasszonyt testvérkének”…. és még sok hasonló kedves gondolatot. A délelőtt zárásaként egy mesével indítottam el a Valóra vált álmok… megrajzolását. Egyszer volt, hol nem volt egyszer egy másodikos gyerkőc, aki ha becsukja a szemét saját magát látja felnőtt korában , ahogy teljesült a legnagyobb álma…. A rajzokat egy tablóra raktuk fel és mindenki természetesen elmesélte az ő álmát. Lesznek köztük autószerelők, fogorvosok, tanító nénik ….
Egy nagyon tartalmas és vidám délelőtt után sikerült a szomorú arcocskákat is vidámmá varázsolni. Zárásként nevetőversenyt is tartozzunk.

Október az Optimizmus gyakorlásának hónapja. Boldogság óránkat ” Almát szedj, ügyeskedj, szőlőt szedj, ügyeskedj” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal indítottuk. Megvitattuk a gyermekekkel,hogy mit jelent számukra az optimizmus. Beszélgettünk arról, hogy különböző élethelyzetekben , hogy dönt a pesszimista, hogy dönt az optimista ember. Elolvastuk A szomorú királykisasszony című mesét. Mi úgy döntöttünk vidámak, optimisták leszünk a mindennapokban! Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok dala még jobban megerősített bennünket abban.hogy ha kihívásokkal találkozunk nézzünk vele bátran szembe csak pozitívan! Tanév elején minden gyermek kapott Tőlem ajándékba egy „Bízz magadban!” feliratú ceruzát , hogy ha a varázsceruzát előveszi minden akadályt legyőz. Matematika órán a 100-as számkörben tanulunk szemléltetésként, ceruza formába láthatják a gyermekek a számokat. Ez adta az ötletet kézműves tevékenységünkhöz. Mosolygós tököket színeztünk, melyet egy ugyanolyan ceruzára ragasztottunk fel. A gyermekekkel szembe a falra tettük ki, hogyha bárkinek kétsége támadna, valamire nem képes vagy picit szomorú lenne, keresse meg a mosolygó tököt amit készített és már is erőt kap! Testét-lelkét átjárja „Én egy pozitív, pozitív gyerek vagyok, bármikor bármire képes vagyok!”

Októberi boldogság óra fő témája az optimizmus volt. Beszélgettünk az optimizmus és a pesszimizmus fogalmáról, példákkal támasztották alá a gyerekek az életükből. Majd meghallgatták a „Süket béka” mesét, melynek tükrében gondolkoztak el azon, hogy mi is lesz velük húsz év múlva. Ennek eredményeként született meg a „Boldog jövő” tablónk.

