Beszámoló az októberi Boldogságóra foglalkozásról – Az optimizmus gyakorlása

Most is több alkalommal foglalkoztunk a témával. A gyerekek kíváncsian várták a foglalkozásokat, hiszen az előző boldogságóra foglalkozásokon is szemmel láthatóan jól érezték magukat, és boldogan mesélték szüleiknek is, hogy mi mindent csináltunk.

A fő foglalkozás bevezetéseként nagyon jól segítették a ráhangolódást a Prof. Dr. Bagdy Emőke által kidolgozott relaxációk közül kiválasztott gyakorlatok, aminek segítségével kifújtuk magunkból az összes haragot, és Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dala, amit kifejező mozdulatokkal kísértünk. A csoportom mindig élvezi a mozgásos, énekes játékokat, feladatokat, így örömmel alkalmaztam a kézikönyv ajánlását.
A téma feldolgozását Tódi törpe varázsszemüvege című mesével kezdtem, aztán beszélgettünk a történetről. A gyerekek hozzászólásaiból, kérdéseiből kiderült, hogy megragadta őket a mese történése.
Az ajánlott kérdések segítségével a gyerekek személyes élményeire, érzéseire, gondolataira, vágyaira építve kíváncsi voltam, hogy mennyire értették meg a mese mondanivalóját, és ők milyennek látják, vagy szeretnék látni a világot, és magukat. A nagyok meglepően jól, lényegre törően fogalmazták meg gondolataikat: ahol nem veszekednek, nem bántják egymást az emberek, hanem szeretik, segítik egymást, mindenki jó és mindenki boldog, ahol mindenki megdicsér, mert ügyes vagyok. A legtöbb példát a családjukra és az óvodai kapcsolataikra vonatkoztatták. Pl. „Ott anyának több ideje lenne játszani velem”, „M. kisfiú mindig jól viselkedne és mindenki szeretne vele játszani”.
Amikor elővettem az előre elkészített „varázs szemüvegeket”, mindenki nagyon izgatott lett. Elmondtuk kétszer is a „Varázs mondókát”, aztán feltettük a szemüveget. Csendben vártuk a hatást, közben emlékeztettem őket Tódi törpe tanításaira:
– Akkor varázsol, ha hiszünk benne: ügyesek, okosak vagyunk, ha nem is a legügyesebbek, és legokosabbak, de attól még szerethetőek.
– Szebben látjuk a világot, ha odafigyelünk egymásra és jó szóval szólunk a másikhoz.
– Ha vágyainkat, álmainkat nagyon el akarjuk érni, és kitartóak vagyunk, akkor valóra válnak.
– Aki már teljesen elvarázsolódott, ha leveszi a szemüveget, akkor is ugyanúgy látja a világot, mint szemüvegben.
A gyerekek teljes átéléssel próbálgatták a szemüveget. Közben megbeszéltük, hogy ezt a szemüveget optimista
szemüvegnek nevezik, és miért adták ezt a nevet neki. Valamint azt is, hogy kik az optimista, pozitív emberek, gyerekek.
A Világomban minden rendben van című dal meghallgatásával, éneklésével zártuk a foglalkozást.
A fő foglalkozást követő napokban többször is próbálgattuk a szemüveget, megbeszéltük kire hogyan hat, aztán hazavihették a családnak is hogy kipróbálják. A szülők visszajelzése pozitív volt.

Egy másik foglalkozás alkalmával elkészítettük a csoport „Vidámság percei” tablóját, amire mindenki rárajzolhatta mit szeret csinálni az óvodában, vagy miben érzi magát a legügyesebbnek.

Minden alkalmat megragadok, hogy elmondjam, minek örülök, mit látok szépnek, ki miben ügyes. A gyerekek többsége is átvette ezt tőlem. Folyamatosan hallgatjuk, énekeljük Bagdi Bella dalait.

Csokvaomány, 2019. október 26.
Tuza Gáborné
óvodapedagógus

A boldogságórán résztvevő gyermekeknek határozott elképzeléseik vannak a jövőt illetően. A sorokat olvasva láthatjuk, hogy mindenki szeretne a felnőtt társadalom aktív és segítőkész tagja lenni! A teljesség igénye nélkül megosztunk a bejegyzésünk alkalmával néhányat.

Nekem akkor lenne boldog az életem, ha felnőttként fogorvos lehetnék! Szeretnék segíteni az embereknek, hogy meggyógyuljon a foguk. Biztos sok pénzt is keresnék, amivel tudnék segíteni a szegény embereken, hogy legyen ennivalójuk. A beteg gyerekeknek pedig csokikat vennék és segítenék nekik!
(Mira, 5 éves)

Szeretnék szakácsként dolgozni, hogy finom ételeket tudjak főzni a vendégeknek az étteremben. Lenne egy általam készített étlap, amiről tudnának választani a felnőttek és mindig finom ételeket ehetnének.
(Balázs, 5 éves)

Anyukám és a testvérem is ápolónőként dolgozik a kórházban, így én is ápolónő szeretnék lenni, ha nagy leszek. Mindig elmondják, hogy mit dolgoznak – Adagolják a gyógyszert, vigyáznak a betegekre, leveszik a vért, segítenek meggyógyulni, hogy egészségesek legyenek az emberek. Én is szeretnék nekik ebben segíteni és egy helyen dolgoznánk hárman.

(Hanna, 5 éves)

Ha felnövök, rendőr szeretnék lenni. Szép egyenruhájuk van, segítenek az embereknek, hogy békében éljenek. Elkapják a veszélyes bűnözőket, a tolvajokat, megbüntetik azokat, akik rosszul viselkednek.
(Peti, 5 éves)

Én cukrász szeretnék lenni, mert nagyon szeretem az édességeket, különösen a süteményeket. Anyukám is nagyon finom sütiket szokott sütni és olyankor mindig segítek neki a konyhában.
Kipróbálunk sok süteményes receptet együtt, de én szeretnék megtanulni majd egyedül is sütni, hogy mindenkinek tudjak adni a finomságokból.
(Jázmin, 6 éves)

Szeretnék boltos lenni, hogy az emberek nálam tudjanak bevásárolni! Pakolnám ki azt, ami eladó, ülnék a pénztárba, csipogtatnám a vonalkódokat és leszakítanám a blokkokat. Szeretnék egy nagy boltot, ahol sok mindent tudnék árulni a gyerekeknek is.
(Zselyke, 6 éves)