Beszámoló a havi feladatokról:
Októberben az optimizmus fogalmával ismerkedtünk a csoportommal, aminek megértéséhez szükség volt a pesszimizmus szó értelmezéséhez is. Első lépésben tisztáztuk, hogy mindennek van „jó” és „rossz” oldala is, de a „félig tele a pohár – félig üres a pohár” elv felfogása után gyorsan ráéreztek arra, hogy a kettő közül az a leghelyesebb, ha mindig az előbbire összpontosítunk, vagyis mindenben elsősorban a „jót” keressük, arra fókuszálunk. Ennek jegyében folyamatosan formálódott szemléletünk, megtanultuk, hogy az életben minden nehézséget új megpróbáltatásként fogunk fel, és mindig mindenre létezik valamilyen megoldási lehetőség. Ezért természetesen nekünk is muszáj tennünk, cselekednünk, tehát a felmerülő akadályainkat nem kudarcként, hanem orvosolandó, megújításra váró feladatként szükséges kezelni. Ha kell, többször is belevágunk, neki ugrunk, újra és újra megpróbáljuk még a lehetetlennek tűnő kihívásokat is, s a harcot addig folytatjuk, amíg meg nem találjuk a lehető legmegfelelőbb megvalósítási módot magunk és a külvilág számára egyaránt (Mf. 23-24. o.).
Hogy közben ne felejtsünk el derűsnek lenni és maradni, elkészítettük „Sanyeszt”, a mindig vidám és mosolygós arcú madárijesztőt, aki teljes életnagyságában iskolánk bejáratánál köszönti reggelente tanulóinkat, és az a feladata, hogy pusztán kedves lényével és megjelenésével mindnyájunkat, gyerekeket és felnőtteket egyaránt jókedvre derítsen.
Mivel az optimizmus jelképe a sárga színű, mosolygós arcocska (smiley), tökből is faragtunk ilyet, sőt, még lehullott falevelekből is megalkottuk a gyerekek nagy örömére (Lsd: képek a lap alján!).
A hónap feladataként a Valóra vált álmok című tablót készítettük el, aminek fő elemei színes falevelek lettek. Ezekre a levelekre rajzoltuk rá az élettel kapcsolatos elvárásokat, terveket, álmokat, melyeket lágyan fújdogál, így egyik helyről a másikra sepreget az őszi, októberi szél, azt szimbolizálva, hogy vannak ugyan vágyak és elképzelések a gyerekek életében, de ezek még folyamatosan változnak, sok átalakuláson mennek keresztül, mire felnőtt korukra kikristályosodnak majd. Ám szerepük rendkívül fontos! Kell, hogy létezzenek a tudatunkban, ez a megvalósulásuk első állomása, alapja, hiszen minden egy gondolattal kezdődik, apró álmokkal, célokkal a jövőt illetően, úgyhogy „merjünk nagyot/nagyokat álmodni!”.
Az órák során sokat játszottunk a „Pozitív gyerek vagyok” című kártyacsomaggal, amit annyira szeretnek a gyerekek, hogy minden foglalkozáson előkerül, szinte kikövetelik tőlem. Közösen fogalmaztunk, készítettünk egy önmagunkra vonatkozó, pozitív állításokat tartalmazó mondatbankot is (Mf. 31. o. segítségével), amit elő lehet venni és olvasgatni, ha szomorúak vagyunk. Az „Örök mosoly” című feladat kapcsán pedig mindenki lerajzolhatta a legvidámabb, legmosolygósabb, legoptimistább önarcképét a fénymásolt tükörkeretbe (Mf. 33. o. alapján).
Már többször is kipróbáltam Prof. Dr. Bagdy Emőke a kézikönyvben megtalálható meditációi és mozgásalapú relaxációs gyakorlatai közül néhányat, amiért annyira hálásak a gyerekek, hogy több szülő elmondása alapján még otthon a családot is tanítják, bevonják a gyakorlásba (Pld: Energiacsillag, Napimádás, légzőgyakorlatok…).
Úgy gondolom, ez a hónap is tartalmasan telt el, sokat tanultunk, alkottunk, fejlődtünk, pozitívan töltődtünk s most így az őszi szünet első napján elmondhatom magamról/magunkról Bagdi Bella dalszövegét idézve, hogy: „Jól érzem magam!”.

1. Beszélgetőkör: Hogy érzed most magad?
A gyerekek két laminált kártyát kapnak mosolygósat és szomorút. Mindenki felmutatja a két kártya közül az egyiket, jelezve, hogy érzi az adott pillanatban magát. Mindenki szabadon elmondhatja, hogy miért választotta az adott kártyát.
2. Bevezető játék: Nevetés verseny.
Egymással szemben állnak külön csoportba a mosolygósak és a szomorúak. A mosólygós csapatnak grimaszolva meg kell nevettetni a szomorúakat, akik átállnak a mosolygósokhoz.
Még kétszer eljátszuk a játékot, most már egyenlő számú, vegyes csoportokat alkotva. Az a csapat győz, amelyik 2 perc alatt több gyereket tud megnevettetni a másik csoportból.
3. Fő rész: A téma feldolgozása.
Beszélgetés az optimista szemléletről.
Mondatokat olvasok fel, a gyerekeknek jelezniük kell a laminált kártyákkal, hogy a mondat számukra jót jelen, vagy rosszat. (pl: A barátod egy tábla csokit kap ajándékba. Anyukádtól egy fél bögre kakaót kaptál reggelire…)
Megbeszéljük mit jelent az optimista szemléletmód, a pozitív hozzáállás a problémákhoz.
A hónap dalának megismerése, meghallgatása, tanulása.
4. Befejező rész: A hónap feladatának elkészítése. Tabló készítés.
Milyennek képzeled el magadat 20 év múlva? Milyen lesz a családod?
Optimista szemüveg megrajzolása, felragasztása egy közös tablóra. Vágyálmok bemutatása egyénileg.
A hónap dalának közös eléneklése.

Mi leszek, ha nagy leszek?
A gyerekek lerajzolták, hogy mik szeretnének lenni.